Szende Ferenc

(1887–1955) magyar operaénekes (basszbariton)

Szende Ferenc, Studer Ferenc Béla (Hant, 1887. április 5. – Buenos Aires, 1955. december) operaénekes (basszbariton).

Szende Ferenc
Vajda M. Pál felvétele
Vajda M. Pál felvétele
SzületettStuder Ferenc Béla
1887. április 5.
Elhunyt

Buenos Aires
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásaoperaénekes
SablonWikidataSegítség

Életútja szerkesztés

Hant községben született (jelenleg Aparhant része), Tolna megyében, azonban Babarc községben nevelkedett. Apja Szende (Studer) Mátyás kántor volt, anyja Walter Anna. Pécsett tanult, majd a bajai tanítóképzőben folytatta tanulmányait. Itt Pesti Ihász Lajos színtársulata működött, ezért kedvet kapott a színészethez. Egy társával átment Szekszárdra Szabadhegyi Aladárhoz, egy vidéki vándorszíntársulat igazgatójához, és itt 1903-ban színész lett. Előmenetele könnyű volt, mert jól tudott zongorázni, és nemegyszer ő kísérte itt a zenés előadásokat. Ezután elkerült Nagyváradra, Somogyi Károly társulatához, Szatmárt Heves Béla igazgatónál szerepelt, majd 1909-ben kántornak választották meg Bátaszéken. Az egyhangú nyárspolgári élet nem volt ínyére, ezért elszerződött Temesvárra, játszott Budán és Pozsonyban. 1913. április 1-jétől 1938-ig a Magyar Királyi Operaház tagja volt, 1932-től az intézmény örökös tagja, 1944-ig pedig rendezője. Ebben az évben kivándorolt.

1908 szeptember havában nősült először, felesége Krassói (Dimitrovics) Józsa, Krassói Sándor és Bátori Erzsébet leánya, akit 1908. június 8-án, pünkösdhétfőn vett feleségül Marosvásárhelyen.[2] Már elváltként 1918. december 14-én Budapesten, a Terézvárosban feleségül vette Schmidt Annát,[3] akitől 1935-ben elvált.[4] 1935. október 16-án Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött a nála 22 évvel fiatalabb Stürmer Mária Antóniával.[5]

Fontosabb szerepei szerkesztés

  • Hans Sachs (Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok)
  • Leporello (Mozart: Don Giovanni)
  • Germont (Verdi: Traviata)
  • Mephisto (Faust)
  • báró Ochs (Rózsalovag)
  • a főpap (Sámson és Delila)
  • a Wotanok, Péter cár (Észak csillaga)
  • a király (Lohengrin)
  • Don Pizarro (Fidelio)
  • Alfio (Parasztbecsület)
  • a vajda, Kund és a szellem (A vajda tornya)
  • Collín (Bohémélet)
  • a király (Aida)
  • Scarpia (Tosca)
  • Escarnillo (Carmen)
  • Cilley (Hunyadi László)
  • Gianni Schicchi Figaro, Kurwerial (Tristan és Izolda)
  • Zoltán (Farsangi lakodalom)
  • Creon és Himök (Oedipus rex)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés