Főmenü megnyitása

Kővár vára, mely egykor a róla elnevezett Kővárvidék központja is volt, az erdélyi Berkeszpataka község területén található.

Kővár vára
Ország Románia
Mai település Berkeszpataka

Elhelyezkedése
Kővár vára (Románia)
Kővár vára
Kővár vára
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 28′ 33″, k. h. 23° 34′ 35″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 33″, k. h. 23° 34′ 35″
Kővár egy régi metszeten, a Lápos folyóval

A vár a falutól keletre a Lápos-folyó szorosának északi kijáratánál, tengerszint feletti 407 méter magasságban épült fel. A mély szurdokszerű folyóvölgy három oldalról veszi körül a sziklás hegyfokon álló várat. A hajdan híres Kővár mára már csak rom, melynek területét erdő nőtte be.

A vár alaprajzaSzerkesztés

 
Kővár alaprajza (17. század)

Az egykori vár három részből állt:

A felső részben volt az urasági lak és udvar, a középsőben voltak a börtönök, hivatalok és a várőrség, az alsó vásárhelyül szolgált, vagy ahogy egykor nevezték "tojásudvarul". E harmadik alsó részben még az 1800-as évek legvégén is látszottak a várpiac kövezetének nyomai, és közelében egy viszonylag nagy nyílás, mely besüppedt pince, vagy börtön lehetett.

  • A vár időben legkorábbi részét a hegyfok közepén, a legmagasabb helyen álló kisméretű, négyszögletű, úgynevezett felső, vagy kisvár alkotta, melynek sarkain 4 torony állt, nyugati oldalán egy kisméretű, négyszögű bástyával, és az ez elé épített háromszögű ágyúállással.

A nyugat felé keskeny nyeregben folytatódó hegyfokon ment egykor a Nagybánya irányába tartó fő megközelítési út.

  • A kelet felé enyhén kiszélesedő alacsonyabb terasz alkotta a hegyfok végét. Ezen építették fel az alsó, vagy nagyvárat, majd a kis- és nagyvárat egy kettős falszorossal kötötték össze, és az így nyert zárt udvar és a kisvár elé egy másik elővárat emeltek.

TörténeteSzerkesztés

A vár a 14. század közepén csak helynévként bukkant fel: 1368-ban említették Lackfi András fia Imrét a kővári vajda fiaként, tehát ekkor már valószínűleg állhatott. Apja 1356 és 1359 között mint erdélyi vajda Kővár ura volt, tehát valószínű ez időszak előtt épült királyi várként, s lett az erdélyi vajda birtoka, melyet későbbi története is megerősíteni látszik.

14.-15. századSzerkesztés

Az 1370-es években királyi várként említették. 1375 és 1378 között Bélteki Balk és Drág vajda birtoka. 1378-ban Nagy Lajos király adományozta el két korábbi birtokosának Bélteki Drág-nak és Bélteki Balk-nak. A tőlük származó Drágfiak 1555-ig, a család kihalásáig voltak urai a várnak és a hozzá tartozó tekintélyes uradalomnak.

1405-ben Zsigmond király a Drágfiaknak adományozta a várat. A hatalmas uradalomhoz ekkor már 58 település tartozott, melyek a következők voltak:

Nyékfalva, Berkesz, Magyarlápos, Tóthfalu, Sülelmed, Kisardó, Görcsön, Szilágycseh, Kővárremete, Komas, Körtvélyes, Alsókápolnok, Középsőkápolnok, Kovácsfalva, Berence, Körpényes, Vasmelyfalva, Kékes, Karulya, Szakállasfalva, Koltó, Alsókolcsó, Bozinta, Felsőaranyos, Alsóaranyos, Kalchua, Pusztahidegkút, Alsófentős, Felsőfentős, Hosszúfalu, Pribelfalva, Magasfalva, Dánfalva, Lukácsfalva, Fejérszék, Tölgyes, Nagheder, Kysheder, Somkút, Balkonia, Gavora, Váralja, Priszlop, Buny, Wilma, Körtvélyesrév, Fejérfalva, Lemény, Letka, Kocsoládfalva, Kozla, Babafalva, Tarbolcha, Somos, Győrtelek, Mathos Fekinda.

16.-18. századSzerkesztés

 
Kővárvidék címere (1661)

Kővár a 16. század második felétől a vár a kincstár kezén van, az Erdélyi fejedelemség egyik legfontosabb erőssége volt. Nagykiterjedésű uradalom tartozott hozzá, amelynek lakói különféle katonai (puskások) és gazdasági (szállítás, javítások, stb.) szolgáltatásokkal tartoztak részt venni a vár védelmében. A vár élén a főkapitány állt, kinek tisztsége a fejedelemség legfontosabb hivatalai közé számított.

1690 után Erdély betagozódásával a Habsburg Birodalom fokozatosan elveszítette katonai jelentőségét. 1718-ban, Rákóczi-szabadságharc után lerombolták.

ForrásokSzerkesztés

  • Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.  
  • Nicolae Bethlen Descrierea vieții sale de către el însuși Cluj-Napoca: Casa Cărții de Știință, 2004 ISBN 973-686-575-4 p. 90, 139, 145, 148, 161, 165, 188, 207, 220, 223, 234, 283.