ArtComePecs

Előzmények, a virágkor

Zsolnay Vilmos mellszobra

Zsolnay Vilmos rengeteg elismerést kapott termékeivel, az 1873-as Bécsi kiállításon nagy bronzérmet és oklevelet kapott, a 1873-as párizsi világkiállításon pedig elnyerte a nagy aranyérmet és a francia kormány becsületrendet adományozott neki. Zsolnay Vilmos irányítása alatt fejlesztette ki a Zsolnay-gyár a leghíresebb technikáit, többek között a magas tüzű zománctechnikát. Az ő idejében növekedett meg a Zsolnay termékek iránt világszerte a kereslet.1900-ban halt meg, ezután a gyár vezetését Zsolnay Miklós vette át. Vilmos halála után, Miklós progresszív törekvéseinek eredményeképpen 1400 új forma születik és néhány új mázat is kikísérleteznek. A gyár 1900-ban megrendezett Párizsi Világkiállításon új kollekcióval mutatkozott be a közönségnek. A több színnel festett, különböző technikával készült Zsolnay díszedények egyértelmű elismerést arattak. Az első itthoni sikert viszont csak az 1907-es Országos Kiállításon tudhatták magukénak.

Az 1910-es években egyszerűsödtek a díszműáruk formái és technikai kivitele is, előtérbe került a kisplasztikák gyártása. 1910-1914 környékén háttérbe szorul a művészi díszmű gyártás. A korabeli infrastruktúra fejlesztési igényeinek megfelelően az építészeti kerámia, a kályha, a cső- és szigetelőgyártás játssza a főszerepet.

Még Zsolnay Miklós életében a gyár vezetése Mattyasovszky Tibor, Mattyasovszky Zsolt és Sikorski Miklós kezébe került.

Település szerkezetet érintő változások

Zsolnay váza eozintechnikával

Zsolnay virágmintás váza

A háború, a békeszerződés és a szerb megszállás hatásai

Budapest Mátyás Templom, tetődíszítés a Zsolnay gyár közreműködésével.

A gyár virágkorának az első világháború vetett véget. A háború alatt javarészt ipari porcelánt és mindennapi használatra szolgáló tárgyakat gyártottak. A háború után a nyersanyagforrások, valamint a korábbi piacok elvesztése súlyos válságba sodorták a gyárat. Mindehhez hozzájárult az 1918 novemberében bekövetkezett szerb megszállás. Pécs a szerb megszállás alatt el volt zárva a hazai piactól, ezért lehetetlenné vált a nyersanyagok beszerzése. A gyár nyersanyag tartalékait maradéktalanul felhasználták, továbbá a költségek fizetésére pénzzé kellett tenni mindent, aminek értékesítésére mód nyílt. Ebben az időszakban előfordult az is, hogy a bőrgyártól kellett kölcsönt kérniük, hogy a munkabéreket ki tudják fizetni. A szerbek hadianyagnak minősítették a szigetelőket, valamint a mecseki bányák szénkészletét ezért szénhiány fenyegette a gyárat A körülmények miatt a munkáslétszám csökkentésére kényszerültek. Akik megmaradtak, azok is változó heti turnusokban tudtak csak dolgozni. Az emberek a háború következtében fáradtak, kedvtelenek és tompultak voltak, amit teljesítményük is tükrözött. A szerbek a gyárnak a szigetelőkért nem közvetlenül fizettek. A gyárnak járó összeget a Belgrádi Nemzeti Bankba utalták egy számlára, hogy azt majd betudják hadi kártérítésnek. Szerencsére az ekkor kirendelt Szerb kormánybiztosnak (Rafaljovits) a gyár ellenőrzésekor azt sikerült elérnie, hogy legalább a munkabéreknek megfelelő összeghez jusson a gyár. A megszállás idején végleg vagy átmenetileg megszüntették a ráfizetéssel járó cikkek, kályhák, csempék, egészségügyi áruk, lombkancsók és a rózsaszín edény gyártását. Az eozingyártás is ráfizetéssel járt, de ennek fenntartásáért bármire hajlandóak voltak. Az 1919-es év második felében a nyersanyagok ára és a munkabérek növekedtek. 1921 augusztusában megkezdődött a Szerbek kivonulása, aminek során teljes mértékben kifosztották Pécs városát. A Zsolnay porcelánokat, a dohánygyár és a sörgyár gép és árukészletével, valamint a bőrgyár bőrtermékeivel együtt vagonokban elszállították. A viszonyok továbbra sem javultak. Nem folytak építkezések, és a Posta Főigazgatóság sem rendelt szigetelőket, így a két leggazdaságosabb és legfontosabb üzemág munka híján megszűnt. A trianoni békekötést követően a gyár elvesztette piacai és nyersanyaglelőhelyei túlnyomó részét. A gyár a piaci beszűküléssel és nyersanyaghiánnyal küzdött, és meg kellett birkóznia a pénz elértéktelenedésével is. Az új politikai vámhatárok meghúzása miatt, ismét válságos állapotba kerül a gyár, ezért a mindennapi használatra alkalmas porcelángyártást alkalmazták. A gyárnak nem volt egyebe az elavult felszereléseknél, és Zsolnay Vilmos nevén lévő magánvagyonnál, ennek a következménye egy örökösödési per lett. Kedvező következmény volt azonban az, hogy Trianon után, a konkurens cseh és osztrák porcelántermékekre kivetett vámok ismét előnyös feltételeket teremtettek a hazai forgalmazáshoz. A két világháború között főként máz alatt festett porcelánfigurák, díszedények gyártásával foglalkoztak, de az 1920-as évek közepén felújították az eozin technikát is, bár egyszerűbb formában. Az 1920-as évek elején országszerte megkezdték a városok csatornázását, ezért hatalmas lett a kőagyag iránti kereslet, ez volt az egyetlen üzemág, ami váratlanul fellendült, és némi segítséget jelentett az anyagi válságban. Az 1920-22-es évek folyamán javulás állt be. A pénz elértéktelenedése a kereskedőket árubeszerzésre késztette, ezért minőségre való tekintet nélkül vásárolták fel a raktárban található faburkoló csempéket és egészségügyi árukat. Ezzel pótolni tudták a hiányokat. A 1920-as évek második felére a gyár kezdett lassan fejlődni, fokozatosan korszerű nagyüzemmé alakult. Az 1928-as tavaszi pesti vásáron ismét komoly sikereket aratott.

Források

Zsolnay hivatalos oldala

Zsolnay gyártörténet

terasz.hu

iranypecs.hu

Zsolnay: A gyár és a család története-A gyár története Zsolnay Teréz-Zsolnay Margit

További információk

• Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt.
• A Zsolnay Művek története és termékei
• Zsolnay.lap.hu

Kapcsolódó szócikkek

• Zsolnay család
• Zsolnay Kulturális Negyed
• Zsolnay-mauzóleum
• Zsolnay Múzeum
• Zsolnay porcelángyár