Kuthy Sándor (agrokémikus)

Kővágóeörsi Kuthy Sándor vagy K. Kuthy Sándor (Budapest, 1904. szeptember 5. – Budapest, 1971. június 24.) agrokémikus, biokémikus, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa (1952), a Magyar Tudományos Akadémia levelező (1946) tagja. Agrokémiai kutatásai a szerves trágyák növényélettani hatásmechanizmusainak vizsgálatára, illetve ezen keresztül a hatékonyabb, nagyobb terméshozamot biztosító trágyázási eljárások kidolgozására összpontosultak.

Kuthy Sándor
Született	1904. szeptember 5. Budapest
Elhunyt	1971. június 24. (66 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	agrokémikus, biokémikus, pedagógus
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1927)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja

A budapesti József Műegyetemen szerzett vegyészmérnöki oklevelet 1927-ben, majd 1928-tól a Debreceni Tisza István Tudományegyetemen folytatott orvos-biokémiai és kolloidkémiai kutatásokat. 1930-ban Debrecenben bölcsészdoktori oklevelet is szerzett, majd 1930 és 1935 között az egyetem élettani intézetében volt tanársegéd. Időközben 1932-ben állami ösztöndíjjal a Berlini Műszaki Egyetemen a kolloid anyagok kristályosodást gátló hatását tanulmányozta, 1934-ben pedig a párizsi Sorbonne-on folytatott biokémiai tanulmányokat. 1935-től a Keszthelyi Gazdasági Akadémián a kémia rendes tanáraként oktatott. 1941-ben az élelmiszer-kémia és mezőgazdasági kémia, 1942-ben pedig a trágyázástan tárgyköréből magántanárrá habilitált. 1943–1944-ben a Kolozsvári Gazdasági Tanintézetben, 1944–1946-ban pedig ismét Keszthelyen volt a mezőgazdasági kémia tanszékvezető tanára. 1946-tól a fővárosi Magyar Agrártudományi Egyetem, majd 1950 után ennek jogutódja, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szerves és biokémia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt, nyilvános rendes egyetemi tanári címmel. 1952-ben Kossuth-díjra jelölték, de mivel nem volt párttag, s a belépésre nem volt hajlandó, a jelölésről lehúzták.^[forrás?] A hatalom későbbi vádjai szerint 1956 októberében az egyetemen a forradalom egyik vezéralakja lett, a forradalmi bizottság gyűlésein vezérszónok is volt, ezért 1957-ben fegyelmi eljárás indult ellene, majd elbocsátották, azzal az indokkal, hogy nem alkalmas az ifjúság nevelésére. 1957-től 1968-as nyugdíjazásáig az Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet tudományos munkatársaként, majd főmunkatársaként dolgozott.

Munkássága

Pályája elejét biokémiai és kolloidkémiai kutatásai határozták meg, az 1930-as évek közepétől azonban érdeklődése az alkalmazott kémia, azon belül is az agrokémia felé fordult. Behatóan vizsgálta a trágyázás hatását a kultúrnövények, főképp a kalászos gabonafélék beltartalmi, tápanyag- és takarmányozási értékének alakulására. Kísérletei során bebizonyította, hogy a szerves trágyának a növény táplálásán és a talajerő pótlásán túlmenően a növényre nézve kedvező hormonhatása is van. Kidolgozta a mérsékelt hőfejlődéssel járó, azaz az istállótrágya kiszáradását megelőző ún. tornyos trágyaerjesztési eljárást, amely kisgazdaságok számára is lehetővé tette jó minőségű szerves trágya előállítását. Munkatársaival együttműködve tanulmányozta a növényifehérje-hozam növelésének lehetőségeit, a megfelelő nitrogénellátást biztosító fejtrágyázás termésfokozó hatását. Az 1950-es években végzett kísérletei során jelentős eredményeket ért el a folyékony lombtrágyák hatékonyságának növelésével és az ezeket a levélzeten keresztül a növénybe juttató – rendszerint repülőgéppel végzett – permetező trágyázás fejlesztésében. 1957 után a szervestrágya-vizsgálatok és ‑minősítések országos munkáját irányította, illetve a szerves trágyák végső minősítését végezte.

Társasági tagságai és elismerései

Tudományos eredményei elismeréseként 1946-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de az Akadémia 1949. évi átszervezésekor és „politikai rendezésekor” tanácskozó taggá minősítették vissza. Levelező tagságát 1989-ben – posztumusz – állították vissza. Több nemzetközi társaság, szervezet is meghívta tagjai sorába: a párizsi Biokémiai Társaság (Société de chimie biologique), a Párizsi Tudományszerető Társaság (Société philomathique de Paris) levelező, a német Kolloidkémiai Társaság (Kolloid-Gesellschaft) rendes, a Nemzetközi Biokémiai Szövetség (International Union of Biochemistry) magyarországi tagja volt.

Főbb művei

• A hydrotropia biochemiai és biophysikai jelentősége. Debrecen, 1930, 30 p.
• Mikor érdemes istállótrágyatelepet létesíteni? in: Mezőgazdasági Kutatások 1942
• Biokémia. Budapest, Mezőgazdasági, 1953, 380 p. (Juhász Balázzsal) = Agrártudományi Egyetem Tankönyvei
• Szerves kémia. Budapest, Mezőgazdasági, 1954, 355 p. = Agrártudományi Egyetem Tankönyvei
• A permetező trágyázás problémái és magyarországi tapasztalatai. in: MTA Agrártudományok Osztályának Közleményei 1956. 217–235.
• A magyarországi mikroelem növényi kutatásról. in: Agrártudomány 1956
• A szerves trágyázás elvi kérdései a korszerű istállótrágyakezelés szempontjából. in: Mezőgazdasági Világirodalom 1959
• Levélen keresztüli trágyázás. in: Mezőgazdasági Világirodalom 1960
• Az őszi búza és az őszi árpa permetező trágyázásának problémái és eddigi eredményei. in: Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Évkönyve V. 1961–1963. 131–154.
• A szerves trágyázás néhány hazai problémája. in: Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló Intézet Évkönyve 1961–1963

Források

• Magyar nagylexikon XI. (Kir–Lem). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 657. o. ISBN 963-9257-04-4  
• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 763–764. o.
• A Kuthy-féle tornyos trágyaerjesztési eljárásról