Főmenü megnyitása
Kossuth Ferenc portréja a szövetkezett balpárt arcképcsarnokában (1905)

A szövetkezett ellenzék vagy Koalíció (olykor szövetkezett balpárt) Tisza István erőszakos házszabályreformja, az ellenzéki obstrukció házszabályellenes letörése és az ún. „zsebkendőszavazás” hatására az 1904-es esztendő során egységbe tömörült parlamenti ellenzék elnevezése volt. Formális megalakulása 1904. november 19-én történt az ellenzék közös „vezérlőbizottságának” felállításával.

A pártszövetség tagjaiSzerkesztés

A Koalíció egyik alapítója és egyben legnagyobb pártja, vezetője a Függetlenségi és 48-as Párt (rövidebb nevén Függetlenségi Párt) volt Kossuth Ferenccel az élén, melybe az 1905-ös választásokat megelőzően visszatért a korábban kivált Ugron-frakció. További alapítók voltak a Bánffy Dezső vezette Új Párt és az ifj. Andrássy Gyula vezette disszidensek. Utóbbiak azok, akik Tisza István intézkedéseinek, de legfőképp a „zsebkendőszavazás” hatására kiléptek a Szabadelvű Pártból és később, 1905 novemberében, már a koalíción belül, Andrássy vezetésével megszervezték az Országos Alkotmánypártot. A Koalícióhoz csatlakozott még az Apponyi Albert vezette Nemzeti Párt (amelynek tagjai 1899 és 1903 között kormányon voltak), a Katolikus Néppárt, valamint a Vázsonyi Vilmos alapította és elnökölte Polgári Demokrata Párt is. A három új belépő közül a Nemzeti Párt 1905 januárjában beolvadt a Függetlenségi és Negyvennyolcas Pártba, míg a másik kettő megőrizte önállóságát a szerveződésen belül.

Az így létrejött Koalíció politikailag rendkívül színes volt keveredtek benne a függetlenségi (48-as) és 67-es tradíciók, részt vettek benne a három évtizedes szabadelvű kormányzás képviselői, tagjai között egyaránt megtalálhatóak voltak liberálisok és konzervatívok. Az ellenzéki választási együttműködés megalakulása abból szempontból is új helyzetet teremtett, hogy míg eddig a kormánnyal szemben álló erőknek legfeljebb parlamenten belüli súlyuk növelésére és ennek révén a kormánypárt mozgásterének korlátozására volt esélyük, most valódi kormányképes alternatíva jött létre. A Koalíció célja ugyanakkor nem a parlamenti váltógazdaság elindítása, hanem a Szabadelvű Párt végleges legyőzése volt, ugyanis az ellenfelet illegitimnek tekintették az 1904. november 18-i „zsebkendőszavazás” miatt.

TörténeteSzerkesztés

1905-ös választások, belpolitikai válságSzerkesztés

A Koalíció az 1905-ös választásokon abszolút többséget szerzett, azonban nyílt szembenállásuk az akkori, dualista rendszerrel és államberendezkedéssel az 1905–1906-os magyarországi belpolitikai válsághoz vezetett. A parlamenti többséget negligálva Ferenc József egy gyakorlatilag parlamenten kívüli tagokból álló, átmeneti kormány alakítására adott megbízást. Az így született Fejérváry-kormány ellenében a Koalíció tagjai „nemzeti ellenállást” hirdettek, melynek eredményeként az mindvégig cselekvésképtelen maradt. A válság megoldására végül kompromisszumot kötöttek az udvarral, az önálló hadsereg felállításának elvetéséért és Wekerle Sándor miniszterelnökké kinevezéséért cserébe, 1906. április 11-én a koalíciós pártok kerültek hatalomra. Ezt az április 29-ére kiírt újabb országgyűlési választások megerősítették, a koalíció ismét győzelmet aratott, a Szabadelvű Párt szétesésével gyakorlatilag politikai ellenfél nélkül, 90,31%-os eredményt ért el.

KormányonSzerkesztés

A külső és belső ellentétektől szabdalt Koalíciónak semmilyen komoly sikert nem sikerült felmutatnia.

Választási eredményeiSzerkesztés

Választások Függetlenségi Párt Országos Alkotmánypárt1 Katolikus Néppárt Demokrata
Párt
Új Párt Összes mandátum Mandátumok aránya Parlamenti szerepe
1905-ös
165 27 25 2 13 232 56,17% kormánykoalíció
1906-os
253 84 33 3 373 90,31% kormánykoalíció

1: Az 1905-ös választásokon még „disszidensek” néven szerepelt, párttá csak a választások után alakult

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés