Szénási Géza
Szénási Géza (Budapest, 1919. november 23. – Budapest, 1979. február 21.[3]) jogász, diplomata, legfőbb ügyész.
| Szénási Géza | |
| Született | 1919. november 23. Budapest |
| Elhunyt | 1979. február 21. (59 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (12/2-4-49)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pályafutása
szerkesztésÉdesapja lakatossegéd volt. 1937-ben kezdte és 1941-ben fejezte be jogi tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen, majd 1943-ban lett államtudományi doktor.[4] 1945-ben a rendőrség kötelékébe lépett és tagja lett a Magyar Kommunista Pártnak. 1951-ben jogtudományi vizsgát tett az ELTE-n, majd 1956-ig a Melléktermék- és Hulladékhasznosító Vállalat (MÉH) jogtanácsosaként dolgozott.[5] Az 1956-os forradalom leverése után csatlakozott az akkor alakuló Magyar Szocialista Munkáspárthoz, 1956. november 16-án pedig kinevezték a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészének, mely pozíciót 19 éven át, 1975. december 1-ig[6] töltötte be, ekként a leghosszabb ideig hivatalban lévő főügyész volt. 1975. december 4-től Magyarország szófiai nagykövetsége vezetője volt, megbízólevelét 1975. december 11-én adta át Todor Zsivkovnak.[7] Még bulgáriai kiküldetésének idején, de Budapesten hunyt el 1979 februárjában.
1959-től 1962-ig az MSZMP Központi Bizottsága pót-, 1962 és 1975 között rendes tagja volt.[4]
Ügyészi tevékenysége
szerkesztésA Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevezte ki főügyésszé, amit az Országgyűlés 1957-ben erősített meg. Jelentős szerepe volt a forradalom utáni megtorlásokban. Személyesen működött közre a Nagy Imre-perben (bár a tárgyalásokon a helyettese, Szalai József vett részt), továbbá a Dudás József és társai (Szabó János), valamint a Pálházi Ferenc, a Sipos Zsigmond és a Szilágyi József és társai elleni perekben. 1956-tól tagja volt annak a titkos operatív, illetve koordinációs bizottságnak, melyet az MSZMP vezetősége hozott létre 1957-ben az az igazságügyi és bűnüldöző szervek közötti együttműködés elősegítésére.[4][8]
Díjai
szerkesztés- Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1948)
- A Könnyűipar Kiváló Dolgozója (1956)
- Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem (1958)
- Munka Érdemrend (1960)
Műve
szerkesztés- A törvényesség őrhelyén. Kossuth Kiadó, Budapest, 1958.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. 849. o. ISBN 963-05-6422-X
- ↑ a b c Szénási Géza. Nemzeti Emlékezet Bizottsága
- ↑ Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet. 2015. 268. o. arch Hozzáférés: 2020. április 19.
- ↑ Elhunyt dr. Szénási Géza. Népszabadság, XXXVII. évf. 44. sz. (1979. február 22.) 4. o.
- ↑ Megbízólevél átadás. Népszabadság, XXXIII. évf. 291. sz. (1975. december 12.) 8. o.
- ↑ Földváryné Kiss Réka (főszerk.): Adatbázis az 1956-os megtorlás során kivégzettek pereiről. Perek '56 (Hozzáférés: 2020. április 19.)