I. Márton pápa

I. Szent Márton (latinul: Martinus), (kb. 590 – 655. szeptember 16.) volt a történelem 74. pápája 649 júliusától 653-ig. Hosszú ideje az első olyan egyházfő volt, aki nem kérte ki Bizánc engedélyét felszentelésére. Vallásossága a monothelétizmus ellen fordította, ami akkoriban egyet jelentett azzal, hogy a pápa a konstantinápolyi pátriárka és II. Kónsztasz császár esküdt ellensége volt. Ez a vita határozta meg pontifikátusának gerincét, és ez vezetett el vértanúhaláláig.

I. Márton pápa
a katolikus egyház vezetője
Született	590 k. Todi
Megválasztása	649 júliusa
Pontifikátusának vége	653. június 17.
Elhunyt	655. szeptember 16. Kherszonészosz
Tisztelete
Tisztelik	katolikus egyház, ortodox egyházak
Ünnepnapja	november 12. (katolikus) április 13. (ortodox)
Jelképei	pápai öltözet, pallium
Előző pápa Következő pápa I. Theodórosz I. Jenő
A Wikimédia Commons tartalmaz I. Márton pápa témájú médiaállományokat.

Élete

A Tiberis folyó partján fekvő Todi városában született a mai Umbriában. Apját Fabriciusnak hívták. Életrajzírói szerint nemes származású volt, és iskoláiban hamar kitűnt tiszteletet parancsoló értelmével, nagy szorgalmával és a szegények iránti érzékenységével. A papi pályára lépett, és 642-ben I. Theodórosz pápa konstantinápolyi követének nevezte ki, és a birodalmi fővárosba küldte, hogy rendezze kánonokba az eretnek Pürrhosz pátriárka leváltását. Egészen 649-ig maradt meg legátusi tisztségében. Ebben az időben megismerhette a monotheletizmust, és a császári udvar valamint a pátriárka magatartását. Amikor a pápa betegeskedni kezdett, Márton visszatért Rómába. Theodorus halála után a római zsinat 649. július 21-én az egyház vezetésére választotta meg. Márton nem akarta hivatalát egy eretnek engedélyéhez kötni, ezért császári megerősítés nélkül másnap fel is szentelték.
A lelkes és vakmerő pápa első dolga volt, hogy Lateránba zsinatot hívjon össze. 649 októberében 105 püspök jelent meg a zsinaton főleg Itáliából, de Afrika és a Kelet egyes egyházmegyéiből is érkeztek a gyűlésre. A zsinaton elítélték az Ecthesist és II. Kónsztasz Tüposzát is, mint a monotheletizmus szellemében írott műveket. Kiátkozták az egyházból Sergiust, Pürrhoszt, II. Pál pátriárkát és Alexandriai Küroszt. A hivatalos megbeszélésen húsz kánonban foglalták össze a zsinat eredményeit és a katolikus álláspontot Jézus két természetéről. Miután a zsinatról készült hivatalos iratot aláírta a pápa és a jelenlévő püspökök, Márton elküldte azt a keresztény világ minden püspökének, és görög változatát a bizánci udvarba is.

II. Konstans őrjöngött a haragtól, amikor Márton levelét megkapta. Pál rábeszélte a császárt, hogy valamit sürgősen tennie kell Márton ellen. Az uralkodó kinevezte Olümpioszt itáliai exarchának, és Rómába küldte, hogy próbálja megváltoztatni a pápa véleményét, egyebek között a Tüposzról is. A császár bizalmasa akkor érkezett meg Rómába, amikor a zsinat még nem oszlott fel. Olümpiosz megpróbált Bizánc-párti főpapokat találni a gyűlésen, kevés sikerrel. Végül azt színlelte, hogy elfogadja a zsinat döntéseit, és ennek megerősítéseképp azt kérte, hogy Márton személyesen áldoztassa meg. A császári besúgó megpróbálta megölni a pápát, amikor az elé állt a kehellyel, de nem járt sikerrel. Olümpiosz elmenekült Rómából, és Szicília szigetére ment, ahol a szaracénok elleni harcokban életét vesztette.
A császár elhatározta, hogy eltávolítja Mártont a pápai trónról, így új exarchát nevezett ki Theodorosz Kalliopasz személyében. 653. június 15-én érkezett meg az örök városba az új császári képviselő. Két nappal ezután fegyveresek élén betört a Lateránba, és ott közölte a klérussal, hogy parancsa van Márton trónfosztására és letartóztatására, mert bitorolja a legfőbb egyházi hivatalt. A császári üzenet szerint a pápaválasztó zsinatnak új egyházfőt kell választania, mert Mártont a bizánci hajók Konstantinápolyba viszik. Hogy elkerüljék a felesleges vérontást a pápa beleegyezett letartóztatásába.

A hajóút sok szenvedést hozott a szent rabnak. A krónikák szerint 654. szeptember 17-én ért a birodalmi fővárosba Márton hajója. Addig csak Nakszosz szigetén álltak meg pihenni. Miután a hajó kikötött Konstantinápolyban, az eretnekséggel és lázadással vádolt pápát, aki Isten és az állam ellensége volt a fővárosban több órán keresztül a fedélzeten hagyták kikötve, ahol az összegyűlt tömeg megdobálta és megszégyenítette. Este felé átvitték a Prandearia nevű börtönbe, ahol 93 napon keresztül tartották fogva. Éhség, szomjúság és hideg is kínozta Mártont, de hitét nem veszítette el egy pillanatra sem. December 19-én egy császári tanács elé vitték, ahol több vádat is felhoztak ellene, de valójában mindegyik a Tüposz elutasítására utalt. A pápa megtartotta nézeteit, ezért a császár egy téren szinte teljesen levetkőztette, és láncra verve körbe vezettette a városban. A tömegek pedig szitkokat szórtak Mártonra, majd Diomédész börtönébe zárták. II. Pál pátriárka halála után Konstans felhagyott a pápa sanyargatásával, így 85 nap után felhozatta a börtönből és száműzte Mártont Kherszonészoszba. Ez a város a mai Krím-félszigeten fekszik, és akkoriban éhség pusztította országrész volt. 655. május 15-én érkezett meg száműzetésének helyére, ahol szeptember 16-án meghalt. A félsziget lakói között nem hagyott fel a térítéssel, és a krónikák szerint több csodát is tett. Testét a Kherszonészosz közelében emelt Miasszonyunk (vagy más néven Blachernae) templomban helyezték örök nyugalomra. Relikviáit később Rómába szállították. Szentté avatták, ünnepét április 13-án tartják.

Művei

• Documenta Catholica Omnia (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Források

• Catholic Encyclopedia
• Enciclopedia Italiana
• Magyar nagylexikon XII. (Len–Mep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2001. ISBN 963-9257-07-9  
• Gergely Jenő: A pápaság története

Kapcsolódó szócikkek

• Pápa
• Római pápák listája
• Római pápák listája grafikusan

Előző pápa: I. Theodórosz

Római pápa 649 – 653

Következő pápa: I. Jenő