Disznófélék

emlőscsalád

A disznófélék (Suidae) a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjének egyik családja.

Disznófélék
Evolúciós időszak: Kora oligocén - jelen, 33,9–0 Ma
Szakállas disznó (Sus barbatus)
Szakállas disznó (Sus barbatus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Artiofabula
Alrend: Disznóalakúak (Suina)
Család: Suidae
J. E. Gray, 1821
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Disznófélék témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Disznófélék témájú kategóriát.

Hyotherium major
Kubanochoerus gigas
Bojtosfülű disznó (Potamochoerus porcus
Szavannai varacskosdisznó (Phacochoerus africanus)
Nyanzachoerus khinzir
Chleuastochoerus stehlini

A családba 20 recens faj tartozik.

A disznófélék hímjét, nőstényét, illetve kicsinyét a kan, koca és malac szavakkal jelöljük.

A disznófélék Ázsiában jelentek meg először, az oligocén idején. Utódaik a miocén korban Európa területén is szétterjedtek.[1] Már ismernek néhány ősdisznófajt, ezeknek a fogazatuk változatos étrendre utalnak, a teljesen növényevőktől a dögevőkig (Tetraconodon esetében).[2]

Megjelenésük szerkesztés

A disznóféléket, sokan az őspárosujjú patásokhoz hasonlítják. Eltérően a rend többi tagjától, a disznóféléknek mindegyik lábán négy ujj található, habár csak a két középsőn járnak. Az emésztőrendszerük is sokkal egyszerűbb, mint a kérődzőké.[3]

A méretük igen változatos: az 58-66 centiméter hosszúságtól és 6-9 kilogramm tömegtől, a törpedisznó esetében, a 130-210 centiméter hosszúságig és 130-275 kilogramm tömegig, az erdei disznó esetében. Jellemzőik a rövid nyak és a nagy fej, amelyen kis szemek és kiemelkedő fülek ülnek. Az orrüregük, kerek orrban végződik. Szőrzetük durva tapintású, rövid farkuk rojtban végződik. A kanok hímvesszője dugóhúzó alakú.

Az állatok hallása igen fejlett, és sokféle hangot képesek kiadni. Finom szaglásuk segítségével sokféle táplálékot tudnak megkeresni: füveket, leveleket, gyökereket, rovarokat, gilisztákat, sőt békákat és egereket is. Vannak válogatosabb és teljesen növényevő fajok is.[3]

A fogazatuk az étrendjükről tanúskodik. Eltérően a többi párosujjú patástól, a disznófélék megtartják a felső metszőfogaikat. A szemfogak megnagyobbodtak és agyarrá alakultak, amelyekkel az állatok túrnak és verekednek. Két fog között nagyon kicsi a hely. A fogak száma fajtól függően változik, de az átlag számozás a következő:  .

Életmódjuk és szaporodásuk szerkesztés

Az „ősi” megjelenésük ellenére, az állatok okosak és alkalmazkodó képesek. A felnőtt kocák és malacaik kondákban járnak, míg a kanok magányosak vagy kisebb legénycsapatokban élnek. Általában nem területvédők, az összetűzésekre csak a szaporodási időszak alatt kerül sor.

Az alomnagyság fajtól függően változik 1 és 12 között. A koca fűből készít fészket vagy kis gödröt ás, ezt csak 10 nap után hagyják el a malacok. Az elválasztás körülbelül 3 hónap után következik be, és az ivarérettséget 18 hónaposan érik el. A kanok nem párosodhatnak négyéves korukig, amíg el nem érik teljes kifejlettségüket. Mindegyik fajnál a kanok mérete és agyara nagyobb, mint a kocáké.[3]

Rendszertani besorolásuk szerkesztés

A legtöbb rendszerező szerint az összes élő disznófaj (beleértve a házi sertést és a babirusszát is), néhány fosszilis fajjal együtt ebbe az alcsaládba tartozik. Míg mások, például Jan van der Made őslénykutató 2010-ben kijelentette, hogy szerint egyes élő taxonokat, köztük a Phacochoerini- és a Babyrousini-fajokat, külön-külön alcsaládokba kéne áthelyezni.[4] Az őslénykutatók még abban sem értenek egyet, hogy a fosszilis taxonok közül, például a Suoidea csoportbeli - csoport, mely magába foglalja a disznóféléket, pekariféléket (Tayassuidae), valamint néhány kihalt családot - állatok alsóbb taxonjai, tulajdonképpen melyik felsőbb taxonhoz tartoznak.[5]

Rendszerezésük szerkesztés

A család az alábbi élő, illetve kihalt alcsaládokat, nemzetségeket és nemeket foglalja magába:[2]

Jegyzetek szerkesztés

  1. szerk.: Palmer, D.: The Marshall Illustrated Encyclopedia of Dinosaurs and Prehistoric Animals. London: Marshall Editions, 269. o. (1999). ISBN 1-84028-152-9 
  2. a b Savage, RJG, & Long, MR. Mammal Evolution: an illustrated guide. New York: Facts on File, 212–213. o. (1986). ISBN 0-8160-1194-X 
  3. a b c Cumming, David.szerk.: Macdonald, D.: The Encyclopedia of Mammals. New York: Facts on File, 500–503. o. (1984). ISBN 0-87196-871-1 
  4. Van der Made, 2010, p. 115
  5. Grubb, 2005; McKenna and Bell, 1997, pp. 393–397; Orliac et al., 2010
  6. a b c d e (2010) „Phylogenetic relationships of the Suidae (Mammalia, Cetartiodactyla): new insights on the relationships within Suoidea”. Zoologica Scripta 39 (4), 315–330. o. DOI:10.1111/j.1463-6409.2010.00431.x.  
  7. a b (2009) „The differentiation of bunodont Listriodontinae (Mammalia, Suidae) of Africa: new data from Kalodirr and Moruorot, Kenya”. Zoological Journal of the Linnean Society 157 (3), 653–678. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2008.00525.x.  
  8. McKenna and Bell, 1997, pp. 394–397
  9. Grubb, 2005
  10. (2007) „The pygmy hog is a unique genus: 19th century taxonomists got it right first time round”. Molecular Phylogenetics and Evolution 45 (2), 427–436. o. DOI:10.1016/j.ympev.2007.08.007. PMID 17905601.  
  11. (2005) „A revision of Tetraconodon (Mammalia, Artiodactyla, Suidae) from the Miocene of Myanmar and description of a new species”. Paleontological Research 9 (3), 243–254. o. DOI:10.2517/prpsj.9.243.  

Források szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Suidae című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.