Stendhal

Marie-Henri Beyle (kiejtése kb. „mári anri bel”), írói álnevén Stendhal (kiejtése kb. „sztendál” vagy „sztandál”; Grenoble, 1783. január 23. – Párizs, 1842. március 23.) 19. századi francia író. Egyike a realizmus első képviselőinek Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830), illetve A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839) című regényeiben.

Marie-Henri Beyle
Johan Olaf Södemark festménye (1840)
Élete
Született	1783. január 23. Grenoble, Franciaország
Elhunyt	1842. március 23. (59 évesen) Párizs, Franciaország
Sírhely	Montmartre-i temető
Nemzetiség	francia
Szülei	Henriette Gagnon Chérubin Beyle
Pályafutása
Írói álneve	Stendhal
Jellemző műfaj(ok)	lélektani regény
Fontosabb művei	Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir, 1830) A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme, 1839)
Kitüntetései	a francia Becsületrend lovagja (1835–)
Marie-Henri Beyle aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Marie-Henri Beyle témájú médiaállományokat.

„	„a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus”	”
– Honoré de Balzac

Életpályája

Jómódú, királyhű polgárcsaládból származott, őt azonban már gyermekkori lázongásai szembefordították családja konzervatív nézeteivel, a jakobinusokhoz vonzódott. Szülei, akik későbbi műveire semmilyen hatással nem voltak, a nevelését középszerű francia nevelőkre bízták.

1799-ben Párizsba költözött. Rokoni segítséggel Napóleon hivatalnoka, majd katonája lett. Részt vett a második itáliai hadjáratban, a milánói bevonulás élete legnagyobb élménye volt, majd Michaud tábornok hadsegéde lett. Az amiens-i békekötés után a hadseregből kilépett, de 1812-ben már megint elkísérte a vezérkart Oroszországba.

Napóleon bukása után kezdte meg irodalmi pályafutását, eleinte csak fordításokkal, átdolgozásokkal, útirajzokkal. Milánót, kedves városát választotta lakhelyéül, itt élt 1821-ig, amikor az osztrákok kiutasították, s apja halálakor visszatért Párizsba, hogy szerény örökségét átvegye. A Bourbonok bukása után diplomáciai szolgálatba lépett. A júliusi forradalom után francia főkonzulként képviselte volna Lajos Fülöp Franciaországát Triesztben, minthogy azonban az osztrák kormány megtagadta tőle mint volt carbonarótól, megbízólevele elfogadását, hasonló küldetésben a Pápai államba, Civitavecchiába ment.

Száműzetéshez hasonlatos magányában, amelyet csak ritkán szakított meg egy-egy párizsi utazás, írta remekműveit. 1842. március 22-én halt meg Párizsban. Sírjára kívánsága szerint olaszul vésték rá a nevét, s utána a maga fogalmazta sírfeliratot: „Arrigo Beyle / Milanese / Scrisse / Amò / Visse” – vagyis Arrigo Beyle (Arrigo az Imre név olasz megfelelője, de hangzásában hasonlít a francia Henryra), milánói, írt, szeretett, élt.

Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek.

Művei

Esztétikai munkái

• Lettres écrites de Vienne en Autriche sur le célèbre compositeur Jh Haydn suivies d'une Vie de Mozart etc. (Páris 1815)
• Vies de Haydn de Mozart et de Métastase (1817 új kiad. 1872), (A. C. Bombet álnéven)
• Del romantismo nelle arti (Firenze, 1819)
• De l'Amour (1822)
• Vie de Rossini (Párizs 1824, 2 köt)
• Racine et Shakespeare (uo. 1823–1825)
• Vie de Henry Brulard (1890)
• Souvenirs de l'égostime et lettres inédites (1892)

Útirajzok

• Rome, Naples et Florence (Párizs, 1817 és 1826)
• Promenades dans Rome (uo. 1829, 2 köt)

Regények

• Armance (1827)
• Vörös és fekete (Le Rouge et le Noir) (1830, 1831 és 1870)
• Vörös és fehér (Lucien Leuwen) (1835)
• A pármai kolostor (La Chartreuse de Parme) (1839–1846)
• Hagyatékából való még a Lamiel című regény (Párizs, 1889)

Magyarul

1944-ig

• Vörös és fekete; ford., bev. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1905
• San Francesco a Ripa / Vannina Vannini / A láda és a kísértet. Elbeszélések; ford. Moly Tamás; Athenaeum, Bp., 1913 (Modern könyvtár)
• A szerelemről; ford. Salgó Ernő; Révai, Bp., 1913 (Világkönyvtár)
• Vittoria Accoramboni. Regény / A Cencik / Gusztáv Adolf leánya. Elbeszélések; Tolnai Világlapja, Bp., 192? (Tolnai regénytára)
• Római történetek. Két novella; ford. Cserna Andor; Sacelláry, Bp., 1921
• Vanina Vanini; ford. Pogány Elza; Világirodalom, Bp., 1922 (Világirodalom könyvtár. Új sorozat)
• A pármai Certosa, 1–2.; ford. Benedek Marcell; Révai, Bp., 1923
  • (A pármai kolostor címen is)
• A bájital. Regény és novellák; Tolnai, Bp., 1925 (Tolnai regénytára)
• Palliano hercegnő; ford. Cz. Toperczer Valéria; Lantos, Bp., 1925 (Kétnyelvű klasszikus könyvtár)
• Egy olasz nemes emlékei. Regény; Tolnai, Bp., 1926 (Tolnai regénytára)
• Elbeszélések; ford., bev. Farkas Zoltán; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
• Erősebb a szerelemnél; Csongor, Bp., 1944
• A láda és a kísértet; Modern Könyv-, Színpadi, Zeneműkiadó és Lapterjesztő, Bp., 1944

