Szalagos gőte
A szalagos gőte (Ommatotriton vittatus vagy Triturus vittatus) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a farkos kétéltűek (Caudata) rendjéhez, ezen belül a szalamandrafélék (Salamandridae) családjához tartozó faj.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett      
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Ommatotriton vittatus (Laurenti, 1768) | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Szalagos gőte témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Szalagos gőte témájú médiaállományokat és Szalagos gőte témájú kategóriát. |
2005-ig a Triturus nembe tartozott, majd átsorolták az Ommatotriton nembe (Litvinchuk et al., 2005).
Elterjedése szerkesztés
Izrael, Jordánia, Libanon, Palesztina, Szíria és Törökország területén honos.
Megjelenése szerkesztés
A szalagos gőte némely tekintetben a tarajos és a márványos gőtére, más szempontokból viszont az ismertebb pettyes gőtéhez hasonlít. Ez utóbbitól csontos halántékíve, legtöbbször sokkal nagyobb termete és a farka tövénél majdnem hirtelenül leszálló háttaraja különbözteti meg. Lábujjain nincsenek úszókaréjok; helyettük lábközepének külső szélén széles bőrszegélyt találunk.
Ez a leírás arra a legnagyobb és legpompásabb fajváltozatra (var. ophrytica) illik, amely Kis-Ázsia északi részén, elsősorban a bithyniai Olympuson és a Kaukázusban honos – ennek hímje 144, nősténye pedig 130 mm hosszúra is megnő.
A hím és nőstény hasoldala egyaránt narancssárga és narancsvörös közt változik, foltos vagy nem foltos egyes változatok szerint. A nőstény külseje nem feltűnő, az ivarérett hím viszont bizarr külsőt ölt: háttaraja akár 19 mm magasra is megnő, lábközepe (a metatarsus) külső szélén hatalmas bőrredő alakul ki – ez több más gőte úszóhártyájának felel meg. Egyes alfajok háttaraja kevésbé fejlett és kevésbé csipkézett. Az ivarzó hím felső oldala élénk, esetleg zöldes bronzszínű, sötéten foltozott. Ez a szín az ivarzás után egyszerűen olajzölddé és gyengén foltossá válik, mint amilyen a nőstény színe is. A nász idején a hím és a nőstény hastájékának határán is egy élesen kiemelkedő, ezüstfehér szalag húzódik végig. Ezt alul és fölül is sötétebb csík szegélyezi úgy, hogy az alsó csík gyakran foltokra szakadozik.
Életmódja szerkesztés
Kis patakokban, apró tavakban és mocsarakban él. Fiatal korában apró rákokkal, rovarokkal, férgekkel és szúnyoglárvákkal táplálkozik. A felnőtt példányok megtámadják a víz felszínén úszó rovarokat, puhatestűeket és a földigilisztát is.
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2009. november 14.)
- Brehm: Az állatok világa
