Székelykakasd
Székelykakasd (1899-ig Kakasd, románul Vălureni, korábban Cocoși) falu Romániában, Maros megyében. Maroskeresztúr községhez tartozik. Marosvásárhelytől 4 km-re délnyugatra a Nyárád és a Maros vízválasztója közelében kis völgykatlanban fekszik.
Székelykakasd (Vălureni) | |
A református templom | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Székelyföld |
Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
Megye | Maros |
Község | Maroskeresztúr |
Rang | falu |
Községközpont | Maroskeresztúr |
Irányítószám | 547186 |
SIRUTA-kód | 114373 |
Népesség | |
Népesség | 941 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 778 (2011)[1] |
Földrajzi adatok | |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 24° 32′ 46″46.500214°N 24.546007°EKoordináták: é. sz. 46° 30′ 01″, k. h. 24° 32′ 46″46.500214°N 24.546007°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Székelykakasd témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Nevének eredete
szerkesztésA hagyomány szerint nevét onnan kapta, hogy a Nagy-hágón áthaladó, koránkelő nyárádmenti vásározók a falu határában, a Kakasdi-patak hídjánál hallották először a kakasszót.
Története
szerkesztésLakosai egykor katolikusok voltak, akik reformátusokká lettek, de az ellenreformáció idején Kornis gróf elüldözte őket. 1767-ben és 1771-ben pestisjárvány pusztította, mely után alig 10 család maradt meg.
1910-ben 574-en lakták, melyből 540 református magyar volt.
A trianoni békeszerződésig Maros-Torda vármegye Marosi alsó járásához tartozott. 1992-ben 932 lakosából 747 magyar, 173 cigány és 12 román.
Látnivalók
szerkesztés- Református temploma 1860 és 1865 között, régi fatemploma 1673-ban épült, ami a Farkas-hegy déli lejtőjén állt.[2]
Híres emberek
szerkesztésItt született 1927-ben Tövissi József geográfus, egyetemi tanár.
Hivatkozások
szerkesztés- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Maros megye. adatbank.ro
- ↑ Székelykakasd. Maros-Mezőségi Református Egyházmegye. (Hozzáférés: 2020. június 13.)