1945–

• Vörös és fekete. Krónika 1830-ból. Regény; ford. Illés Endre, bev. Barabás Tibor; Révai, Bp., 1950
• Vörös és fehér. Lucien Leuwen. Regény, 1–2.; ford., bev. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1953
• A szerelemről; ford., bev. Kolozsvári Grandpierre Emil, versford. Jékely Zoltán, jegyz. Perczel József; Bibliotheca, Bp., 1958
• A pármai kolostor. Regény; ford., bev., jegyz. Illés Endre; Európa, Bp., 1958
  • (A pármai Certosa címen is)
• Rossini élete és kora; ford. Rónay György; Bibliotheca, Bp., 1958
• Séták Itáliában; vál. Szegzárdy Csengery József, ford., bev., jegyz. Rónay György; Gondolat, Bp., 1961 (Auróra)
• Vanina Vanini. Elbeszélések; ford. Benyhe János et al.; Európa, Bp., 1965 (Nők könyvespolca)
• Armance. Jelenetek egy párizsi szalonból 1827-ből. Regény; ford. Rónay György, utószó, jegyz. Réz Ádám; Magyar Helikon, Bp., 1966 (Helikon kiskönyvtár)
• Vanina Vanini vagy Különös részletek a karbonárók utolsó titkos összejöveteléről; ford. Illés Endre; Szépirodalmi, Bp., 1968 (Képes regénytár)
• H. B. Stendhal: A romantika születése; vál., bev. J. Starzynski, ford. Pődör László; Corvina, Bp., 1972
• Az itáliai festészet története; jegyz. Benyhe János, ford. Németh Miklós; Európa, Bp., 1982
• Színek, szerelmek, szenvedélyek. Stendhal aforizmái; vál., szerk., utószó Éles Csaba; Alföldi Ny., Debrecen, 1992
• Vörös és fekete; rajz. Korcsmáros Pál, szöveg Cs. Horváth Tibor; Képes, Bp., 2006 (Az irodalom klasszikusai képregényben)

Stendhal művei, 1–10. (1967–1975)

Szerk. Benyhe János; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1967–1975

• 1. Vörös és fekete. Krónika 1830-ból; ford. Illés Endre, jegyz. Lakits Pál, Illés Endre; 1967
• 2. Vörös és fehér. Lucien Leuwen; ford., jegyz. Illés Endre;1967
• 3. A pármai kolostor; ford., jegyz. Illés Endre; 1968
• 4. Armance; ford. Rónay György / Lamiel; ford. Benyhe János, jegyz. Lakits Pál, Benyhe János; 1968
• 5. Elbeszélések; ford. Antal László et al., jegyz. Nagy Géza, Benyhe János; 1968
• 6. Henry Brulard élete; ford. Somogyi Pál László / Egoista emlékezések; ford. Szekeres György, életrajzford., jegyz. Belia György, összeáll. Benyhe János; 1969
• 7. A szerelemről; ford. Kolozsvári Grandpierre Emil / Napoleon élete; ford. Lontay László, jegyz. Belia György, Benyhe János; 1969
• 8. Bizalmas írások, naplórészletek, levelek; vál., ford., jegyz. Réz Pál, életrajz Henri Martineau, ford. Belia György; 1970
• 9. Zenei írások / Haydn, Mozart és Metastasio élete / Rossini élete; ford. Rónay György, jegyz., utószó Benyhe János; 1973
• 10. Francia földön. Egy turista feljegyzései; ford. Lontay László, sajtó alá rend. Benyhe János; 1975

Irodalom

Műveinek teljes gyűjteményét (18 kötet, Párizs 1855–56), valamint levelezését Correspondance inédit cim alatt (1885, 2 köt) Prosper Mérimée adta ki.

• Platon: Henry Beyle, a critical and biographical Hundy. London, 1874
• Bourges: Essais de psychologie contemporaine, Párizs, 1883
• Strijenski és de Ripo: Journal de Stendhal 1801–14. uo., 1888
• Révai Erzsébet: Stendhal akarat-pszichológiája; Sárkány Ny., Bp., 1931 (Bibliothèque de l'Institut Français à l'Université de Budapest)
• Harsányi Zoltán: Stendhal; Gondolat, Bp., 1967 (Irodalomtörténeti kiskönyvtár)
• Stefan Zweig: Stendhal; ford. László Ferenc; Palatinus Könyvek, Bp., 1998 (ról-ről)

Források

• Dr. Mohácsy Károly: Irodalom a középiskolák III. osztálya számára 91–104. old. (Korona Kiadó, Budapest, 1992)
• Ki kicsoda a világirodalomban? (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest 1999, ISBN 963-8157-90-9
• Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X 

További információk

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Stendhal témában.

A Wikimédia Commons tartalmaz Stendhal témájú médiaállományokat.

• Bokor József (szerk.). Beyle, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2009. szeptember 27. 
• Stendhal művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban