Időmértékes verselés

Az időmértékes verselés az irodalomban a rövid és hosszú szótagok váltakozására építő verselési forma.

Története

Az időmértékes verselés antik verselési módszer. A görög és latin nyelv kiválóan alkalmas az időmérték alkalmazására. Első, legsikeresebb alkalmazója Homérosz (Odüsszeia című művében 13450 hexameteres sort alkalmazott). Leghíresebb görög költők:

• Anakreón
• Szapphó
• Alkaiosz

A római kultúra a görög műveltséget teljes mértékben átvette, így a verselést is: Leghíresebb római költők:

• Horatius
• Catullus
• Vergilius

A magyar nyelv azon kevés modern nyelv közé tartozik, amely természetétől fogva alkalmas az időmértékes verselésre (mivel a magyar nyelv eleve megkülönbözteti a hosszú és rövid magánhangzókat.), így Sylvester Jánostól Berzsenyin át Radnótiig sokan alkalmazták. Más indogermán (pl. svéd, angol, német) nyelvekben gyakran hosszú magánhangzók helyett a ritmus kedvéért olyan szótagokat használnak, ahol a mássalhangzók torlódása szabályozza a kicsengési időtartamot. Ez az úgynevezett analógiás (konstruktív) versépítő technika jól megfigyelhető Goethe, vagy a svéd Georg Stiernhielm hexaméteres költeményeiben.

Szabályai

Az időmértékes verselés alapegysége a versláb, melynek alapegysége a mora. Egy rövid szótag 1 mora, egy hosszú szótag 2 mora értékű. Ennek megfelelően megkülönböztethetünk 2, 3, sőt 4 morás verslábakat. Az időmérték alapja a szótagok időtartama. A legismertebb időmértékes ritmusrend a görög-római verselés.

Az időmértékes ritmus alapeleme a szótag, egységei a versláb, a kólon és a periódusok: a verssor és a strófa.

A szótag az időmértékes versritmusban a következő magánhangzóig terjed, függetlenül attól, hogy a következő magánhangzó ugyanabban a szóban vagy a rá következőben található. A szótag rövid, ha a magánhangzója rövid, és utána legfeljebb egy rövid mássalhangzó van. Ebből következően kétfajta hosszú szótag létezik. A természeténél fogva hosszú szótagnak a magánhangzója hosszú. A helyzeténél fogva hosszú szótagnak ugyan rövid a magánhangzója, de utána vagy hosszú, vagy legalább két rövid mássalhangzó szerepel. A kettőshangzók (azaz diftongusok, pl. "ei", "ou") a mai magyar köznyelvben már nincsenek, de a régi szövegekben (ill. az idegen nevekben, pl. Akhilleusz, Európa) előfordulhatnak, és a verstanban általában egy hosszú szótagot alkotnak, de két rövid magánhangzónak is tekinthetők. A "kh" ("ch"), a "th" és a "ph" - az idegen nyelvek hangtani szabályait követve - egy-egy rövid mássalhangzónak számítanak.

Általános szabály, hogy a sor belsejében a rövid szótag helyett állhat hosszú szótag. A sorvégi hosszú helyén állhat rövid szótag. Egy soron belül a lejtésirány (emelkedés vagy ereszkedés) általában nem változik. A klasszikus időmértékes vers eredetileg nem ismeri a rímet, a hangsúlyt és az alliterációt.

A magyar irodalomban az időmértékes verselés a 16. században jelenik meg (Sylvester János révén), de csak a 18–19. század fordulóján alakulnak ki az általánosan elfogadott szabályok, az ún. klasszikus triász (Baróti Szabó Dávid, Rájnis József, Révai Miklós) vitája – a prozódiai vita – eredményeképpen. A legfontosabb sajátosság a magyar versben: az "a" névelő hosszú is lehet (összefüggésben azzal, hogy az "az" későbbi változata). A magánhangzók időtartamát a költői szabadság gyakran megváltoztathatja. Egy zárhang (p, t, k, b, d, g) és egy likvida (r vagy l) kapcsolata rövid lehet, pl.: apraja, atlasz.

