Váralja

magyarországi község Tolna vármegyében

Váralja község Tolna vármegyében, a Bonyhádi járásban.

Váralja
Váralja címere
Váralja címere
Váralja zászlaja
Váralja zászlaja
Közigazgatás
Ország Magyarország
RégióDél-Dunántúl
VármegyeTolna
JárásBonyhádi
Jogállásközség
PolgármesterSziebert Éva (független)[1]
Irányítószám7354
Körzethívószám74
Népesség
Teljes népesség753 fő (2023. jan. 1.)[2]
Népsűrűség40,06 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület21,12 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 46° 16′ 07″, k. h. 18° 25′ 50″Koordináták: é. sz. 46° 16′ 07″, k. h. 18° 25′ 50″
Váralja (Tolna vármegye)
Váralja
Váralja
Pozíció Tolna vármegye térképén
Váralja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Váralja témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Földrajza szerkesztés

Fekvése szerkesztés

 
Váralja látképe a Várfő-hegyről

A Dél-dunántúli régióban, Tolna vármegye déli szélén, a Mecsek hegység északkeleti lábánál, a Váraljai-völgyben található. A település észak felől nyitott, dél felől a Kelet-Mecsek hegyei magasodnak a falu fölé.

A gyönyörű fekvésű falu a legegyszerűbben a 11 kilométerre fekvő Bonyhádról közelíthető meg, de el lehet jutni ide a 45 kilométerre fekvő megyeszékhely, Pécs és Komló felől is, Szászváron át. Közigazgatási területén a Bonyhád-Kaposszekcső közti 6534-es út halad át, de a központjába csak egy öt számjegyű bekötőút, a 65 167-es számú mellékút vezet.

A hazai vasútvonalak közül a MÁV 50-es számú Dombóvár–Bátaszék-vasútvonala érinti a települést. Váralja megállóhely a vonal állomásainak viszonylatában Máza-Szászvár vasútállomás és Nagymányok megállóhely között található; fizikailag a belterület északi peremén helyezkedik el, a 6534-es út és a faluba vezető mellékút elágazása közelében.

Éghajlata szerkesztés

A Mecsek, mint hazánk legdélibb fekvésű hegységének jellemzője a Földközi-tenger hatásait is mutató, úgynevezett szubmediterrán éghajlat. Ez a hatás érvényesül Váralja területén is. Mérsékelten meleg, mérsékleten nedves éghajlat jellemzi. A napsütéses órák száma az országos átlagnál magasabb, meghaladja a 2000 órát.

 
A Váraljai-patak télen

A tavasz viszonylag korán köszönt be. A nyár kevésbé csapadékos (mint pl. az Őrség) és kellemesen meleg. Az ősz hosszan tartó, enyhe és túlnyomórészt derült, a tél pedig csak mérsékleten hideg. Az évi középhőmérséklet magasabb az országos átlagnál: kevéssel 10 °C feletti.

Váralja az ország csapadékosabb területei közé tartozik. Az éves lehullott csapadék mennyisége eléri a 700 mm-t. A tavaszi-nyáreleji csapadék maximuma az atlanti hatásnak köszönhető. Őszi másodlagos csapadékmaximum a mediterrán ciklonokból származhat. Az erős fölmelegedés és a különböző eredetű légtömegek találkozása miatt a Mecsekben nyáron gyakoriak a zivatarok, nagy a jégeső veszélye. A hótakarós napok száma 40 feletti, a hótakaró vastagsága 35 cm körül ingadozik.

Az uralkodó szélirány az északnyugati, északi.

Története szerkesztés

A község mai nevének kialakulása a XIII. századtól: VARELLY, VARALLA, VÁRALLYA, VÁRALJA, német nevén VÁRALLA, VÁROLĒ, WAROLI.

