Szakállas disznó
A szakállas disznó (Sus barbatus) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a disznófélék (Suidae) családjába és a Suinae alcsaládjába tartozó faj.
Szakállas disznó | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
![]() Kan
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sebezhető![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Sus barbatus S. Müller, 1838 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Elterjedés | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
![]() A Wikifajok tartalmaz Szakállas disznó témájú rendszertani információt. ![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szakállas disznó témájú médiaállományokat és Szakállas disznó témájú kategóriát. |
Előfordulása
szerkesztésMalajzia, Szumátra, Bangka és Borneó esőerdeiben és mangroveerdeiben él. A Fülöp-szigeteken élő állatokat ma már külön fajba sorolják.
Alfajai
szerkesztésA szakállas disznónak hagyományosan két alfaját szokták elkülöníteni.
Az egyik az alapfaj vagy más néven borneói szakállas disznó (Sus barbatus barbatus) Müller, 1838, amelyik csak Borneó szigetén él.
A másik alfaj a maláj szakállas disznó (Sus barbatus oi) Miller, 1902, amelyik a Maláj-félszigeten és Szumátrán honos.
A Palawan szigetén és a Fülöp-szigetek egyéb szigetein honos állatokat, különálló fajként ismerik el Palawani szakállas disznó (Sus ahoenobarbus) néven.
Megjelenése
szerkesztésTesthossza 100-160 centiméter, farokhossza 20-30 centiméter, marmagassága 72–85 cm, testsúlya 150 kilogramm. Szőrzete szürkés vagy sötétbarna. A többi disznóhoz hasonlítva keskeny feje és teste, vékony lába van. Jellegzetes bélyege a világos pofaszőrzete. Az arcán két pár szemölcs található, az elsőt elfedi a pofaszakáll. A farok szőrzete két sorba rendezett.
Életmódja
szerkesztésA szakállas disznó érzékeny orrával a laza talajban turkál férgek és gyökerek után, de hajtások, gyümölcsök, valamint döglött halak is szerepelnek az étrendjében.
Borneón a szakállas disznók érdekes módon a foglyokkal rokon rulrulokkal (Rollulus roulroul) élnek együtt. A madarak a szakállas disznók által feltúrt földben férgeket és lárvákat találnak, ellenszolgáltatásként kiszedik a kullancsokat a disznók bőréből. A szakállas disznók a rululok figyelmeztető kiáltásaira is reagálnak. A disznók gyakran követik a fákon élő gibbon vagy makákó csapatokat és az azok által elhullajtott gyümölcsöket fogyasztják.
A disznók családokban élnek, de alkalmanként nagy csordákba is összeverődnek, amelyek hosszú vándorutakat tesznek meg. Az ilyen csordákat éjszakánként idős kanok vezetik, nappal minden állat elrejtőzik a bozótosban. De mivel vonulásuk során meghatározott útvonalakat tartanak be és minden évben ugyanakkor vándorolnak, ezért könnyű rájuk vadászni.
Szaporodása
szerkesztésA szakállas disznó mintegy négy hónapig vemhes. Az almonként 4-8 utód Szumátrán az esős évszakban, november és január között egy ágakból és páfrányokból készült fészekben születik.
A malacok három hónapos korukig szopnak, és egyéves korukig maradnak együtt az anyjukkal. A fiatal állatok 18 hónapos korukra lesznek ivarérettek.
Természetvédelmi helyzete
szerkesztésDélkelet-Ázsia egyes részein a szakállas disznó fontos szerepet tölt be az ott élő emberek táplálkozásában. Elsősorban a vándorlási időszakban vadásznak rájuk, amikor évenkénti megszokott útvonalukat követik. Ilyenkor évente egy alkalommal jelentős zsákmányt lehet elejteni közülük. Mivel évközben többnyire kisebb családokban élnek, ilyenkor a vadászat sikeressége gyakran nagyon kicsi.
Források
szerkesztés- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
További információk
szerkesztés- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. szeptember 28.)
- További információk és fotók (angol)
- Angol nyelvű fajleírás