Verslábak és sorfajták

Morák száma	Jambikus (emelkedő)	Trochaikus (ereszkedő)	Semleges
2			Pyrrichius: U U (rövid-rövid)
3	Jambus: U — (rövid-hosszú)	Trocheus: — U (hosszú-rövid)	Tribrachis: U U U (rövid-rövid-rövid)
4	Anapesztus: U U — (rövid-rövid-hosszú)	Daktilus: — U U (hosszú-rövid-rövid)	Spondeus: — — (hosszú-hosszú) Bi-pyrrichius vagy proceleusmaticus: U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid) Amphibrachys: U — U (rövid-hosszú-rövid)
5	Bacchius: U — — (rövid-hosszú-hosszú) Paeon 4: U U U — (rövid-rövid-rövid-hosszú)	Antibacchius: — — U (hosszú-hosszú-rövid) Paeon 1: — U U U (hosszú-rövid-rövid-rövid)	Creticus: — U — (hosszú-rövid-hosszú) Paeon 2: U — U U (rövid-hosszú-rövid-rövid) Paeon 3: U U — U (rövid-rövid-hosszú-rövid) Pentabrachis: U U U U U (rövid-rövid-rövid-rövid-rövid)
6	Ionicus a minore: U U — — (rövid-rövid-hosszú-hosszú) [ejtsd: jonikusz aminóre]	Ionicus a maiore: — — U U (hosszú-hosszú-rövid-rövid) [ejtsd: jonikusz amajóre]	Choriambus: — U U — (hosszú-rövid-rövid-hosszú) Dijambus: U — U — (rövid-hosszú-rövid-hosszú) Ditrochaeus: — U — U (hosszú-rövid-hosszú-rövid) Antispastus: U — — U (rövid-hosszú-hosszú-rövid) Molossus: — — — (hosszú-hosszú-hosszú)
7	Epitritos 1: U — — — (rövid-hosszú-hosszú-hosszú)	Epitritos 4: — — — U (hosszú-hosszú-hosszú-rövid)	Epitritos 2: — U — — (hosszú-rövid-hosszú-hosszú) Epitritos 3: — — U — (hosszú-hosszú-rövid-hosszú)
8			Dispondeus: — — — — (hosszú-hosszú-hosszú-hosszú)

A 6 morás és annál hosszabb verslábaknál nem tértünk ki minden lehetőségre, mert csekély gyakorlati jelentőségük van.

Források: [1], [2] (PDF)

A klasszikus időmértékes verslábak: jelentés, becenév és példa

Becenévként a 19. századi nyelvújító Fogarasi János javaslatai állnak itt.

Név	Eredeti jelentés	Becenév	Képlet	Példa
2 morás:
pirrichius	tüzes	pici	∪ ∪	csoki
3 morás:
tribrakhisz	három rövid	szapora	∪ ∪ ∪	szerepe
jambus	gúnydal (?)	szökő	∪ —	vadász
trocheus v. choreus	futó, kivonulási tánc	perge, lejti	— ∪	Béni
4 morás:
anapesztus	visszapattanó	lebegő, doboló	∪ ∪ —	csodaszép
daktilus	ujjal rajzolt	lengedi, görgedi	— ∪ ∪	éjszaka
spondeus	békekötésre	lassú, lépő	— —	forró
proceleuzmatikus	felhívó, buzdító	futamodi	∪ ∪ ∪ ∪	csiribiri
amphibrakhisz	körben rövid	körösdi	∪ — ∪	ki látta?
5 morás:
bacchius	Bakkhosz istené	toborzó	∪ — —	valóság
palimbacchius	ua. fordítva	tomboldi	— — ∪	őrjöngve
krétikus v. amphimakrosz	krétai tánc v. körben hosszú	ugrató	— ∪ —	óh, az éj!
pentabrakhisz	öt rövid	eliramodi	∪ ∪ ∪ ∪ ∪	csodaparipa
paión	istenek orvosa (kardalokban)	pergepici piciszökő	1. — ∪ ∪ ∪ 2. ∪ ∪ ∪ —	hársfatea borogatás
6 morás:
kis jónikus	ión tánclépés	picilépő	∪ ∪ — —	szerelemnek
nagy jónikus	ua. fordítva	lépőpici	— — ∪ ∪	álombeli
antiszpasztus	kötélhúzó játék	toborzéki	∪ — — ∪	barangolni
koriambus v. choriambus	kartánc, körtánc	lengedező v. lejtiszökő	— ∪ ∪ —	alszik a vár
molosszus	nehézkes	andalgó	— — —	száncsengő

Hexameter

Hat verslábból álló sor. Görög és római verselés fő eleme. A verslábak daktilusok vagy spondeusok, az utolsó előtti mindig daktilus, az utolsó trocheus, vagy spondeus.

Pentameter

Neve szerint öt, de valójában hat (négy teljes, és két fél) verslábból álló verssor, amelyben a harmadik és hatodik csonka. Önálló sorként ritka, de az ókori görög költészetben gyakori a disztichonok második soraként.

Disztichon

Egy sor hexameterből és egy sor pentameterből álló sorfajta. A disztichon sorai rímtelenek.

„Gyűlölöm azt, aki telt kupa mellett bort iszogatván

— U U | – UU| – U U| – – | – U U | – —

háborut emleget és lélekölő viadalt.”

— U U |— U U| – || – UU| – U U| —

Anakreón: Gyűlölöm (részlet)

Források

• Arany János: A magyar nemzeti versidomról Arany János Összes Művei. szerk. Keresztury Dezső, X. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest 1962. 218-258.
• magyar.fazekas.hu - Verstani enciklopédia p.161