Szavannabivaly

A szavannabivaly (Syncerus caffer caffer) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó kafferbivaly (Syncerus caffer) egyik alfaja.

Szavannabivaly
Bika a természetes élőhelyén
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda) Osztály: Emlősök (Mammalia) Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria) Csoport: Eutheria Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia) Öregrend: Laurasiatheria Csoport: Scrotifera Csoport: Ferungulata Csoport: Patások (Ungulata) Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla) Csoport: Ruminantiamorpha Alrend: Kérődzők (Ruminantia) Alrendág: Pecora Öregcsalád: Bovoidea Család: Tülkösszarvúak (Bovidae) Alcsalád: Tulokformák (Bovinae) Nemzetség: Tulkok (Bovini) Alnemzetség: Bubalina Nem: Syncerus Faj: S. caffer (Sparrman, 1779) Alfaj: S. c. caffer
Tudományos név
Syncerus caffer caffer (Sparrman, 1779)
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szavannabivaly témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szavannabivaly témájú kategóriát.

Előfordulása

A szavannabivaly Afrikában a Szaharától délre fekvő tágas szavannák lakója. Eme kontinens keleti és déli térségeit népesíti be.

Megjelenése

Az állat testhossza 170-340 centiméter, farokhossza 70-110 cm, marmagassága 100-170 cm, testtömege 300-900 kilogramm. A bikák nehezebbek a nőstényeknél. A szavannabivaly bika erőteljes felépítésű. Színe fekete, erős szarvai széles ívben lefelé, a végükön pedig fölfelé hajlanak. Nagy fülét részben eltakarja a szarva.

Életmódja

Szavannabivaly a Ngorongoro-kráterben, (Tanzánia), a hátán vöröscsőrű nyűvágók csapatával

A bivaly társas, több száz állatból álló csordákba tömörül. A nagyobb csordák általában felnőtt tehenekből és kétévesnél fiatalabb borjakból állnak. A tehénborjak eddig az életkorig maradnak szorosan anyjuk mellett. A bikaborjak kevésbé „anyásak”, de azért anyjuk látótávolságán belül maradnak. Három- és négyéves koruk között a bikák gyakran kisebb csapatokba verődnek. A bivaly szívesen hagyja magán a vöröscsőrű nyűvágót (Buphagus erythrorhynchus), hogy az megtisztítsa az élősködőktől. Tápláléka fűfélék, lágy szárú növények; cserjék és fák levelei. A vadonban körülbelül 16 évig, fogságban 20 évig él.

Szaporodása

Az ivarérettséget a bika 5, a tehén 3-4 éves kortól éri el. A párzási időszak térségenként különböző, általában az esős évszakban van. A vemhesség 340 napig tart, ennek végén 1, néha 2 borjú születik. Az elválasztás 6 hónap után következik be.

Források

• Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6 
• Angol nyelvű fajleírás Archiválva 2012. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
• Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (editors). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3rd ed).