Főmenü megnyitása

Zsolnay Vilmos

magyar keramikusművész, nagyiparos

Zsolnay Vilmos (Pécs, 1828. április 19. – Pécs, 1900. március 23.[1]) keramikusművész, nagyiparos.

Zsolnay Vilmos
Zelesny Károly felvétele (1900)
Zelesny Károly felvétele (1900)
Született 1828. április 19.
Pécs
Elhunyt 1900. március 23. (71 évesen)
Pécs
Állampolgársága magyar
Foglalkozása keramikus
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsolnay Vilmos témájú médiaállományokat.
Zsolnay Vilmos mellszobra
A Zsolnay-kút Pécsett (részlet)

ÉletpályájaSzerkesztés

Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását, majd 1863-ban bátyja pécsi agyagárugyárát. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit (eredetileg pyrogranit). A Petrik Lajos és Wartha Vince által megalkotott, eozinnak nevezett lüszteres máz technikájának kidolgozásában is közreműködött.[2] Gyára elsőként alkalmazta az eozinmázat dísztárgyain. 1873-tól bel- és külföldi kiállításokon mindenhol sikert aratott. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették. Később megkapta a Ferenc József-rendet, Pécs városa pedig díszpolgárrá avatta.

Tervezőként ő alkalmazott először neves képzőművészeket (így a korán elhunyt Klein Ármint is). A korszak nagy építészei előszeretettel alkalmazták a Zsolnay-féle épületkerámiát, azaz az épületkülsőkön használható kőcserepeket.

Zsolnay Vilmos 1900. március 23-án hunyt el, akkor a pécsi Budai városrész ótemetőjének Szent Mihály-kápolnájában temették el.

Házassága és leszármazottjaiSzerkesztés

Zsolnay Vilmos feleségül vette Bell Teréz (1832-1918) kisasszonyt.[3] Házasságukból született:

Zsolnay kerámiát alkalmazó építészekSzerkesztés

EmlékezeteSzerkesztés

Halála után a gyárat fia, Zsolnay Miklós irányította, akinek már apja életében is döntő szerepe volt a cég gazdálkodásában.

A Zsolnay-alapította gyár 1945 után államosítva lett, Pécsi Porcelángyár néven főként műszaki porcelántermékeket állított elő. A rendszerváltás után Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zárt Részvénytársasággá szerveződött, széles választékban állít elő kerámia termékeket.

Az eozinmázas köztéri kút Pécs egyik jelképe.

A budapesti Divatcsarnokban az egyik termet róla nevezték el, ahol és sok műve megtekinthető. Az itt működő Párisi Galéria Művészeti Szalon és Aukciósház rendszeresen forgalmaz régi és Zsolnay-kerámiákat.

IrodalomSzerkesztés

  • Dénes Gizella: Csodálatos fazekas, Szent István Társulat, Budapest (1965)
  • P. Horváth Tamás: Tündérváros - Zsolnay Miklós titkos élete, Prae.hu - Palimpszeszt (2014)

FilmSzerkesztés

EgyébSzerkesztés

Pécsen a Pécsi Szakképzési Centrum Zsolnay Vilmos Szakgimnázium és Szakközépiskola a 2016-2017-es tanévtől kezdődően viseli a gyáralapító nevét.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 783. o.
  • Sarkadiné Hárs Éva: Zsolnay Vilmos a festő, JPMÉ 1958.

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés