Székelykál
Székelykál (románul Călușeri) falu Romániában, Maros megyében.
Székelykál (Călușeri) | |
Katolikus templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Székelyföld |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Maros |
Község | Nagyernye |
Rang | falu |
Községközpont | Nagyernye |
Irányítószám | 547216 |
SIRUTA-kód | 116670 |
Népesség | |
Népesség | 494 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 519 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 354 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 36′ 23″, k. h. 24° 44′ 14″46.606373°N 24.737173°EKoordináták: é. sz. 46° 36′ 23″, k. h. 24° 44′ 14″46.606373°N 24.737173°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésMarosvásárhelytől 17 km-re északkeletre fekszik, lankás, dombos, erdős vidéken 362 m tengerszint feletti magasságban. A Nyárádtól mintegy 7 km-re, míg a Marostól 9 km távolságra található. Nagyrészt erdő veszi körül. A Káli-patak völgyének legrégebbi települése, egykori vásáros hely és járási székhely, ma közigazgatásilag Nagyernye községhez tartozik.
Története
szerkesztésIdézve Dr.Szabó Miklós könyvéből "Székelykál ősrégi maros-széki település, mely megőrizte székely -magyar jellegét, bár a történelem vérzivatarai gyakran zúgtak el fölötte, kíméletlen kegyetlenséggel pusztítva lakóit, féltve őrzött szellemi és anyagi kincseit. Emberi közössége nem tört meg sem az 1241. évi tatárjárás, illetve a későbbi török dúlások idején, sem a Habsburg-hatalom "vas-igájában", vagy éppen belső, távolról sem kíméletles testvérharcoktól sújtva....."
1332-ben Kaál néven említik először a pápai tizedjegyzékben. A hagyomány szerint határában Szentpéter és Tövishegy nevű középkori falvak voltak egykor. 1808-ban a Kiserdő nevű határrészében ezüstpénz leletet találtak. 1667-ben Apafi Mihálytól vásártartási jogot kapott. A falu középkori temploma a Kripta nevű hegyen állott, (1752 előtt kevéssel bontották le) ahol sírboltjának nyomai ma is láthatók.
1910-ben 930 lakosából 913 magyar volt, 1992-ben 665 lakosából 606 magyar, 57 cigány és 4 román. A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi felső járásához tartozott.
Látnivalók
szerkesztés- Római katolikus temploma 1752-ben épült a hegy alatt, a középkori templom a Kripta nevű hegyen állott, ahol az egykori templom alatti kripta helye jól kirajzolódik.
- Református templomát 1782-ben építtette Kendi Kovács Tamás, benne a Kun család sírboltja.
- Unitárius temploma amely 1760 és 1762 között épült.
- Itt áll a Nagy család udvarháza.
Híres emberek
szerkesztés- Itt lakott sokáig Cserei Mihály történész, akinek itt udvarháza volt.
- Káli Király István író, a " MENTOR" könyvkiadó igazgatója.
- Dr. Szabó Miklós, a "Székelykál 800 éves történetéből" (2005) című könyv szerkesztője.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro