Wikipédia

Szócsalád

(Szóbokor szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 14.

A szóalaktanban és a szókészlettanban használt szócsalád terminus olyan szavak csoportját jelenti, amelyek ugyanabból a szóból származnak vagy azzal összetett szót alkotnak. A különböző nyelvészek a szócsaládok nagyságát gyakran kisebbnek vagy nagyobbnak ítélik meg. Hasonló értelmű szó a „szóbokor”, azonban ezt inkább tudományos fősodortól távol álló, gyakran áltudományos elméletek alkalmazzák, mint a sumer–magyar nyelvelméletek.[1][2]

A szócsalád köre

szerkesztés

Egyes nyelvészek arra a körre szűkítik le a szócsaládot, amelyhez egy adott nyelvben egyazon tőből szóképzés útján keletkezett szavak, és az ilyen szavakból és egyéb tövű szavakból összetett szavak tartoznak.[3][4][5]

Más szerzők szerint a szócsaládhoz olyan jövevényszavak is tartoznak, amelyek töve ugyanaz, mint az adott nyelvben keletkezett szavaké. Egyrészt a jövevényszó azon másik nyelvből származhat, amelyből az adott nyelv fejlődött ki. Például a klasszikus latin caput ’fej’ szóból a vulgáris latinban *capum lett, majd ebből a francia chef, tehát ez a latinból örökölt szó. Másrészt a latin szó töve megtalálható az ebből a nyelvből származó jövevényszavakban is, mint amilyenek a décapiter ’lefejezni’ vagy a capital ’kulcsfontosságú’, és ezek is a chef szócsaládjához tartoznak.[6] Ugyanaz az esete a latin aqua ’víz’ szónak. A francia nyelvben eau alakúvá fejlődött, de az aqua alak is megvan az aquatique ’vízben élő’, aqueux ’vizes’, aqueduc ’vízvezeték’ jövevényszavakban, valamint az aquifère ’vizet vivő, vizet tartalmazó’, a franciában az ugyancsak latin eredetű -fère képzővel alkotott szóban. Egyes szavaknak latin ugyan az eredete, de nem a latinból vették át, hanem más nyelvből. Ilyen például az ehhez a szócsaládhoz tartozó aquarelle ’akvarell’ és a gouache, amelyek olasz jövevényszavak. Mindezek egyazon szócsalád tagjai.[7] Olyan szócsalád is van, amelyhez egyazon tőből származó szinonimapár is tartozik. Ennek tagjai különböző úton kerültek a nyelvbe. Például a román ’testvéri’ jelentésű szó egyik alakja frățesc, a latinból származó frate ’fivér’ szóból képzett, a másik pedig a latinból való fratern jövevényszó.[8]

Olyan nyelvészek is vannak, akik megkülönböztetnek alaktani szócsaládokat és jelentéstani szócsaládokat. Alaktani szócsaládok azok, amelyek képzéssel jöttek létre. Például a francia champignon ’gomba’ szócsaládjához tartozik a champignonner ’gombát szedni’ ige. Egy másik alaktani szócsalád alapja a latin fongus ’tengeri gomba’ (< klasszikus latin fungus), amelyből többek között a fongique ’gombaszerű, gomba által okozott’ melléknév képzett. Megint másik alaktani szócsalád a görög μύκης (mükész) ’gomba’ szóból származó myco- művelt előtaggal alkotott szavaké, pl. mycose ’gomba okozta betegség’. Ezt a három szócsaládot egyetlen jelentéstani szócsaládnak lehetne tekinteni, mivel jelentéstanilag nagyon közel állnak egymáshoz, sőt, ki is egészítik egymást. Nincs a champignon alaktani családjában melléknév, sem betegségnév, de létezik a fongique és a mycose. Nincs az utóbbi két szó alaktani családjában ige, de létezik a champignonner.[9] Hasonló példa az angol nyelvben az eat ’eszik’ családja, amelyhez az ebből a szóból képzett szavak, a latin eredetű edible ’ehető’ (< edibilis) és egyéb szavak is tartoznak.[10]

Olykor a szócsaládot nemcsak egy nyelvre korlátozzák, hanem egy egész nyelvcsaládra terjesztik ki. Ebben az értelemben egy szócsaládhoz tartozónak tekintik az összes olyan szót, amelyek ugyanabból a feltételezett indoeurópai alapnyelvben lévő szótőből származnak.[11] Egy ilyen tőhöz a történeti-összehasonlító nyelvészet módszereivel megállapított hangtani törvények alapján jutnak. Ezek szerint például a szanszkrit parayati ’keresztülvinni’, az ógörög peirein ’átfúrni, átmenni, átfutni’, a latin portare ’vinni, viselni’, az örmény hordan ’előre haladni’, az óegyházi szláv pariti ’repülni’, az óangol faran ’menni, utazni’ és ezek mindegyik származéka egyetlen szócsaládhoz tartozik, amely az indoeurópai alapnyelvbeli *per- ’vezet vhova, áthalad’ jelentésű tőből származik.[12]

Egy közös ősre visszavezethető szavak csoportját, attól függetlenül, hogy milyen úton kerültek egy adott nyelvbe, történelmi szócsaládoknak nevezik. Azon ilyen szócsaládokat, amelyek tagjait rokonnak érzik a nyelvhasználók, mint amilyen (franciául) az eau, aquatique, aqueux stb. szavaké, szinkrón szócsaládoknak nevezik. Azonban vannak olyan szavak is, amelyek ugyanarra a tőre vezethetők vissza, de a használóik már nem érzik a közöttük levő viszonyt. Ilyenek például (franciául) a salade ’saláta’ és sel ’só’, melyek a latin sal ’só’ tőszóból származnak.[11] Hasonló eset az angolban a borrow ’kölcsönvesz’ és bargain ’tárgyal, alkuszik’ szavaké.[10]

Szócsaládok néhány nyelvben

szerkesztés

A magyarban

szerkesztés

A magyar nyelvben fontos szóalkotási módszer a képzés, mellyel kiterjedt szócsaládok jönnek létre, például a szem tőszóból: szemcse, szemecske, szemelget, szemereg, szemerkél, szemes, szemez, szemlél, szemölcs stb. Egyesekben akár négyszer-ötször továbbképzett szavak is vannak, mint ad|at|ol|hat|atlan|ság.[13]

Nagyon kiterjedt képzett és összetett szavakból álló szócsaládok jöttek létre az ősi, alapnyelvi szavakból, pl. az egykori al főnévből: alá, alatt, alant, alól, alul, alig, aláz, alázatos, alázkodik, alj, aljas, alom, almoz, alsó, alacsony, alany, alap, alapoz, alapít, alapítvány, alattomos, alattomban, alfél, alvilág, alperes, altiszt, alávaló, alattvaló, alföld stb.[4]

Viszonylag újonnan a magyarba került szavak is, mint a lobbi, a pizza vagy a pláza teremtettek szócsaládot: lobbizik, lobbizás, lobbista; pizzéria, pizzasütő, pizzavendéglő; plázázik, plázázás, plázás.[14]

Egyéb nyelvekben

szerkesztés
  • (angolul): eat ’eszik’, eatable (képzett) és edible [a latinból átvett (< edibilis)] ’ehető’, edibility ’ehetőség’ inedible ’ehetetlen’, inedibility ’ehetetlenség’, eater ’evő’ (főnév), eatery ’étkezde’, edacious (a latin edax tövéből képzett) ’falánk’ stb.;[15]
  • (horvátul): drvo ’fa’ (élő és nem élő) > drvce ’fácska’, drven ’fa-, fából való’, drvenjara ’faház’, drvar ’favágó’ és/vagy ’fát eladó ember’, drvarica ’favágó vagy fát hordó nő’, drvarnica ’fáskamra’;[16]
  • (románul): bun ’jó’, bunătate ’jóság’, bunăvoință ’jóakarat’, bună-cuviință ’illem’, bunișor és bunicel ’jócska’, îmbuna ’jóvá/jobbá tenni vkit, megnyugtatni vkit’, îmbunare ’jóvá/jobbá tevés, megnyugtatás’, îmbunătăți ’jobbítani’ stb.[5]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ Götz László: Keleten kél a nap.
  2. ↑ Nádasdy 2020, 158–163. o.
  3. ↑ Balogh 1971, 187. o.
  4. ↑ a b Bokor 2007, 179. o.
  5. ↑ a b Constantinescu-Dobridor 1998, a familie szócikk ~ lexicală része.
  6. ↑ Dubois 2002, 195. o. A csillagjel (*) írásban nem fennmaradt, de nyelvészek által rekonstruált szót jelez.
  7. ↑ Grevisse – Goosse 2007, 151. o. és a TLFi a példákra vonatkozó szócikkei.
  8. ↑ Dexonline, frate, frățesc és fratern szócikkek.
  9. ↑ Hathout 2011, 262. o. A „<” jelentése „-ból/-ből származik”.
  10. ↑ a b Bussmann 1998, 1287. o.
  11. ↑ a b Grevisse – Goosse 2007, 151. o.
  12. ↑ Etymonline, *per- (2) szócikk.
  13. ↑ Gerstner 2006, 324. o.
  14. ↑ Bokor 2007, 184. o.
  15. ↑ Etymonline, a példákra vonatkozó szócikkek.
  16. ↑ Barić 1997, 287. o.

Források

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szócsalád&oldid=26599053”