Szírosz
Szírosz (görög írással Σύρος) sziget az Égei-tengerben, Görögország területén. A Kükládok szigetcsoport tagja, Ándrosztól délre fekszik.
Szírosz | |
Gallissas | |
Közigazgatás | |
Ország | Görögország |
Régió | Dél-Égei-szigetek |
Prefektúra | Kükládok |
Népesség | |
Teljes népesség | 21 507 fő |
Földrajzi adatok | |
Szigetcsoport | Kükládok |
Terület | 84 km² |
Hosszúság | 16 km |
Szélesség | 8,0 km |
Tengerszint feletti magasság | 442 m |
Legmagasabb pont | 442 m |
Időzóna | |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 37° 27′, k. h. 24° 54′37.450000°N 24.900000°EKoordináták: é. sz. 37° 27′, k. h. 24° 54′37.450000°N 24.900000°E | |
Szírosz weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szírosz témájú médiaállományokat. |
A sziget területe egy magyar kisváros, Mosonmagyaróvár közigazgatási területéhez hasonló.
Történelem
szerkesztésA régészeti adatok szerint először a történelem előtti időkben (Kr.e 4000) lakott volt.[1]
A Kr. e. 5. században a föníciaiak telepedtek le itt.
A középkorban, 1207-ben a velenceiek vették át az irányítást a régió felett. 1537-ben a törökök foglalták el.
A mai szigetlakók a 13. században betelepült velenceiek és franciák katolikus vallásukat őrző utódai és a török mészárlások elől Chiosz és Pszara szigetéről idemenekült görögök leszármazottai.
A kicsiny sziget a 19. század első felében élte virágkorát. A sziget fővárosa, Ermupolisz az első gőzhajók korában gazdag, nyüzsgő forgalmú kikötő volt, szinte Délosz ókori szerepét vette át. A 19. század végén, amikor elkészült a Korinthoszi-csatorna, Pireusz rövid idő alatt élre tört, a gőzhajóknak nem volt immár szükségük közbülső állomásra Kis-Ázsia és a görög szárazföld közötti tengeri úton.
Jegyzetek
szerkesztésFordítás
szerkesztésEz a szócikk részben vagy egészben a Siros című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
szerkesztés- Forgács András-Szabó Miklós: Görögország, 1977