A 968 főt számláló Váralja nevét a község határában álló Várfő-hegyről, más néven Török-dombról kapta, amely a környék egyik legmagasabb pontja. A hegyhez sok legenda fűződik, amelyek egy részének titkát már ismerjük. A XII.-XIII. században földvár állt itt, amely később a szászi (szászvári) török helyőrség előretolt egységének is helyet adott. Kitűnő földrajzi fekvése miatt ősrég óta földvár jellegű katonai bázishely, megfigyelőhely volt.

A községről az első írásos emlék 1270-ből maradt fent, IV. László adománylevele – több Tolna megyei helység között – „Villa Varelly”-ként említi.

Az 1400-as évek elején a községet a szekcsői hercegek birtokai között említik. Egy 1542-ben kelt irat szerint a község gazdái a pécsi püspök és a prebandáriusok (királyi hűbéresek) voltak. 1543-ban Szulejmán török császár másodszor is elfoglalta Pécs városát. Ahmed vezér Szászvárt és környékét, közte Váralját is. A török hódoltság idején a település a mindenkori budai vezír (basa) szolgálati birtokát képezte. A török kiűzése után az 1687. évi visszafoglalási jegyzékben Váralját, mint a nádasdi (mecseknádasdi) kerület egyik helységeként említik.

Váralja népessége a török kivonulása után jelentősen megcsappant, a falu besenyő magyar lakossága mégis túlélte a hódoltságot, és 1733-as feljegyzések szerint már tekintélyes község 1200 lakossal. Először sárközi reformátusok, majd a XVIII. század végén Mária Terézia rendelkezései nyomán evangélikus német polgárok telepedtek le a faluban. A németek 1770-től eleinte szórványosan, a század utolsó évtizedében már nagyobb számban telepedtek le a községben.

A második világháborút lezáró békeszerződések értelmében a német lakosság jelentős részét Németországba telepítették, helyükre Csehszlovákiából kitelepített felvidéki magyar családok kerültek.

Váralján a XVIII. század végéig a fő megélhetési forrást a mezőgazdaság jelentette. 1793-ban – Tolna vármegyében elsőként – itt indult meg a kőszénbányászat amely 1961-ig folyt. Ez – hasonlóan a környező településekhez – a község életének, fejlődésének meghatározója lett.

A XX. század második felében Váralja elvesztette önállóságát. A székhelyközség Nagymányok lett. 1989. május 27-én a helyi népszavazás kinyilvánította a község újbóli önállóságának szándékát. 1990. január 1-jétől Váralja - élve hét évszázados történelmi-közigazgatási jogával, ismét önálló község.

1996 júliusában a magyarországi evangélikus ifjúság itt tartotta első, Szélrózsa elnevezésű országos találkozóját, ami azóta komoly rendezvénnyé nőtte ki magát. Váralján évente megrendezik a polgári körök országos találkozóját és 2005-től minden év júniusában megrendezésre kerül a Kuglóffesztivál is.

Közélete szerkesztés

Polgármesterei szerkesztés

  • 1990–1994: Amrein István (független)[3]
  • 1994–1998: Amrein István (független)[4]
  • 1998–2002: Amrein István (független)[5]
  • 2002–2006: Filczinger Ágnes (független)[6]
  • 2006–2010: Filczinger Ágnes (független)[7]
  • 2010–2012: Filczinger Ágnes (független)[8]
  • 2013–2014: Molnár Péterné Fritz Judit (független)[9]
  • 2014–2019: Sziebert Éva (független)[10]
  • 2019-től: Sziebert Éva (független)[1]

A településen 2013. március 24-én időközi polgármester-választást tartottak,[9] az előző polgármester lemondása miatt.[11]

Gazdaság szerkesztés

Kőszénbányászat szerkesztés

Váralján a kőszénbányászat Tolna vármegyében elsőként indult meg. Egy Huth nevű bányász 1793-ban kezdte a bányaművelést. A szénterület azonban Kreho György bonyhádi orvos révén vált ismertebbé, aki 1797-1809 között a bányát a pécsi püspökségi uradalomtól bérelte. A vállalkozás azonban a rossz piaci viszonyok, bizonytalan bérleti szerződések miatt folyamatosan veszteséges volt, ezért a bányakormányzóság és az uradalom együttes erővel eltávolította a bérletből 1809-ben.

Jelentősebbé válik a szénbányászat, amikor a bánya 1817-ben a viszonylag tőkeerős Kolb-társaság bérletébe kerül, akik a nagymányoki és szászvári bányát is bérelték. A bizonytalan szerződés miatt, főleg annak közeledő lejártakor, mind a három bányában rablógazdálkodásba kezdtek, ami 1828-ban a bérlet felmondását eredményezte az uradalom részéről. Váralján a bányamunka ebben a korban robotos jobbágymunka volt.

A bányaművelés 1829-1840 között Váralján valószínűleg szünetelt.

1841-1844 között 4981 q szenet termeltek ki.

Ezután a bánya csak 1866-ban ad ismét jelet magáról. Jelentős bányászat veszi kezdetét 1871-ben. Április 11-én Grün Benő és Kohn Ignátz pécsi lakosok a községgel haszonbérleti szerződést kötnek szénvájási jogra. A szakavatott vezető Rieger Antal lett. A szénterületen már 1873-ban ott találjuk a „Viktória” Kőszénbánya és Kokszgyár Rt.-t, aminek az igazgatója szintén Rieger Antal volt. 1873 júliusában felmerült a kokszgyártás gondolata, amihez a község képviselői nem járultak hozzá.

A „Viktória” a bányászatot 1894-ig folytatta, mivel a DGT (Dunagőzhajózási Társaság) és a szomszédos nagymányoki üzem versenyével nem tudott megbirkózni. A váraljai szénterületen a DGT mellett a Bank-Aktien-Gesellschaft für Montanindustrie német finanszírozó vállalat is terjeszkedett.

A DGT a tényleges munkálatokat 1895. január 18-án kezdte meg.

1899 októberében a bányát átengedte a Budapesti Bank Egyesület Rt.-nek. A két vállalat közötti különböző pénzügyi tranzakciók és birtokcserék következtében a váraljai bányát egyesítették a Dél-magyarországi Kőszénbánya Rt.-vel.

1909-1928 között a bányaüzem stagnált. Szinte állandóan veszteséges volt. A finanszírozó bankintézetet felszámolták. A váraljai bánya 1926-ban megy át az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt. tulajdonába. Majd 1928-ban a jogutód Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. véglegesen felszámolja.

A váraljai bányászkodás rövid utóélete 1955-ben kezdődött. Két új lejtaknát nyitottak, az I. és II. számú aknát. Az 50-es évek végén a szakértők véleménye az volt, hogy nincs kielégítő mennyiségű szénvagyon, ezért 1961-ben a váraljai bányászkodás befejezte hosszú történetét.

Nevezetességei szerkesztés

 
A "kettes" horgásztó

Váralja természeti környezetével, néprajzával és országosan is ritkaságszámba menő föld alatti bányamúzeumával tűnik ki a környező települések közül.

Természeti környezet

Váralja turisztikai szempontból csomópontnak számít, a Keleti-Mecsek turista útvonalain Óbánya, Kisújbánya, Hidas, Mecseknádasd, Máza közvetlenül közelíthető meg innen. 238 hektár területű parkerdeje a Váraljai-patak völgyében fekszik, tájvédelmi körzettel határos. Számos védett állat- és növényfaj él itt.

Itt található Tolna vármegye legmagasabb pontja a Dobogó 593 m tengerszinti feletti magasságával (100 méterre a megyehatártól)

A három horgásztava a horgászat kedvelőit várja.

Néprajz

Váralja magyar lakossága Baranya vármegyei és sárközi magyar falvakhoz kötődik rokoni szálakkal. A község a sárközihez hasonló, de mégis egyedi jegyeket mutató, jól megkülönböztethető, önálló néprajzi tájegységgé vált. Népviselete a sárközi viselet archaikusabb változata.

Népművészeti Ház néven állandó kiállításon látható a helyi sváb és magyar népi tárgyi hagyaték ezernél több darabja.

Bányamúzeum

Közel kétszáz év bányászkodásának állít emléket az országosan is ritkaságszámba menő föld alatti Bányamúzeum. A múzeum bejárata előtt az üzemi balesetben elhunyt váraljai bányászok emlékműve áll.

Evangélikus templom

Református templom

Turul-szobor[12]

Népesség szerkesztés

Váralja népessége 1949-ig növekedett. Ekkor 1743 lakosa volt a falunak. 1949 óta folyamatosan csökken Váralja lakossága. 2001-ben már csak 1055 fő élt a településen, ami 39%-os csökkenés 1949-hez képest.[13]

Lélekszámváltozás szerkesztés

Év Népesség Év Népesség Év Népesség
1870 1401 1941 1649 2010 888
1880 1559 1949 1743
1890 1691 1960 1608
1900 1677 1970 1526
1910 1538 1980 1342
1920 1565 1990 1145
1930 1563 2001 1055


A népesség alakulása 2013 és 2023 között
Lakosok száma
883
872
862
793
749
753
201320142015202120222023
Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 86,6%-a magyarnak, 5,8% cigánynak, 11,6% németnek mondta magát (13,2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 23,3%, református 24,3%, evangélikus 13,2%, felekezeten kívüli 18,9% (16% nem nyilatkozott).[14]

Etnikum szerkesztés

A falunak évtizedek óta gondot jelent a tőle elkülönülő, de közigazgatásilag hozzá tartozó Péró falurész, ahol romák élnek komfort nélküli kunyhóban, nyomorban. Az önkormányzat 2008-ban megkezdte a telep felszámolását és a romák beköltöztetését a faluba, bár ezzel a helyiek közt nagy vihart kavart.[15]

Klubok, egyesületek szerkesztés

  • Váraljai „Jószerencsét” Bányász Egyesület
  • Borbarát Kör
  • Hagyományőrző Egyesület
  • Nyugdíjas Klub
  • Polgárőrség
  • Tűzoltó Egyesület
  • Váraljáért Egyesület

Sport szerkesztés

1986. július 4-5-én Váralján rendezték az I. Junior Tájfutó Európa-bajnokságot.[16][17]

Partnertelepülés szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. a b Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2019. október 13. (Hozzáférés: 2020. február 14.)
  2. Magyarország helységnévtára (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2023. október 30. (Hozzáférés: 2023. november 5.)
  3. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (txt). Nemzeti Választási Iroda, 1990 (Hozzáférés: 2020. február 21.)
  4. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1994. december 11. (Hozzáférés: 2020. február 14.)
  5. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 1998. október 18. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  6. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2002. október 20. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  7. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2006. október 1. (Hozzáférés: 2020. április 11.)
  8. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. október 16.)
  9. a b Váralja települési időközi választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013. március 24. (Hozzáférés: 2020. június 14.)
  10. Váralja települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2020. február 14.)
  11. 2013. évre kitűzött időközi önkormányzati választások az időközi választás napja szerinti időrendben (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2013 (Hozzáférés: 2020. június 14.)
  12. Dobszay János (2012): Kis madárhatározó. HVG, 2012. december 22. 51–52. szám, 16–18.
  13. A népesség számának alakulása, terület, népsűrűség, 1870–2001
  14. Váralja Helységnévtár
  15. Bíróságon a Péró-népszavazás ügye
  16. Tájfutó világversenyek Magyarországon / Important events in Hungary
  17. I. Junior Tájfutó Európa-bajnokság

Források szerkesztés

  • Szemelvények a Tolna megyei VÁRALJA község történetéből 1270-1990, 1991

Külső hivatkozások szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek szerkesztés