Főmenü megnyitása

Szakadás

település Romániában, Szilágy megyében

Szakadás település Romániában, Szilágy megyében.

Szakadás (Luminișu)
Biserica Sf. Petru și Pavel din Luminișu, Sălaj.JPG
Közigazgatás
Ország Románia
Történelmi régióPartium
Fejlesztési régióÉszaknyugat-romániai fejlesztési régió
MegyeSzilágy
Rang falu
Községközpont Nagyilonda
Irányítószám 457196
SIRUTA-kód 141642
Népesség
Népesség97 fő (2011. okt. 31.)[1] +/-
Magyar lakosság-
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szakadás (Románia)
Szakadás
Szakadás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 21′ 43″, k. h. 23° 36′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 21′ 43″, k. h. 23° 36′ 34″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakadás témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Nagyilondától északra, a Szamos folyó közelében fekvő település.

TörténeteSzerkesztés

Szakadás Kővár tartozékai közé tartozott, azonban csak 1543-1546 között keletkezhetett, mivel Kővár 1543. évi adóösszeírásában még nem fordult elő. Nevét 1546-ban említette először oklevél Zsakathura néven. 1600-ban Zakatura, 1750-ben Szeketúra, 1808-ban Szakatúra, 1913-tól Szakadás néven írták.

A falu első ismert birtokosai a Drágffy család tagjai voltak; 1546-ban Drágffy Gáspár özvegye volt birtokosa. 1556-ban a Drágffyak utód nélküli halála miatt Izabella királyné Drágffy György e birtokát a Báthori-család tagjainak: Báthory Györgynek, nejének Báthory Annának és fiuknak, Istvánnak adományozta.

1603-ban a település a kis-búnyi járáshoz tartozott. 1630-ban Brandenburgi Katalin e birtokot Gombos Andrásnak adta zálogba. 1636-ban Rákóczi György Rőti Orbán kővári főkapitánynak és nejének Moicsári Zsófiának adományozta. 1650-ben Kővárhoz tartozó birtoknak írták. 1689-ben Teleki Mihályné Veér Judit birtoka, s a Telekieké volt 1809-ben is.

1819-től Újfalvi Sándor birtoka volt, akinek úrbéri kárpótlást utaltak ki. Őmaga Romladék-nak nevezte s igy említette meg leveiben. 1865-ben kelt végrendeletében a kolozsvári magyar színháznak hagyományozta. A végrendelet ellen a gróf Teleki család pert indított, amely Tisza István miniszterelnök közbenjárására a felek megegyezésével zárult. 1908 körül az 1400 holdas birtokból az Országos Színházi Alapot kezelő kultuszminisztérium 100 holdat román parasztoknak, 600 holdat a helyi román papnak adott el. 1911-ben a maradék részt három szatmári vállalkozónak értékesítették.[2]

1910-ben 320 lakosa volt, ebből 314 román, 6 német volt, melyből 232 görögkatolikus, 82 görögkeleti ortodox, 6 izraelita volt.

NevezetességekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Janovics Jenő: A Hunyadi téri színház. Kolozsvár: Komp Press. 2001. 11–13. o. ISBN 973 9373 27 5  

ForrásokSzerkesztés

  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.