Struthio

madárnemzetség

A Struthio a madarak osztályának struccalakúak (Struthioniformes) rendjébe és a struccfélék (Struthionidae) családjába tartozó nem.[1][2]

Infobox info icon.svg
Struthio
A közönséges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - és a szomáliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus két ma élő faja.
A közönséges strucc (Struthio camelus) - a baloldalon - és a szomáliai strucc (Struthio molybdophanes) - a jobboldalon - a Struthio genus két ma élő faja.
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Struccalakúak (Struthioniformes)
Család: Struccfélék (Struthionidae)
Nem: Struthio
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Struthio témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Struthio témájú kategóriát.

Két faja él napjainkban: a közönséges-és a szomáliai strucc.[3] Nagy testű, röpképtelen afrikai madarak, amelyek minden ma élő szárazföldi állat közül a legnagyobb tojást rakják. 70 km/óra sebességgel képesek futni, ami miatt a leggyorsabb szárazföldi madarak. A nem két ma élő faja arról ismert, hogy a legnagyobb ma élő madarak.

EvolúciójukSzerkesztés

 
Egy strucctojás mérete egy tyúktojáshoz és amerikai dollárhoz képest.

A struccszerű madarak legkorábbi fosszíliái a paleocén idején Európában élt taxonok.[4] A Palaeotis és Remiornis a középső eocénból, addig különböző nem specifikus futómadarak az eocén és oligocén korokból ismertek, Afrika és Európa területéről. Lehet, hogy ezek a madarak a Struthio genus korai rokonai voltak, de taxonómiai állapotuk megkérdőjelezhető, mivel talán a futómadár-szabásúaknak több kihalt vonalát képviselhették.[4][5]

A nem első ismert fosszíliái a kora miocénból származnak és Afrika területén találták meg, ezért feltehetően ott fejlődtek ki. Aztán a közép-és késő miocén idején szétterjedtek Eurázsiában.[6] Kb. 12 millió évvel ezelőtt szerezték meg nagyobb méretüket, amiről ma ismerjük ezen madarakat. Ebben az időben már elterjedtek Mongóliában, majd később Dél-Afrikában.[7] Míg az afrikai fajok kapcsolata viszonylag egyszerű, addig sok ázsiai fajt csupán töredékes maradványokból írtak le és emiatt az egymás közötti, illetve az afrikai fajokkal való kapcsolatuk bizonytalan. A struccok Kínából a utolsó jégkorszak végén vagy ezután pusztultak ki, ráadásul ismertek onnan a futómadár ábrázolásai a kerámiákon és a sziklarajzokon.[8][9]

A Struthio genus hajdan együtt élt a röpképtelen futómadaraknak egy másik csoportjával, az Eogruidokkal. Bár Olson 1985-ben ezen kihalt madárcsoportot "proto-struccoknak" nevezte, a közelmúltig általánosan úgy tartották, hogy a darvakkal állnak legközelebb, addig a struccokkal való minden hasonlóság csupán a konvergens evolúció eredménye. Egy újabb elemzés viszont kimutatta, hogy az Eogruidok mégis a struccokkal álltak rokonságban.[10] Feltehetőleg a struccokkal való versengés miatt pusztulhattak ki,[11][12] bár eddig még sose mutatták ki, hogy a két taxon együtt élt volna egy helyen.[13]

RendszerezésükSzerkesztés

A nemnek 9 faja ismert, ebből 7 kihalt. 2008-ban a S. linxiaensis a Orientornis nembe került.[14] Három további fajt, mint amilyenek a S. pannonicus, S. dmanisensis és a S. transcaucasicus, mind a Pachystruthio genusba kerültek 2019-ben.[15] Számos további fosszilis fajnak a nyomairól árulkodó fosszíliái és a megkövesedett csontokból leírtakon alapuló összekapcsolás vitatott, felülvizsgálatra szorul további megfelelő anyagra várva.[16]

FajaikSzerkesztés

Késő pleisztocén-holocén idején éltek:

Történelem előtti fajok:

