Korányi Sándor
Báró tolcsvai Korányi Sándor (Pest, 1866. június 18. – Budapest, 1944. április 12.) orvos, egyetemi tanár, az MTA tagja, Korányi Frigyes belgyógyász-professzor fia, szakíró, felsőházi tag.
| Korányi Sándor | |
 | |
| Született | 1866. június 18. Pest |
| Elhunyt | 1944. április 12. (77 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Korányi Frigyes |
| Foglalkozása | orvos, egyetemi tanár, szakíró |
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (–1888, orvostudomány) |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (Árkád, jobb, 46. sz.) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Korányi Sándor témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
Tanulmányait Budapesten végezte. Több ízben hosszabb ideig tartózkodott külföldön, ahol különösen élet- és kórtani vizsgálatokkal foglalkozott. Egy évig mint helyettes tanár az élettant adta elő az állatorvosi akadémián. 1893-ban az idegkórtan egyetemi magántanárává habilitálták, 1895-ben az I. belgyógyászati klinikán adjunktussá nevezték ki, majd a Stefánia gyermekkórházban az idegbetegek rendelő orvosa lett. 1927-től felsőházi tagként képviselte a magyar orvostársadalmat. 1930-ban Magyar Corvin-lánc kitüntetést, 1937-ben Kaczvinszky János-plakettet[1] kapott.
Szakíróként szerkesztés
Számos bel- és külföldi folyóiratban publikált. A központi idegrendszer típicus diagnosztikája és Az ideggyógyászat alapvonalai című tankönyvek szerzője; a Bókay, Kétli és Korányi F. szerkesztésében megjelenő Belgyógyászat kézkönyvének, a Magyar Orvosi Archivumnak, az Orvosi Hetilapnak és A Pallas nagy lexikonának munkatársa.
Főbb művei szerkesztés
- Vizsgálatok a vizeletelválasztó rendszer működésére vonatkozóan ép és kóros viszonyok között (Magy. Orv. Archívum, 1894)
- Beiträge zur Theorie und Therapie der Niereninsuffizienz (Berliner klinische Wochenschrift, 1899)
- Die wissenschaftlichen Grundlagen der Kryoskopie in ihrer klinischen Anwendung (Berlin, 1904)
- Physikalische Chemie und Medizin (Richter P. F. társszerzővel, I–II. Leipzig, 1907–08)
- Belorvostani előadások (Budapest, 1911)
- A leukaemia kezelése benzollal (Orv. Hetit. 1912)
- Functionelle Pathologie und Therapie der Nierenkrankheiten (Berlin, 1929; ua. magyarul: Budapest, 1930)
- Élettan és orvosi tudomány (Orvosképzés, 1932)
- Az öregedésről (Orvosképzés, 1937).
Tagságai szerkesztés
A lyoni, a boroszlói, a szegedi és a pécsi egyetem doktora, a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tiszteletbeli tagja.[2] 1935-től az MTA tiszteleti, majd 1937-től igazgató tagja.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Orvosnapok Gyulán Békés 69. évfolyam 214. szám, library.hungaricana.hu - 1937. szeptember 22.
- ↑ Mitgliederverzeichnis. (Hozzáférés: 2022. december 17.)
Források szerkesztés
- Bokor József (szerk.). Korányi (2.), A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 968–969. o.
