Wikipédia

Baráth Magdolna

(1964–) magyar politikus, országgyűlési képviselő
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. október 20.

Baráth Magdolna (Nagykáta, 1964. szeptember 25. –) magyar történész, levéltáros, volt politikus.

Baráth Magdolna
Született1964. szeptember 25. (60 éves)[1][2]
Nagykáta
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1994. június 28. – 1998. június 17.)
  • az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének képviselője (1997. szeptember 22. – 1998. április 24.)
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Baráth Magdolna témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

szerkesztés

Munkáscsaládból származik, két lánytestvére van. 1968 óta Vecsésen él, oda járt általános iskolába is, majd az I. László Gimnáziumban érettségizett 1982-ben. Az ELTE Tanárképző Főiskolai Kar (elődje: Budapesti Tanárképző Főiskolán) szerzett 1987-ben orosz-történelem szakos tanári diplomát.[3] Ekkor került a Párttörténeti Intézetbe (1990 után: Politikatörténeti Intézet), ahol annak levéltárában dolgozott. Az ELTE Bölcsészettudományi Kar történelem kiegészítő szakát 1992-re végezte el. 1998 és 2003 között a Történeti Hivatal (ma: Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) iratfeldolgozó osztályának vezetője volt. Ebben az időszakban, 2002-ben szerzett történettudományi PhD fokozatot Gerő Ernő politikai pályája 1944–1956 című értekezésével. 2010-ig az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára elemző, 2011-től a dokumentációs osztályának vezetője volt.[4]

Kutatási területe Magyarország második világháború utáni története és a magyar–szovjet kapcsolatok 1945 után. 1991 óta rendszeresen publikál, 1995 óta orosz levéltárakban is kutat, 2001-ben a Klebelsberg Képzési ösztöndíj Program támogatását, 2002-ben az MTA Bolyai János kutatási ösztöndíjat nyerte el.[5]

Politikai pályája

szerkesztés

1994-ben a Magyar Szocialista Párt jelöltjeként a Pest megyei listáról került be a parlamentbe. Egy cikluson át volt képviselő, ezidő alatt a külügyi bizottság tagjaként dolgozott.[6] Részt vett a levéltári törvény[7] és a magyar-román alapszerződés[8] vitájában. 2008-ban az MSZP történész delegáltjaként vett részt az 1944 és 1990 közt keletkezett politikai rendőrségi iratok vizsgálatára alakult Kenedi János vezette bizottság munkájában.[9]

Felsőfokon beszél oroszul, tárgyalási szinten németül és angolul.[6]

Publikációi

szerkesztés
  • Önállóan jegyzett tanulmányai és könyvei:
    • Gerő Ernő politikai pályája 1944-1956 / [készítette:] Baráth Magdolna 2001. PhD értekezés ; Eötvös Loránd Tudományegyetem
    • A Kreml árnyékában : tanulmányok Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatainak történetéhez, 1944-1990 Budapest, Gondolat, 2014
    • Krónika, 1956 főszerk: Izsák Lajos, szerk: Stemler Gyula Budapest, Kossuth Tekintet Alapítvány, 2006
    • Magyarországi szovjet "imázsépítés" néhány aspektusa – Magyar Pártok, politika, történelem : tanulmányok Vida István egyetemi tanár 70. születésnapjára. Szerk. Réfi Attila, Sziklai István
    • A szovjet parasztság tragédiája: kollektivizálás és "kuláktalanítás" – Magyar Állami erőszak és kollektivizálás a kommunista diktatúrában – szerk. Horváth Sándor és Ö. Kovács József Budapest, MTA BTK TTI, 2015
    • A szovjet tényező : szovjet tanácsadók Magyarországon – Budapest, Gondolat, 2017
    • A Szovjetunióról alkotott kép változása : 1945-1950 – Magyar Rendszerváltások kortársa és kutatója : tanulmánykötet Izsák Lajos 70. születésnapjára Főszerkesztő: Erdődy Gábor Budapest, ELTE Eötvös K., 2013
    • 1945 utáni források kiadása Oroszországban Fons : forráskutatás és történeti segédtudományok 8. (2001)
  • Más szerzőkkel együttműködve:
    • Baráth Magdolna – Gecsényi Lajos: Főkonzulok, követek és nagykövetek: 1945–1990. Budapest: MTA BTK Történettudományi Intézet, 2015

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ VIAF-azonosító
  2. ↑ MAK (lengyel nyelven)
  3. ↑ Életrajz. Országgyűlési képviselők életrajza (1996. május 6.) (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  4. ↑ Szakmai életrajz. Docplayer (2011) (Hozzáférés: 2020. március 29.)
  5. ↑ Baráth Magdolna. Russzisztikai központ (2006) (Hozzáférés: 2020. március 30.)[halott link]
  6. ↑ a b Baráth Magdolna. Parlamenti képviselői adatlapja (1998) (Hozzáférés: 2020. március 30.)
  7. ↑ Kevesebb pénzt fizetnek a szabadság idejére: A levéltári törvényt vitatja a parlament. Magyar Nemzet, LVIII. évf. 131. sz. (1996. június 7.) 5. o.
  8. ↑ Jogi érvényű feltételeket teremt a viszony javításához. Fejér Megyei Hírlap, (1996. augusztus 7.) 2. o.
  9. ↑ Sokat markoltak. Heti Válasz, (2008. augusztus 14.) 18. o.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Baráth_Magdolna&oldid=26535764”