ElőfordulásukSzerkesztés

Napjainkban csak Afrika területén találhatóak meg a nem fajai, ahol számos nyílt és félszáraz élőhelytípusban, mint például a szavannán és a Száhel övezetben, illetve az egyenlítői erdőövezet északi és déli részén előforul.[17] A szomáli strucc kizárólag Északkelet-Afrikában ("Afrika szarván") őshonos, mivel a Nagy-hasadékvölgy földrajzi gátja miatt elszigetelődve fejlődött ki a közönséges struccból. Egyes helyeken a közönséges strucc maszáj alfaja a szomáliai strucc mellett él, de a viselkedésbeli ökológiai különbségek megakadályozzák a hibridizációt.[18] A hajdan Kis-Ázsia és az Arab-félsziget területén élt arab struccot a 20. század közepére a kihalásig vadászták, később Izraelben megkísérelték a kihalt alfaj kiüresedett ökológiai fülkéjének betöltésére az észak-afrikai strucc betelepítését, de ez a próbálkozás kudarcot vallott.[19] Ausztráliában a közönséges strucc fogságból kiszabadult egyedeiből már vadpopulációk lettek.[20][21][22]

HivatkozásokSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2017. november 2.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2017. november 3.)
  3. Seagull Publishers:: K-8 segment | Books | Practice manuals (amerikai angol nyelven). (Hozzáférés: 2020. november 11.)
  4. a b (2014) „Stratigraphic distribution of large flightless birds in the Palaeogene of Europe and its palaeobiological and palaeogeographical implications”. Earth-Science Reviews 138, 394–408. o. DOI:10.1016/j.earscirev.2014.07.001.  
  5. Agnolin et al, Unexpected diversity of ratites (Aves, Palaeognathae) in the early Cenozoic of South America: palaeobiogeographical implications. Alcheringa An Australasian Journal of Palaeontology · July 2016 DOI: 10.1080/03115518.2016.1184898
  6. Hou, L. et al. (2005)
  7. Davies, S.J.J.F. (2003)
  8. Doar, B.G. (2007) "Genitalia, Totems and Painted Pottery: New Ceramic Discoveries in Gansu and Surrounding Areas". China Heritage Quarterly
  9. Andersson, J. G. (1923). „Essays on the cenozoic of northern China”. Memoirs of the Geological Survey of China (Peking), Series A 3, 1–152 (53–77). o.  
  10. Mayr, G. & Zelenkov, N. (2021) Extinct crane-like birds (Eogruidae and Ergilornithidae) from the Cenozoic of Central Asia are indeed ostrich precursors. Ornithology, https://doi.org/10.1093/ornithology/ukab048
  11. Kurochkin, E.N. (1976). „A survey of the Paleogene birds of Asia”. Smithsonian Contributions to Paleobiology 27, 75–86. o.  
  12. Kurochkin, E.N. (1981). „New representatives and evolution of two archaic gruiform families in Eurasia”. Transactions of the Soviet-Mongolian Paleontological Expedition 15, 59–85. o.  
  13. (2015) „A large ergilornithine (Aves, Gruiformes) from the Late Miocene of the Balkan Peninsula”. Paläontologische Zeitschrift 90, 145–151. o. DOI:10.1007/s12542-015-0279-z.  
  14. Wang, S. (2008. október 15.). „Rediscussion in the taxonomic assignment of "Struthio linxiaensis Hou, et al., 2005”. Acta Paleotologica Sinica 47, 362–368. o.  
  15. (2019) „A giant early Pleistocene bird from eastern Europe: unexpected component of terrestrial faunas at the time of early Homo arrival”. Journal of Vertebrate Paleontology 39 (2), e1605521. o. DOI:10.1080/02724634.2019.1605521.  
  16. (2006) „New Fossil Ratite (Aves: Palaeognathae) Eggshell Discoveries from the Late Miocene Baynunah Foramation of the United Arab Emirates, Arabian Peninsula”. Palaeontologia Electronica 9 (1), 2A. o. ISSN 1094-8074.  
  17. Donegan, Keenan: Struthio camelus. Animal Diversity Web. University of Michigan Museum of Zoology, 2002
  18. (1993) „Phylogeographic patterns in mitochondrial DNA of the Ostrich (Struthio camelus)”. The Auk 110 (3), 614–622. o. DOI:10.2307/4088425.  
  19. Rinat, Zafrir. „The Bitter Fate of Ostriches in the Wild”, 2007. december 25. (Hozzáférés ideje: 2017. január 10.) 
  20. Ostriches in Australia – and near my home. trevorsbirding.com (13 September 2007)
  21. The outback ostriches — Australia's loneliest birds (ausztrál angol nyelven). www.abc.net.au , 2018. szeptember 1. (Hozzáférés: 2021. február 10.)
  22. Common Ostrich (Struthio camelus) (angol nyelven). iNaturalist Australia . (Hozzáférés: 2021. február 10.)