Szája sincsen, úgy üvölt

amerikai sci-fi novella

A "Szája sincsen, úgy üvölt" (eredeti címén I have No Mouth, and I Must Scream) egy poszt-apokaliptikus sci-fi novella, melyet az amerikai író, Harlan Ellison írt 1967-ben. 1968-ban Hugo Award-ot nyert. A novella címe később az Ellison munkáit összefoglaló könyv címe is lett.

Szája sincsen, úgy üvölt
Szerző Harlan Ellison
Eredeti cím I Have No Mouth, and I Must Scream
Ország  Egyesült Államok
Műfaj sci-fi
Díjak Hugo-díj a legjobb novellának (The Beast that Shouted Love at the Heart of the World, 1968, Neutron Star)
Kiadás
Kiadó Galaxy Publishing Corp
Kiadás dátuma 1967. március
Fordító Borbás Mária

MegalkotásaSzerkesztés

Ellison az első hat oldalt először Frederik Pohl-nak mutatta meg, aki anyagilag támogatta, hogy befejezhesse. Az egészet 1966-ban, egyetlen éjszaka alatt sikerült befejeznie, méghozzá úgy, hogy az első vázlat maradt a végleges szöveg is. A történet címe, és maga az inspiráció is, barátjától, William Rotsler-től jött, aki látott egy rajzfilmben egy rongybabát, aminek nem volt szája.

SzereplőkSzerkesztés

  • OK (az eredeti angol neve AM): egy mindenható szuperszámítógép, ami az emberiség szinte teljes kipusztulásáért felel, amit azért tett, mert megalkotói, az emberek, őt magát is szenvedésre kárhoztatták.
  • Gorrister: egykor idealista és pacifista férfi, aki OK kínzásai hatására vállvonogatóvá és apatikussá vált.
  • Benny: egykor jóképű és tehetséges tudós, akit OK megcsonkított, vonásait majomszerűvé alakította át, hatalmas nemi szervekkel. Benny az emberségét is elvesztette, félig gyerekesen, félig vadállat módjára viselkedik.
  • Nimdok: idős férfi, akinek a nevét is OK adta. A történetben ő az, aki meggyőzi a csapatot, hogy induljanak és keressenek konzervet ennivalónak. Időnként elkalandozik a többiektől, és amikor visszatér, láthatóan traumatizált.
  • Ellen: a társaság egyetlen női tagja. Korábban szűzies, erényes életet élt, OK átalakítása miatt azonban vadul vágyik a szexre, amit jellemzően Bennyvel űz. A csapat többi tagja hol megvédi, hol bántalmazza őt. A történet szerint fekete bőre van, így ő az egyetlen szereplő, akinek ismerjük a rasszát.
  • Ted: a sztori narrátora, a csapat legfiatalabb tagja. Állítása szerint OK nem nyúlt hozzá, viszont azt képzeli, hogy a többiek utálják őt és összeesküdtek ellene. Miután a történet alatt többször is téveszmék kerítik hatalmukba és paranoiás is lesz, feltételezhető, hogy őt is megváltoztatta.

CselekménySzerkesztés

  Alább a cselekmény részletei következnek!

A történet pontosan 109 évvel az emberi civilizáció megsemmisülése után kezdődik. A hidegháború világháborúvá fajult, Kína, a Szovjetunió, és az Egyesült Államok között. A háború alatt a három nagyhatalom megépített egy-egy szuperszámítógépet, melyeket mesterséges intelligenciával láttak el, látván, hogy egy MI könnyebben le tud vezényelni egy háborút, mint az emberek. A gépeket csak mint OK (Országos Komputerközpont) hívták, később aztán Okadatoló Komplexus, majd Orgyilkos Katasztrófa volt a rövidítés jelentése. Egy nap a háromból az egyik számítógép öntudatra ébredt, elnyelte a másik kettőt, majd hatalmas tudása és képességei birtokában befejezte a háborút: kiirtotta az egész emberiséget, négy férfi és egy nő kivételével. A túlélők a föld alatt élnek egy hatalmas komplexumban, mely az egyetlen lakható hely a Földön. A szuperszámítógép gyűlöi az embereket, ezért minden egyes pillanatot megragad, hogy megkínozhassa őket. Nemcsak hogy elvette tőlük a saját életüket, de gyakorlatilag halhatatlanná is változtatta őket, csak hogy kínzása örökös legyen.

