Stanisław Worcell

lengyel politikus, publicista

Stanisław Gabriel Worcell (Stepan, Wołyń régió, 1799. március 26.London, 1857. február 3.) lengyel politikus, politikai gondolkodó és publicista, Kossuth társa és barátja a londoni emigrációban.

Stanisław Worcell
Született Stanisław Gabriel Worcell
1799. március 26.
Stepan, Lengyelország (ma Ukrajna)
Elhunyt 1857. február 3. (57 évesen)
London, Anglia
Állampolgársága
Nemzetisége lengyel lengyel
Szülei
Foglalkozása politikus, politikai gondolkodó
Iskolái Kremenyeci Líceum
Kitüntetései Silver Cross of the Virtuti Militari
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Lengyelország három felosztása után született, szülőhelye a mai Ukrajna területén található. Grófi családból származott. Tanulmányait a Tadeusz Czacki és Hugo Kołłątaj által alapított Kremenyeci Líceumban folytatta, ami a Nagy Szejm előtti évtizedekben polgári elvek alapján megvalósított lengyel oktatási reform örökösének, a régió oktatási és kulturális központjának számított.

Már korai éveiben élénken érdekelték a kortárs európai gondolatok, köztük az utópista szocializmus ideái. Tagja volt egy szabadkőműves páholynak. Az 1830-as oroszellenes novemberi felkelés idején a Volinyi (Wołyń) vajdaságban katonai harcokban vett részt. Ezért 1831. augusztus 11-én elnyerte a legmagasabb lengyel katonai kitüntetést (lengyelül: Order Wojenny Virtuti Militari), amelyet II. Szaniszló Ágost lengyel király 1792-ben eredetileg azok számára alapított, akik részt vettek az oroszok és a Targowicai felkelés elleni harcokban a Május 3-i alkotmány védelmében. 1831-ben beválasztották a felkelés alapján létrejött szejmbe.

A novemberi felkelés bukása után a nagy emigráció (Wielka Emigracja) tagjaihoz hasonlóan Franciaországba menekült, majd Angliában telepedett le. Különféle emigráns lengyel szervezetek munkájában vett részt. Kezdetben az 1832. március 17-én Párizsban megalapított baloldali Demokratikus Lengyelország Társasága (Towarzystwo Demokratyczne Polskie, TDP) befolyásos tagja volt. 1835-ben kivált és az egyik alapítója lett egy cári börtönről (Gromady Ludu Polskiego, röviden: Lud Polski) elnevezett szintén baloldali, radikális, főképp volt katonákból álló szervezetnek, majd az Emigráns Uniónak (Zjednoczenia Emigracji), végül újra a Lengyel Demokratikus Társaságnak.

Londonban egyik barátja Giuseppe Mazzini olasz politikus volt, de a szintén emigráns Kossuth Lajossal is megismerkedett, akivel jelentős szellemi hatást gyakoroltak egymásra.

Gryzomir Tukan álnéven tagja volt egy szabadkőműves társaságnak (Towarzystwo Szubrawców). E szervezet bírálta a maradiságot, a nemesek és a parasztság viszonyát, a részegeskedést, a szerencsejátékot és az üres nemzetieskedést. Lengyelország bajaiért a nemességet tette felelőssé, és a jobbágyság felszabadítását, valamint földreformot tervezett. Túlságos baloldalisága miatt azonban a tagjai szembekerültek a főképp nemesekből álló emigráció tagjaival s elszigetelődtek.

Testvére Mikołaj Worcell volt, akit 1827-ben a Kaukázusba deportáltak, s csak 1843-ban szabadult onnan és tért vissza Lengyelországba.

Worcell és Magyarország szerkesztés

Politikai gondolkodóként munkásságának középpontjában a lengyel és ehhez kapcsolódóan a magyar függetlenség kérdése állt. Elképzelése szerint Európában három politikai rendszer, régió alakulhat ki az államok felbomlásával. A nyugati-déli Franciaországot, Spanyol- és Olaszországot foglalja magába. A középső Németországot és esetlegesen Skandináviát is. A keleti Lengyelországot, a szlávokat, valamint Magyarországot és a románokat. Elképzelése szerint a keletieknek közös államot kell létrehozniuk Lengyelország vezetésével, hogy ellensúlyt képezzenek a német és orosz hatalmi erőkkel szemben. Helytelenítette, hogy a szláv népek az 1848–49-es forradalom és szabadságharc folyamán Magyarország ellen léptek fel, gyengítve ezzel az összefogás esélyét. Az államszervezet formájáról úgy vélte, hogy mind az erősen centralizált, mind a föderális állam megfelelő keret lehet a népek együttélésének, a lényeges egymás szabadságának az elismerése és tisztelete.

Az 1850-es évek elején Worcell és Kossuth úgy ítélték meg, hogy a forradalom ügye nincs még veszve, fel kell rázni Kelet-Európát a fásultságából. Worcell a szocialista forradalom híve lett. Kossuth annyit ismert el ebből, hogy a függetlenség visszaszerzése után a szociális ügyeket is orvosolni kell. Mazzinihez hasonlóan konspirációval, kisebb helyi összeesküvések szervezésével, felkelések kirobbantásával kívánták felszítani a forradalom lángját. Az 1853-1856 között zajló krími háború idején azonban szembekerültek egymással. Kossuth magyar és lengyel légiók szervezését javasolta Törökország, Anglia, Franciaország és Piemont oldalán. Worcell és általában a lengyelek nem bíztak III. Napoleonban és Palmerston angol miniszterelnökben. Félelmük beigazolódott, Oroszország legyőzése után nem nyújtottak segítséget a lengyeleknek, mivel az osztrákok is az ő oldalukra álltak. Kossuth a politikai vita ellenére nem tagadta meg barátságukat, de ezt követően Ludwik Mieroslawski felé fordult.

Emlékezete szerkesztés

Lengyelországot és Magyarországot egy írásában két örökéletű tölgyhöz hasonlította, amelyek gyökérzete szétválaszthatatlanul összenőtt. A gondolatot gyakran idézik fel a lengyel–magyar kapcsolatokban, illetve a lengyel-magyar barátság kapcsán. 2006-ban Győrött szobrot avattak, ami két összenőtt tölgyet formáz. 2014-ben az akkor 75 éves Budapesti Lengyel Intézet ajándékaként falfestményt készítettek a Budapest, VII. kerületi Klauzál utca egyik csupasz tűzfalára, ami szintén a tölgyeket ábrázolja a Worcell-idézettel együtt.

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Stanisław Gabriel Worcell című lengyel Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés