Nepál védett területei elsősorban erdős és magashegységi területeket fednek le, továbbá a Terai különböző magasságaiban és a Himalája lábainál számos tájat foglalnak magukban és óriási biodiverzitást tartanak fenn.

Nepál védett területei

Nemzeti parkok szerkesztés

 
Elefánt-szafari a Csitván Nemzeti Parkban
 
Szágarmantha Nemzeti Park
 
Barun-völgy, Makalu Barun Nemzeti Park
 
Himalájai feketemedve a Shivapuri Nagardzsun N. P.-ban
 
Rinocérosz a Bardija N. P.-ban
név terület jellegzetességek
Csitván Nemzeti Park 932 km2 Nepál és India közti határvidéken terül el, az úgynevezett Belső-Terai területén; a világörökség része. Állat- és növényvilága különösen gazdag, szigorúan védett és kihalás szélén álló fajoknak is otthont ad. A nemzeti parkban található a bengáli tigrisek egyik utolsó menedéke is. Más veszélyeztetett emlősök is élnek itt, ilyen például a leopárd, a vadkutya, az ajakos medve, a számbárszarvas, a pettyes szarvas, a négyszarvú antilop, a vaddisznó, és a hópárduc. A kisebb termetű emlősök között megtalálható a rhesusmajom, a langurmajom, a mongúz, a méhészborz és az aranysakál. A park folyóinak jellegzetes állatai az indiai krokodilok és a hosszú orrú gangeszi gaviálok. A területen őshonos a nyitottabb élőhelyet kedvelő bengáli varánusz, és előfordul a kihalás szélén álló tigrispiton is.. A parkban emlősökön és hüllőkön kívül eddig több mint 350 madárfajt, 99 halfélét figyeltek meg.
Szágarmantha Nemzeti Park 1148 km2 Területéhez több más igen magas hegy tartozik. A természeti világörökség része. 1976-ban hozták létre, hogy megóvják a Mount Everest körüli területet a hegymászók okozta károktól. A hegyekből, gleccserekből és mély völgyekből álló terület magába foglalja a világ legmagasabb hegycsúcsát, valamint több hétezer méter feletti csúcsot is. A park hegyei geológiailag fiatalnak tekinthetők, akkor alakultak ki, amikor az indiai szubkontinens összeütközött az eurázsiai lemezzel. A földmozgások jelenleg is tartanak, ennek következtében a hegység évente három centiméterrel emelkedik. A legyező alakú nemzeti park az egyedülálló kultúrával rendelkező serpák otthona. Az itt élő mintegy 2500 serpa a tibeti buddhizmus nyingmapa szektájához tartozik. A területen számos kolostor áll, köztük a legfontosabb a Tengpocse-kolostor. A park több mint kétharmada ötezer méter fölötti kopár vidék, 28%-a legelő és alig 3%-a erdős terület. A természetrombolás miatt alacsony számban előforduló emlősök harminc fajhoz tartoznak, de megtalálható köztük olyan ritka fajok egyedei is, mint a hópárduc.
Langtang Nemzeti Park 1710 km2 1976-ban alapították, mint az első himalájai nemzeti parkot. A nagy kiterjedésű parkok közül ez van legközelebb a fővároshoz. A természeti környezet megőrzése mellett azzal egyenrangú célja a hagyományos nepáli életforma bemutatása. A nemzeti park északi és keleti határa egybeesik a kínai, tibeti határral. A nyugati határ a Bhote Koszi és Triszuli folyókat követi. A déli határ a Kathmandu-völgytől 32 km-re fekszik északra fekszik.
Rara Nemzeti Park 106 km2 az ország legnagyobb tavának környéke.
Khaptad Nemzeti Park 225 km2 középhegység, igen gazdag állatvilággal.
Sej Phokszundo Nemzeti Park 3555 km2 Nepál legnagyobb és egyetlen transz-himalájai nemzeti parkja. A Phokszundo-tó a park kiemelkedő jellemzője, amely 3612 méter magasan helyezkedik el. A terület látványos tájak sokaságát nyújtja, és a világ legszebb hegyvidéki parkjai közé tartozik. Nagy része a himalájai hegygerinctől északra fekszik.
Bardija Nemzeti Park 968 km2 eredetileg királyi vadászterületvolt. Tigrisre vadásztak itt az egykori nepáli hercegek.
Makalu Barun Nemzeti Park 1500 km2 Kelet-Nepálban elszigetelt terület, ahol a magashegyi élővilág mellett még ma is hagyományos gazdálkodást folytatnak. A Solukhumbu és a Sankhuwasabha körzetében fekvő terület a világ azon kevés védett területe, amely trópusi erdővel és hófödte csúcsokkal is rendelkezik.
Shivapuri Nagardzsun Nemzeti Park 159 km2 Az ország közepén fekszik a Katmandu-völgy északi peremén, és 2,732 m magasan a Shivapuri-csúcson.
Banke Nemzeti Park 550 km2 a nepáli középnyugati régiójában található, és 2010-ben Nepál tizedik nemzeti parkjaként alakult, miután az "Ajándék a Földnek" elismerést kapta.
Suklaphanta Nemzeti Park 305 km2 a Terai védett területe, amely nyílt füves területeket, erdőket, folyóvizeket és trópusi vizes élőhelyeket fed le 174-1386 m tengerszint feletti magasságban.
Parsza Nemzeti Park 637 km2 a Belső-Terai egy védett területe

Vadvédelmi terület szerkesztés

Természetvédelmi területek szerkesztés

 
Anapurna
 
Vízesés a Gaurishankar Természetvédelmi területen

Vadászterület szerkesztés

Vizes élőhely (Ramsar) területek szerkesztés

 
Bishazari Tal
 
Gokjo-tó

Jegyzetek szerkesztés

  1. Lake Cluster of Pokhara Valley: a new Ramsar Site of Nepal. IUCN . [2017. november 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 2.)

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Protected areas of Nepal című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.