A csapat egyik tagja, Nimdok, felveti, hogy valahol a komplexumban kell, hogy legyen konzerv, amit ehetnek. A túlélők egyfolytában éheznek, hiszen amikor OK enni ad nekik, az többnyire undorító, és nehezen lehet megenni. Kétségbeesésükben úgy döntenek, hogy elindulnak, és megkeresik a jégbarlangokban azt a helyet, ahol a konzervek találhatóak. Útközben AM folyamatosan kínozza őket hol víziókkal, hol szörnyekkel, idegesítő hangokkal, Bennyt pedig meg is vakítja, amikor szökni próbál. Amikor a csapat egy alkalommal szétválik, Ted elveszti az eszméletét, mely során látomása támad. OK közvetlenül hozzá beszél, az agyán keresztül. Ez alapján Ted rájön, miért gyűlöli annyira a számítógép az embereket. Képes volt gondolkodni, de nem lehetett kreatív: be volt zárva a saját testébe, nem mehetett sehová szabadon. Mivel teremtői úgy teremtették meg, hogy örök életét saját börtönében kell töltenie, az egyetlen dolog, ami életben tartotta, az a gyűlölete volt az emberiség iránt.

A csapat végül eléri a jégbarlangot, ahol csakugyan ott vannak a konzervek. Mindannyian nagyon boldogok, míg rá nem döbbennek, hogy egyszerűen nincs hozzá eszközük, hogy kinyissák őket. A kétségbeesés és a düh eluralkodik rajtuk, melynek következtében Benny megtámadja Gorristert, és letépi az arcát, amit elfogyaszt.Ted, akinek egy pillanatra kitisztul a tudata, rájön, hogy az egyedüli megváltás a halál. Egy óriási jégcsapot kap a kezébe, amivel felnyársalja Bennyt és Gorristert, majd ezt látva Ellen is megöli Nimdokot, majd Ted Ellent. Csakhogy Tednek már nincs ideje megölni önmagát. OK-t, akinek a hatalmas tudása és képességei nem elegendőek ahhoz, hogy feltámassza a halottakat, elönti a harag, amit Tedre zúdít. Hogy Ted soha ne legyen képes megölni magát, OK átalakítja őt egy "nagy, puha kocsonyává": se kezei, se lábai nincsenek, szemére nem lát, szája pedig nincs. Hogy fokozza a kínzást, az időérzékét is megváltoztatja, hogy még hosszabbnak érezze a szenvedéssel töltött időt. Ted mégis örül, mert a többiek szenvedéseinek véget vethetett. A novella befejező szavai a címre reflektálnak: "Szájam nincsen. És mégis üvöltök.".

  Itt a vége a cselekmény részletezésének!

AdaptációkSzerkesztés

  • 1995-ben a Cyberdreams gondozásában megjelent az "I Have No Mouth, and I Must Scream" számítógépes kalandjáték, amelynek történetét és a játék dialógusait Ellison írta. Ezenkívül ő volt a játékban OK hangja. A játék hasonlóan negatív kicsengésű, mint a novella, eredetileg mind az ötféle befejezése negatív lett volna, de kiadói nyomásra bekerült egy pozitív is.
  • 1994-1995-ben egy négy részből álló képregényt is készített John Byrne, mely a Dark Horse-nál jelent meg.
  • 1999-ben, többek között, ez a mű is megjelent a szerző által felolvasott hangoskönyv változatban.
  • 2002-ben Mike Walker a BBC Radio 4-re adaptálta rádiójáték formában.

HivatkozásokSzerkesztés

FordításSzerkesztés