A Strand London, azon belül Westminster egyik utcája. Jelenleg a Trafalgar Square-től indul és kelet felé halad, míg a Temple Barnál el nem éri a Fleet Streetet. Régen ebben az irányban a Temple Bar jelentette a City határát.

Strand
The Strand 02.jpg
Közigazgatás
Ország  Egyesült Királyság
Település City of Westminster
Irányítószám WC2
Földrajzi adatok
Hossza1,3 km
Elhelyezkedése
Strand (City of Westminster)
Strand
Strand
Pozíció City of Westminster térképén
é. sz. 51° 30′ 41″, ny. h. 0° 07′ 08″Koordináták: é. sz. 51° 30′ 41″, ny. h. 0° 07′ 08″
A Wikimédia Commons tartalmaz Strand témájú médiaállományokat.

A közbeszédben gyakran használják rá a The Strand megnevezést, bár a hivatalos megnevezés csak Strand. Címzésben is a „366, Strand” és nem a „366, The Stand” a helyes. [forrás?] A Monopoly játék tábláján az utca neve Strand, kártyáin viszont The Strand.

Két metróállomás van az utcában: az egyik a Charing Cross, a másik a jelenleg használaton kívüli Aldwych. Története során mindkettőt hívták már Strandnek. Az utóbbit megnyitásától, 1908-tól 1915-ig, az elsőt pedig 1915 és 1973 között, amikor is átépítési munkák miatt ideiglenesen bezárták. Ezt 1976-os újranyitása óta hívják Charing Crossnak.

Strand, London

A Strand név az óangol 'part, folyópart' jelentésű szóból ered. Míg meg nem építették a Temze védőgátját, az utca közvetlenül a folyóparton futott. Strand és Aldwych már a szász időktől fogva lakott terület, és épphogy kívül esett a római kori város falain. A középkor folyamán ez a terület biztosította a keleti kereskedelmi és a nyugati politikai központ közötti közlekedést. Ez volt az eredeti összekötő utca a City és a Westminster között, melyek a középkorban még külön települések voltak. Ezen az utcán kívül a 16.-tól a 17. századig a Temze is nagyon fontos összekötő kapocs volt. Ma az út a Trafalgar térnél kezdődik és a kerület határáig tart, ahol a Fleet Street és a Temple Bar indul ki belőle.

SzínházakSzerkesztés

A Strand volt a viktoriánus korban a város színházi és éjszakai életének középpontja. Azonban az East Strand átalakítása, valamint az Aldwych és a Kingsway utca megépítése az 1890-es években és 20. század elején az Opera Comique, a viktoriánus Globe, a Royal Strand Theatre és a közeli Olympic Theatre eltűnéséhez vezetett. Ezeken kívül eltünt az utcából a Gaiety Theatre (bezárt 1939-ben, az épületet lebontották 1957-ben), Terry's Theatre (1910-ben mozivá alakították, 1923-ban lebontották), a Tivoli (1914-ben bezárt, később lebontották; 1923-ban megnyílt a helyén a Tivoli Cinema, amit 1957-ben bezártak és az épületet lebontották, hogy helyet adjon Peter Robinson üzletének) és a Sans Souci Theatre (ez a Strand egyik nagyon korai színháza volt, 1791–1796 körül már létezett).

A megmaradt színházak közé tartozik az Adelphi Theatre, a Savoy Theatre és a Vaudeville Theatre. Ezekhez közel van a Wellington Streeten álló Lyceum Theatre.

Fontos épületekSzerkesztés

 
Egy 19. századi nyomtatvány, ami a St Mary-Le-Strand templomot és a Strandet ábrázolja a Somerset House előtt

A Savoy Hotel és Színház nagyon közel van a Strandhez. A Bush House-ban a BBC World Service részlege. Habár a postai címük szerint itt vannak, a bejárat a másik oldalon, az Aldwych és a Kingsway felé található.

Irodalmi körökSzerkesztés

A viktoriánus korban a Strand az avantgard írók és gondolkodók gyülekezőhelye volt. Közéjük tartozott például Thomas Carlyle, Charles Dickens, William Thackeray, John Stuart Mill, Herbert Spencer, és a tudós Thomas Henry Huxley. A Strand 1842-ben volt a radikális könyvkiadó és orvos John Chapman (18211894) otthona, aki nem csak kortársainak sok művét adta ki, hanem 42 évig a Westminster Review főszerkesztője is volt.[1]

TemplomokSzerkesztés

 
A St. Clement Danes-templom a Fleet Street közelében

Két templom áll itt, az egyik a St Clement Danes templom, a másik a St Mary-le-Strand templom. Az elsőnek a helyén valószínűleg már a 9. században is templom állt, de a ma itt állót Christopher Wren tervei alapján építették a 17. században. A másikat James Gibbs tervezte, építésével 1717-re végeztek. Ezzel helyettesítették az Edward Seymour (Sommerset protektora) által leromboltatott templomot, aminek az építőanyagából a Sommerset House-t építették fel.

IrodalomSzerkesztés

  • Raymond Mander – Joe Mitchenson: The Lost Theatres of London (Rupert Hart-Davis, 1968)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Rosemary Ashton, 142 Strand: A Radical Address in Victorian London, (2006)