Taucher Ferenc
Taucher Ferenc (Kolozsvár, 1738. július 16. – Buda, 1820. október 20.) pécsi kanonok, csillagász.
| Taucher Ferenc | |
| Született | 1738. július 16.[1] Kolozsvár |
| Elhunyt | 1820. október 20. (82 évesen)[1] Buda |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | csillagász |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
1753. október 16-án Trencsénben belépett a Jézus-társaságba. Tanulmányainak befejezése után, 1757-ben társa lett a nagyszombati csillagvizsgáló igazgatójának; azután teológiát tanított a nagyszombati egyetemen. A rend eltöröltetése (1773) után Weisz Ferenc híres csillagász utóda és a csillagászat tanára lett. Amikor 1777-ben a csillagvizsgáló Budára költözött át Weisz Ferenc vezetésével, Taucher Nagyszombatban maradt és folytatta csillagászati megfigyeléseit a nehéz körülmények ellenére is. Weisz halála után, 1785-ben Taucher Budára költözött és ő lett az obszervatórium vezetője. 1806-ban nyugalmaztatván, pécsi kanonoki címmel az egyetemes papnevelőben lelkiigazgató lett 1819-ig. Később Budán élt.
Műveit Hell Miksa a bécsi Ephemeridesben közölte (1772. Observatio Ecclipsis Solis 3. Juni 1769. facta in Collegio Tyrnaviae) stb.
Források szerkesztés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Magyar katolikus lexikon I–XVII. Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993–2014. [1]
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994. [2]
- ↑ a b http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/15530.htm, Taucher Ferenc, 2017. október 9.