Spliti megállapodás

A spliti megállapodás, vagy spliti nyilatkozat (szerbhorvátul: Splitski sporazum, vagy Splitska deklaracija) egy kölcsönös védelmi megállapodás volt Horvátország, a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság és a Bosznia-Hercegovinai Föderáció között, amelyet a horvátországi Splitben írtak alá 1995. július 22-én. Ebben felszólították a horvát hadsereget (HV), hogy katonailag avatkozzon be Bosznia-Hercegovinában, elsősorban Bihács ostromának enyhítése céljából. A részét képező felosztási megállapodás fordulópont volt a boszniai háborúban, valamint fontos tényező a horvátországi háború szempontjából is. Ez az egyezmény vezetett a HV nagyszabású bevetéséhez Bosznia-Hercegovinában, mely a Nyár ’95 hadműveletben stratégiai pozíciókat foglalt el. Ennek következtében vált lehetővé Kninnek, a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) fővárosának gyors elfoglalása, majd nem sokkal ezután, a Vihar hadművelet során Bihács ostromának megszüntetése. Az ezt követő bosznia-hercegovinai HV-offenzívák, amelyeket a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság hadserege (ARBiH) és a Horvát Védelmi Tanács (HVO), valamint a NATO bosznia-hercegovinai légi hadjárata is támogatott, megváltoztatta a katonai egyensúlyt a boszniai háborúban, hozzájárulva a béketárgyalások megkezdéséhez, ami a daytoni békeszerződéshez vezetett.

Előzmények

Bihács ostroma 1994 novemberében, amikor a Boszniai Szerb Köztársaság (VRS) hadserege és a Krajinai Szerb Köztársaság (RSK) hadserege közel került a boszniai város elfoglalásához, kritikus szakaszba lépett. Bihács egyike volt az ENSZ által kijelölt „biztonsági övezeteknek”, amelyet a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság Hadseregének (ARBiH) 5. hadteste tartott ellenőrzése alatt, amelyet a Horvát Védelmi Tanács (HVO), a boszniai horvátok fő katonai ereje is támogatott. Úgy gondolták, hogy Bihács szerb erők általi elfoglalása tovább eszkalálja a háborút, és tovább súlyosbítja az Amerikai Egyesült Államok, Franciaország és az Egyesült Királyság, valamint a terület megőrzésének különböző megközelítéseit hirdető európai hatalmak közötti szakadást. Emellett félő volt, hogy Bihács elhúzódó ostroma és szerbek általi elfoglalása a háború legsúlyosabb humanitárius katasztrófáját idézi elő. További szempont volt Bihácsnak az RSK-tól, illetve a Boszniai Szerb Köztársaságtól való megvédése, mely stratégiailag volt fontos Horvátország számára, amely éppen függetlenségi háborúját vívta az RSK ellen. A horvát vezérkari főnök, Janko Bobetko úgy vélte, hogy Bihács esetleges eleste Horvátország háborús erőfeszítéseinek végét jelentheti. Úgy ítélték meg, hogy ha a területet szerb erők foglalnák el, az lehetővé tenné a szerb erők által birtokolt terület megszilárdítását Horvátországban és Bosznia-Hercegovinában, valamint az RSK és VRS csapatok átcsoportosítását más területek megerősítésére.

A horvát és az amerikai kormány, valamint katonai tisztségviselők 1994. november 29-i találkozóján a horvát képviselők a Bihácsot ostromló erők egy részének az ostromtól való elvonása és a város bevételének megelőzése érdekében a bosznia-hercegovinai Livno felől javasoltak támadást a szerbek által birtokolt terület ellen. Mivel az Egyesült Államok katonai tisztségviselői nem válaszoltak a javaslatra, még aznap elrendelték a Tél ’94 hadműveletet. A támadás amellett, hogy hozzájárult Bihács védelméhez, a HV és a HVO által birtokolt pozíciókat is közelebb vitte az RSK számára létfontosságú ellátási útvonalakhoz.

A találkozó egyike volt annak a tárgyalássorozatnak, amelyet az 1994. márciusi washingtoni egyezményt követően Zágrábban és Washingtonban tartottak. A megállapodás véget vetett a horvát-bosnyák háborúnak, újra szövetséget hozott létre az ARBiH és a HVO között a VRS ellen, és a Military Professional Resources Incorporated (MPRI) szervezet által Horvátországot amerikai katonai tanácsadókkal látta el. Az MPRI-t azért vették be a végrehajtásba, mert az ENSZ fegyverembargója még mindig érvényben volt, látszólag azért, hogy felkészítse a HV-t a NATO Békepartnerségi programjában való részvételre. A szervezet 1995 januárja és áprilisa között 14 héten át képezte a HV tiszteket és személyi állományt. Azt is feltételezték, hogy az MPRI doktrinális tanácsokat adott, valamint hadműveleti tervezést és az Egyesült Államok kormányának műholdas információit is biztosította Horvátországnak. Az MPRI és a horvát tisztviselők azonban elutasították erre vonatkozó találgatásokat. 1994 novemberében az Egyesült Államok egyoldalúan megszüntette a Bosznia-Hercegovina elleni fegyverembargót, ami gyakorlatilag lehetővé tette a HV számára, hogy Horvátországon keresztül beérkező fegyverszállítmányokkal elláthassa magát. Az Egyesült Államok részvétele Bill Clinton elnök által 1993 februárjában elfogadott új katonai stratégiát tükrözte.

