Szakács Andor (újságíró)

Szakács Andor (Kecskemét, 1877. november 18. – Budapest, 1942. február 18.) magyar politikus, író, újságíró, laptulajdonos, országgyűlési képviselő.

Szakács Andor
Szakács Andor és Krúdy Gyula 1919. k.
Született	Szakács Andor István 1877. november 18. Kecskemét
Elhunyt	1942. február 18. (64 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Bagó Jolán (h. 1918–1942)
Gyermekei	Andor (1919–1989) Levente (1920–1990) Jolán (1924–?)
Szülei	Szakács István Pólya (kisújszállási) Róza
Foglalkozása	politikus újságíró író lapszerkesztő
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926) magyarországi parlamenti képviselő (1931–1935)
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem ( – 1890-es évek)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakács Andor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Krúdy Gyula 52-ik születésnapján. 1930. október 21. Középen Szakács Andor és felesége Bagó Jolán

Életpályája

Szakács István (1847–1888) és Pólya Róza (1855–1905) gyermekeként született. Középiskolai tanulmányait a Kecskeméti Református Főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányokat végzett a Budapesti Tudományegyetemen, ahol államtudományi vizsgát tett. Újságírói pályáját Inczédy László vezetése alatt kezdte a függetlenségi párti Magyarországnál (1898–1899). Innen Szegedre került, ahol 1899–1902 között a Szegedi Napló belső munkatársa volt. 1902-ben megalapította a Szeged és Vidéke című napilapot, amit 1905. november 9-ig vezetett. 1906–1907-ben a Szegedi Újság című lapot szerkesztette. Szerkesztője volt a Szegedi Krónika című szépirodalmi, művészeti és társadalmi havi folyóiratnak 1902-ben. Budapestre visszakerülve 1907-től 1910-ig a Budapesti Hírlap, 1910–1913 között az Esti Újság politikai rovatvezetője és 1908-tól 1913-ig az Otthon Írók és Hírlapírók Köre titkára volt. 1914–1917 között a Magyarországot szerkesztette, Lovászy Márton főszerkesztő meghívását fogadta el. 1918 elején Oláh Gáborral együtt megindította a köztársasági célkitűzésű Virradat című napilapot, amelynek 1922 áprilisáig főszerkesztője volt. Színészként indult, Oláh Gábor darabjaiban is fellépett. A Friedrich-kormány (1919. augusztus 15. – 1919. november 24.) sajtófőnöke volt miniszteri tanácsosi rangban, ezen állásától a Huszár-féle kabinet megalakulásakor (1919. november 24.) vált meg. 1926-tól 1933-ig a Mai Nap, 1935-tól a Független Kisgazda felelős szerkesztője volt. A bolsevizmus bukása után (1919. augusztus 1.) részt vett a nemzeti függetlenségi párt megalakításában, amely később beleolvadt a Kisgazdapártba, s ennek tagja volt 1922 tavaszáig, amikor az egységes pártból kilépett. A második nemzetgyűlésben mint pártonkívüli képviselte a békési kerületet, 1926-ban azonban kisebbségben maradt. 1931-ben kisgazdapárti programmal újra országgyűlési képviselő lett, a békési kerületet képviselte, majd belépett a Független Kisgazda pártba. Tagja volt a könyvtári és múzeumi és a közoktatásügyi bizottságnak. 1922-ben és 1931-ben az Országgyűlés tagja volt, 18 alkalommal szerepelt a képviselőházi naplókban. Rendszeresen jelentek meg szépirodalmi írásai is. Cikkei a Magyar Szóban (1899. 7. sz. Magyarság az irodalomban, 8. sz. Catullus és Lesbiája); a Magyarországban (1899. 214. Tibullus szerelmei); a Szegedi Naplóban (1900. 102–104. sz. Szegedi művésznők) jelentek meg. Munkái: A fekete szirálvány. Regényvázlat. Szeged. 1900. Egyetlen orvosság. Szeged. 1904. Ifjúság kedélye. Szeged. 1904. Szabad szerelem. Szeged. 1904. Szakács Andor fotója, Országgyűlési almanach 1884-1944. 1931-1935. évi országgyűlés. Haeffler István, szerk. A képviselőház összetétele.

Megjelent regényei

• Fekete szivárvány- Regény az antik korból. (Szeged 1900)
• Egyetlen orvosság (Szeged 1900)
• Ifjúság királya (Szeged 1904)
• Szabad, szerelem (Szeged 1904)

Források

• Országgyűlési almanach 1884-1944 1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922. A nemzetgyűlés tagjainak életrajzi adatai Szakács Andor dr. - 1922–1926. évi nemzetgyűlés Lengyel László, Vidor Gyula, szerk.: Nemzetgyűlési Almanach 1922–1927. Budapest, 1922. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
• Nemesi évkönyv, 1-13.; szerk. királydaróczi Daróczy Zoltán; May Ny., Bp., 1923-1935 (6 db)
• Péterné Fehér Mária-Szabó Tamás-Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskeméti életrajzi lexikon. Kecskemét, Kecskeméti Lapok Kft.-Kecskemét Monográfia Szerkesztősége, 1992. 260. (Kecskeméti Füzetek 4.)
• Ki-kicsoda? Kortársak lexikona, h. n. [Budapest], Béta Irodalmi Rt., é. n. [1937]
• Keresztény magyar közéleti almanach I–II. [III. köt. Erdély, IV. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Budapest, 1940.
• Szakács Andor (szenterzsébeti) Kozocsa Sándor szerk.: Irodalomtörténet, 1942. 31. évfolyam. Figyelő. G. P. Elhunytak. - Irodalomtörténet, 1942. 31. évfolyam | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2021. december 3.)
• Gyászjelentése
• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Révai nagy lexikona XVII. kötet (Sodoma–Tarján). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1925.  
• Magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Benedek Marcell. Budapest: Akadémiai. 1963–1965.  
• Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. Budapest, Európa Irodalmi és Nyomdai Rt., 1929.
• A magyar társadalom lexikonja. Budapest, A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, 1930.
• Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIII. (Steiner–Télfy). Budapest: Hornyánszky. 1909.  
• Új magyar irodalmi lexikon I–III. Főszerk. Péter László. 2. jav., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 2000. ISBN 963-05-7744-5  
• Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8  
• Sipos Béla: A Szakács (székelyszenterzsébeti) és rokon székely családok története és családfái. OSZK-MEK. mek.oszk.hu (Hozzáférés: 2022. január 28.)

• Szenterzsébeti Szakács Andor újságíró és politikus Budapesten elhunyt. Délmagyarország, 1942-02-20. 41. sz.

• Szenterzsébeti Szakács Andor volt államtitkár, nemzetgyűlési és országgyűlési képviselő elhunyt. Temetése a Kerepesi úti temetőben lesz. Magyar Nemzet, 1942-02-20. 41. sz.