Wartha Vince
Wartha Vince (Fiume, 1844. július 17. – Budapest, Kőbánya, 1914. július 20.)[1] kémikus, borász, műegyetemi tanár, rektor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1899-től 1909-ig a Királyi Magyar Természettudományi Társulat elnöke.
| Wartha Vince | |
.jpg) | |
| Született | 1844. július 17. Fiume |
| Elhunyt | 1914. július 20. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Hugonnai Vilma |
| Foglalkozása | kémikus, műegyetemi tanár, akadémikus |
| Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert (34-11-12) |
 A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Wartha Vince témában. | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Wartha Vince témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésWartha Vince és Rossi Jozefa fiaként született. Tanulmányait a budai politechnikumban kezdte, majd Zürichben és Heidelbergben tanult. 1863-tól tanított a budai műegyetemen, amelynek rektora volt 1896-tól 1898-ig, majd 1907-től 1910-ig. 1873-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává, majd 1891-ben rendes tagjává választották. 1908 és 1910 között ő volt az MTA másodelnöke. Azon fáradozott, hogy az MTA érdeklődését és támogatását a műszaki tudományok számára megnyerje. 1912-ben ment nyugdíjba. Második felesége az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma volt. Nagyszámú tudománynépszerűsítő írása főként annak a Természettudományi Társulatnak a kiadványaiban jelent meg, amelynek 1899 és 1910 között az elnöke volt.
Munkássága
szerkesztés
Számos területen alkotott maradandót. A hazai szeneket elemezte, elsőnek határozta meg a gázgyártásban hasznosítható szénfajtákat. Ipari- és ivóvízelemzéssel is foglalkozott; vízvizsgálati módszere ma is használatos. Nagy érdemeket szerzett a borászati kémia népszerűsítésében. A mikor a filoxéra hazánk hagyományos szőlőtermelő vidékein pusztított, Wartha kimutatta, hogy a homokos talaj is kiválóan alkalmas lehet szőlőtermelésre. Hazánkban az elsők között ismerte fel a fényképezés szerepét a tudományokban. A legjelentősebb felfedezése az agyagiparban a gubbiói fémlüszter-máz (más néven bíborlüszter) évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Ezzel az általa eozinnak elnevezett mázzal a pécsi Zsolnay porcelángyárat tette nagy hírűvé. 1904-ben megszakadt a jó kapcsolata a Zsolnayakkal, amikor állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a herendi porcelángyárat. Mint a kerámiai ipar nagy hírű szakértője, tevékenyen vett részt a faenzai Museo Internazionale delle Ceramiche alapításában. Eötvös Loránd után 1899–1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke.
Emlékezete
szerkesztés
- A Magyar Kémikusok Egyesülete évenként kiosztott Wartha Vince-emlékérmet alapított 1955-ben.
- Veszprémben utcát neveztek el róla, ahol az 1. szám alatt (a Pannon Egyetem bejáratánál) egy domborműves emléktáblát is avattak tiszteletére.
Főbb művei
szerkesztés- A silikátok formulázásáról (Bp., 1870) REAL-EOD;
- Hőmennyiség-mérések (Bp., 1878, Schuller Alajossal) REAL-EOD;
- A technikai vízvizsgálat… (Bp., 1879);
- Belföldi kőszénfajok vizsgálata… (Bp., 1879);
- A magyar borról (Bp., 1880); Az agyagipar technológiája (Bp., 1892);
- Chemiai technológia (Wartha Vince előadásai nyomán összeállította Pfeiffer Ignác, I., Bp., 1900);
- A régiek bíbora és az indigó (Bp., 1901);
- Az agyagművesség (I – II.; Bp., 1905);
- A levegő meghódítása kémiai célokra (Bp., 1911).
Jegyzetek
szerkesztésForrások
szerkesztés- Wartha Vince életrajza MEK
- Wartha Vince pályafutása a Budapesti Műszaki Egyetem Irányítástechnika és Informatika Tanszék oldalán
- Wartha Vince (termeszetvilaga.hu) Archiválva 2013. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Móra László: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig (Better Kiadó, Budapest 1997, 860-861. oldal)
- Wartha Vince. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum (Hozzáférés: 2015. november 14.)
- Wartha Vince: A műbor és a borhamisítás kérdése, epa.oszk.hu
További információk
szerkesztés- Korach Mór és Móra László: Wartha Vince. A múlt magyar tudósai. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1974.
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség. Bp., Szerző, 2005.
- A Budapesti Műszaki Egyetem vegyészmérnöki karának centenáriumi emlékkönyve. Szerk. Csűrös Zoltán, Erdey László, Holló János etc... Bp., Budapesti Műszaki Egyetem Vegyészmérnöki Kar, 1972.
- Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. Újvidék, Fórum Könyvkiadó, 2002.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Művészeti lexikon. Fel. szerk. Lajta Edit. Bp., Akadémiai Kiadó, 1965-1968.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Összeáll. Fekete Gézáné. Bp., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1975.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
- Magyarok a természettudomány és technika történetében. Főszerk. Nagy Ferenc, Nagy Dénes. Bp., MVSZ-MTA-BME-MTESZ-Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, 1986.
- Pécs lexikon. Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft., 2010.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914. Hornyánszky Viktor
- Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. Veszprém, Veszprém Megyei Önkormányzatok Közgyűlése, 1998.