A horvát beavatkozás kérése

Július 17-én az RSK és a VRS katonái a Pók hadművelet során elért eredmények kiterjesztésével új erőfeszítésbe kezdtek Bihács elfoglalására. A Kard '95 kódnevű hadművelet célja Cazin elfoglalása volt, mely az ARBiH/HVO által irányított ún. „Bihácsi zseb” közepén, egy fontos közlekedési csomópontban feküdt. A támadás élén az RSK különleges hadteste állt, melyet a Nyugat-Boszniai Autonóm Tartomány (APWB) „Pauk” (Pók) hadműveleti csoportja támogatott – akik 1993 óta voltak az RSK szövetségesei, és az RSK északnyugati része felől nyomultak előre. Északkeletről a 39. Banija hadtest, délkeletről pedig a VRS 2. Krajina hadteste támadott. A szerb egységek erőfeszítését a Jugoszláv Néphadsereg mintegy 500 főnyi különleges alakulata és Željko Ražnatović (Arkan) Szerb Önkéntes Gárdája is támogatta. A szerb haderő összesen mintegy 19 000 támadó, illetve a szektort tartó katonával rendelkezett, amelyek az ARBiH 5. hadteste ellen vonultak fel. Július 21-re az RSK csapatainak sikerült egy 7 kilométeres áttörést elérniük, de nem sikerült elvágniuk a Bihács–Cazin utat. Az RSK és az APWB csapatainak négy nappal későbbi újabb előretörése Cazin 5 kilométeres közelségébe juttatta a szerb erőket, és olyan kedvező pozícióba helyezte őket, ahonnan július 26-ig lecsaphattak a csatatér több kulcsfontosságú hágójára és domináns pontjára. Az ARBiH 5. hadteste sürgős külső segítségre szorulva kritikus védelmi helyzetben maradt.

Ahogy a Bihács körüli helyzet romlott az ARBiH számára, a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság kormánya felismerte, hogy nem tudja egyedül tartani a területet, és katonai beavatkozást kért Horvátországtól. Az ARBiH vezérkari főnöke, Rasim Delić július 20-án a HV-hez és a HVO-hoz fordult, hogy segítsék az ARBiH 5. hadtestét, és HV támadásokat javasolt Bosansko Grahovo, Knin és Vojnić felé. Kérését Süleyman Demirel török elnök támogatta, amikor másnap a Brioni-szigeteken találkozott Franjo Tuđman horvát elnökkel.

Ennek eredményeként Tuđman és a Bosznia-Hercegovinai Köztársaság elnöke, Alija Izetbegović július 22-én Splitben aláírta a split megállapodást – egy kölcsönös védelmi megállapodást –, amely lehetővé tette a HV erőinek nagyszabású támadását Bosznia és Hercegovina területén. A megállapodást Tuđman és Izetbegović mellett a Bosznia-Hercegovinai Föderáció elnöke, Krešimir Zubak, valamint Bosznia-Hercegovina miniszterelnöke, Haris Silajdžić írta alá. A Demirel közvetítette megállapodás konkrétan kimondta, hogy Horvátország sürgős katonai segítséget ad, különösen Bihács térségében, és a megállapodás részesei összehangolják katonai tevékenységeiket. A spliti megállapodás vagy más néven a spliti nyilatkozat teljes címe: „Nyilatkozat a washingtoni megállapodás végrehajtásáról, a szerb agresszió elleni közös védekezésről és a washingtoni nemzetközi közösség erőfeszítéseinek megfelelő politikai megoldás eléréséről”. Az aláírási ceremónián jelen volt Peter Galbraith, az Egyesült Államok horvátországi nagykövete és az Európai Unió képviseletében egy német nagykövet is.

Következmények

  HV/HVO területnyeresége 1995-ben

  ARBiH területnyeresége 1995-ben

A megállapodás lehetőséget biztosított a HV-nek, hogy a Livnói mezőről való előretöréssel kiterjessze az 1994-es Tél hadműveletből származó területi nyereségét. A lépéstől azt várták, hogy enyhítse a Bihácsot védő ARBiH 5. hadtestre nehezedő nyomást, miközben kedvezőbb helyzetbe hozza a HV-t, hogy lecsapjon Kninre, az RSK fővárosára. A HV és a HVO a Nyár '95 hadművelet során gyorsan reagált. Az Ante Gotovina tábornok által irányított offenzívának július 28–29-én sikerült elfoglalnia Bosansko Grahovót és Glamočot. A támadás néhány RSK egységet elvitt Bihácstól, de nem annyit, mint amennyire a hadművelet kezdetén számítottak. Mindazonáltal az offenzíva kiváló helyzetbe hozta a HV-t, mivel elszigetelte Knint a Boszniai Szerb Köztársaságtól és Jugoszláviától, valamint Bosansko Grahovo és Glamoč elfoglalásához vezetett, amelyek a kettő közötti egyetlen közvetlen útvonal mentén feküdtek.

A Nyár '95 hadművelet korlátozott hatókörétől függetlenül a spliti megállapodás az általános stratégiai helyzet megváltoztatásának alapvető eszközzé vált Bosznia-Hercegovinában, ahol a boszniai szerbek a boszniai háború kezdete óta túlerőben voltak, valamint Horvátországban is, ahol a frontvonalak az 1992-es szarajevói fegyverszünet óta nagyrészt statikusak voltak. A Nyár '95 hadművelet befejeztével az RSK és a Boszniai Szerb Köztársaság megváltoztatta fő célját, és a Bihácsi zseb szétzúzása helyett egy lehetséges horvát offenzíva, és Knin elfoglalásának (a nemrég megszerzett Bosznia-Hercegovina területekről előrenyomulva) elhárítására összpontosított. Az RSK vezetői, Milan Martić és Mile Mrkšić megegyeztek az ENSZ különleges képviselőjével, Jaszusi Akasival, hogy július 30-án kivonulnak Bihács térségéből remélve, hogy a lépés hozzájárul a horvát támadás elhárításához. A támadás napokkal később a Vihar hadművelet keretében valósult meg, amely a HV döntő győzelmét eredményezte a horvátországi háborúban.

A Vihar hadművelet sikere egyben stratégiai győzelmet is jelentett a boszniai háborúban, mivel feloldotta Bihács ostromát, és lehetővé tette a horvát és bosnyák vezetés számára, hogy a spliti megállapodással összhangban teljes körű katonai beavatkozást tervezzenek a VRS által birtokolt Banja Luka térségében, melynek célja új erőegyensúly megteremtése volt Bosznia-Hercegovinában, egy ütközőzóna kialakítása a horvát határ mentén, és hozzájárulás a háború megoldásához. 1995 szeptemberében a beavatkozás Misztrál–2 hadműveletként valósult meg, amelyet a NATO bosznia-hercegovinai légi hadjáratával kombinált ARBiH-offenzíva, a Sana hadművelet támogatott. Az offenzívák feltörték a VRS védelmét, és nagy területeket foglaltak el. A bravúr megismétlődött az októberben végrehajtott Déli Mozdulat hadműveletben, amely Banja Lukától 25 kilométeres körzeten belül haladt előre, és hozzájárult a béketárgyalások megkezdéséhez, amelyek hamarosan a daytoni békeszerződést eredményezték. A spliti megállapodás összességében döntő szerepet játszott a VRS boszniai háborúban való vereségében.

Források

• Balkan Battlegrounds: A Military History of the Yugoslav Conflict, 1990-1995. Diane Publishing Company (2003). ISBN 9780756729301 
• Avant, Deborah D.. The Market for Force: The Consequences of Privatizing Security. Cambridge University Press (2005). ISBN 9780521615358 
• szerk.: Charles W. Ingrao: The War in Croatia, 1991-1995, Confronting the Yugoslav Controversies: A Scholars' Initiative. Purdue University Press (2009). ISBN 9781557535337 
• Bono, Giovanna. Nato's 'Peace Enforcement' Tasks and 'Policy Communities': 1990 - 1999. Ashgate Publishing (2003). ISBN 9780754609445 
• The War in Bosnia Herzegovina: Ethnic Conflict and International Intervention. M.E. Sharpe (2000). ISBN 9781563243097 
• Dunigan, Molly. Victory for Hire: Private Security Companies' Impact on Military Effectiveness. Stanford University Press (2011). ISBN 9780804774598 
• Halberstam, David. War in a Time of Peace: Bush, Clinton and the Generals. Bloomsbury Publishing (2003). ISBN 9780747563013 
• Hodge, Carole. Britain And the Balkans: 1991 Until the Present. Routledge (2006). ISBN 9780415298896 
• Marijan, Davor. Oluja [archivált változat] (horvát nyelven). Croatian memorial-documentation center of the Homeland War of the Government of Croatia (2007). ISBN 9789537439088. Hozzáférés ideje: 2023. május 12. [archiválás ideje: 2015. szeptember 23.] 
• Ramet, Sabrina P.. The Three Yugoslavias: State-Building And Legitimation, 1918-2006. Indiana University Press (2006). ISBN 9780253346568 
• Woodward, Susan L..szerk.: Vaughan Lowe: The Security Council and the Wars in the Former Yugoslavia, The United Nations Security Council and War:The Evolution of Thought and Practice since 1945. Oxford University Press (2010). ISBN 9780191614934 

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Split Agreement című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• List of international treaties and international acts concluded between the Republic of Croatia and Bosnia and Herzegovina. Ministry of Foreign and European Affairs (Croatia). (Hozzáférés: 2013. november 30.)