Vörösfülű bülbül

Vörösfülű bülbül
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Verébalakúak (Passeriformes);
Család:	Bülbülfélék (Pycnonotidae);
Nem:	Pycnonotus;
Faj:	P. jocosus;
Tudományos név
	Pycnonotus jocosus; (Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vörösfülű bülbül témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vörösfülű bülbül témájú médiaállományokat és Vörösfülű bülbül témájú kategóriát.

A vörösfülű bülbül vagy más néven pirosfülű bülbül (Pycnonotus jocosus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, a bülbülfélék (Pycnonotidae) családjába tartozó faj.^[1]^[2]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Carl von Linné svéd természettudós írta le 1758-ban, a Lanius nembe Lanius jocosus néven.^[3]

Alfajai szerkesztés

Pycnonotus jocosus abuensis (Whistler, 1931) – északnyugat-India;
Pycnonotus jocosus fuscicaudatus (Gould, 1866) – nyugat- és közép-India;
Pycnonotus jocosus pyrrhotis (Bonaparte, 1850) – észak-India, Nepál;
Pycnonotus jocosus emeria (Linnaeus, 1758) – kelet-India, Banglades, észak-, nyugat- és dél-Mianmar, délnyugat-Thaiföld;
Pycnonotus jocosus whistleri (Deignan, 1948) – Andamán- és Nikobár-szigetek;
Pycnonotus jocosus monticola(Horsfield, 1840) – kelet-Himalája, északkelet-India, észak-Mianmar, dél-Kína;
Pycnonotus jocosus pattani (Deignan, 1948) – dél-Mianmar, Thaiföld, észak-Maláj-félsziget, Laosz, dél-Indokína;
Pycnonotus jocosus hainanensis (Hachisuka, 1939) – észak-Vietnám, dél-Kína;
Pycnonotus jocosus jocosus (Linneaus, 1758) – délkelet-Kína.

Előfordulása szerkesztés

Ázsiában Banglades, Bhután, Kambodzsa, Kína, India, Laosz, Malajzia, Mianmar, Nepál, Thaiföld, Vietnám területén honos. Ausztrália, Mauritius, Réunion, Seychelle-szigetek, Szingapúr, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek és az Amerikai Egyesült Államok területére betelepítették.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki esőerdők és cserjések, mocsarak környéke, valamint szántóföldek, vidéki kertek és városias régiók. Állandó, nem vonuló faj.^[4]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 18–20,5 centiméter, szárnyfesztávolsága 28 centiméter, testtömege 25–31 gramm.^[3] Hegyes bóbitája, homloka és tarkója fekete, piros füle, sötétbarna háta és szárnyai, valamint világos nyaka, melle és hasa van.

Egy kifejlett

és egy fiatal példány

Életmódja szerkesztés

Tápláléka gyümölcsökből, bogyókból, nektárból, virágbimbókból és rovarokból áll.^[3]

Szaporodása szerkesztés

Pókhálóval a fára rögzített csésze alakú fészket készít.

A fészke, fiókáival

Természetvédelmi helyzete szerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma viszont csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.^[4]