Főmenü megnyitása

Szabó György (diplomata)

(1891–?) magyar diplomata

Szabó György (szentmiklósi, Budapest, 1891. április 24.[2] – ?) magyar diplomata.

Szabó György
Született 1891. április 24.[1]
Budapest
Elhunyt nincs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása diplomata
Tisztség
  • magyar nagykövet Szlovákiában (1939–1941)
  • magyar nagykövet Finnországban (1941–1944)

ÉleteSzerkesztés

1913-ban végezte el a bécsi konzuli akadémiát (ma: Diplomatische Akademie Wien), majd 1919-ben lépett külügyi szolgálatba. 1926-ban ő lett az első konzul a zágrábi konzulátuson, 1935-től pedig a müncheni főkonzulátust vezette.[3] 1939. december 28-án követi minőségben megbízták Magyarország pozsonyi követségének vezetésével.[4] Ez a megbízás azonban mondvacsinált volt: kifejezetten a németek szorgalmazták, miután megszállták Csehszlovákiát, majd a cseh területből protektorátust hoztak létre, és berendezték a Szlovák Köztársaságot, mint Tiso fasiszta bábállamát. A németeknek talán szükségük volt az új állam nemzetközi elismerésére, ezért kívánták, hogy Magyarország követséget hozzon ott létre. A külügyminisztériumnak azonban nem volt fontos ez az intézmény: 1939. március 14-én kiáltották ki az új államot, de csak augusztus 16-tól emelték a korábbi konzulátust követségi rangra és követet is csak hónapokkal később, december utolsó napjaiban küldtek Szabó személyében. Szabó György visszaemlékezése szerint egyébként sem volt jelentősége a szolgálatának: Magyarország számára a szlovákiai magyar kisebbség volt csak fontos, mely ügyeket gróf Esterházy János közvetlenül, heti megbeszélésen egyeztetett Vojtech Tuka (Tuka Béla) szlovák miniszterelnökkel.[5]

1938-ban Kuhl Lajos lett a külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, aki 1940-ben finnországi követi címet járt ki magának. Azonban túl nagynak tartotta a távolságot a családjától, ezért szorgalmazta, hogy közelebbi állomáshelyre küldjék. A külügy anélkül, hogy Szabó hozzájárulását kérte volna, megcserélte a két követet: Kuhlt nevezték ki Pozsonyba, Szabót pedig Helsinkibe. Mindkettejük felmentése és kinevezése egyaránt 1941. február 12-re dátumozva jelent meg, így ekkortól tekinthető Szabó finnországi követnek.[6] 1944. március 19. - vagyis a nyilas hatalomátvétel - után Szabó öt követtel együtt lemondott.[2] Akkor adott nyilatkozatából az derül ki, hogy emigrációba vonult,[7] emiatt néhány nappal később magyar állampolgárságától megfosztották.[8]

1946-ban B-listára tették, a külügyi szolgálatból elbocsátották.[9] Sem az ekkori holléte, sem életének későbbi alakulása, így halálozási időpontja sem ismert.

DíjaiSzerkesztés

  • Magyar érdemrend középkeresztje
  • kardokkal ékesített ezüst katonai érdemérem
  • 2. osztályú ezüst vitézségi érem
  • Károly csapatkereszt

PublikációiSzerkesztés

Szabó György, szentmiklósi: A Magyar–Finn Társaság és a finnországi néprokonsági társaságok között létesített együttműködési egyezmény jelentősége. Északi Rokonaink, 6. 1942. (jún.) 57–58. p. [Az egyezmény szövege: 58–59. p.]

JegyzetekSzerkesztés

  1. http://www.balassikiado.hu/BB/NET/Vadirat.pdf
  2. a b Karsai Elek (szerk.) – Karsai László (szerk.): Vádirat a nácizmus ellen: Dokumentumok a magyarországi zsidóüldözés történetéhez. Budapest: Balassi Kiadó. 2014. 1127. o.  
  3. Bemutatjuk a magyar diplomáciát. Nemzeti Újság, XXIII. évf. 294. sz. (1941. dec. 26.) 10. o.
  4. Megbízatás. Külügyi Közlöny, 9. sz. (1939. dec. 31.) 77. o.
  5. Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941). Külügyi Szemle, I. évf. 3–4. sz. (1995) 234–235. o.
  6. HIVATALOS RÉSZ. Budapesti Közlöny, 40. sz. (1941. feb. 18.) 1. o. (fizetős hozzáférés)
  7. Szabó György helsinkii követ lemondott. Új Magyarság, XI. évf. 71. sz. (1944. márc. 29.) 7. o. (fizetős hozzáférés)
  8. Á m. kir. minisztérium 1.228/1944. M. E. számú határozata. Budapesti Közlöny, 77. sz. (1944. ápr. 5.) 6. o.
  9. Elkészült a külügyminisztérium B-listája:. Szabadság, II. évf. 158. sz. (1946. júl. 17.) 158. o.