Wikipédia

Szerkesztő:Bdamokos/Előkészületben/4

< Szerkesztő:Bdamokos‎ | Előkészületben

A kanadai monarchia[1][2] egy örökletes uralkodói címmel rendelkező kormányzati rendszer. Az uralkodó, mint államfő képezi az ország westminsteri típusú parlamenti demokráciájának az alapját.[3] A Crown in Right of Canada (’A Korona Kanada jogán’), a Her Majesty in Right of Canada (’Őfelsége Kanada jogán’) és a The Queen in Right of Canada (’A királynő Kanada jogán’) kifejezések utalhatnak a kanadai kormányzat teljes végrehajtó ágára. Bár a kanadai korona gyökerei a francia és brit koronákban található, az évszázadok során kifejezetten kanadai intézménnyé változott,[4] melyet egyedi szimbólumok képviselnek és néha társalgási stílusban az először Lord Grey által 1905-ben használt[5] „Maple Crown” (’juharleveles korona’) elnevezéssel illetik.

A jelenlegi uralkodó II. Erzsébet – hivatalos címe kanada királynője (angolul Queen of Canada, franciául Reine du Canada) – 1952. február 6-a óta uralkodik. Ő, a férje és a kanadai királyi család más tagjai különböző köz- és magánfeladatokat látnak el Kanada szerte és az ország érdekében külföldön is. Azonban a királynő az egyetlen tagja a királyi csalándka akinek alkotmányos szerepköre is van, a végső végrehajtó hatalom birtokosaként[3][6] bár a királyi előjogait korlátozzák az általa törvénybe iktatott törvények, a szokásjog és precedensek,[7]

így a mindennnapi hatalomgyakorlást a kormány végzi. Bár több királyi jogkört kizárólag az uralkodó gyakorolhat, a legtöbb királyi alkotmányos és ceremoniális feladatot Kanadában a királynp képviselője a főkormányzó hajt végre; így a főkormányzót néha az ország de facto államfőjének tartják.[8] Az egyes tartományokban az uralkodót egy alkormányzó képviseli.[7] Az egyes területek nem élveznek szuverenitást és így nincs alkirályi képviselő kinevezve hozzájuk.

A kanadai uralkodó a kanadai uralkodás mellett különállóan uralkodója további tizenöt Nemzetközösséghez tartozó országnak, melyeket együttesen a nemzetközösségi királyság névvel iletnek. Ez ezen országok korábbi, az Egyesült Királysághoz fűződő gyarmati kapcsolataiból alakult ki, mára ezek az országok függetlenek és a királyságuk jogilag elkülönül.

Nemzetközi és hazai szempontok szerkesztés

Kanada az 53-tagú Nemzetközösség 15 királyságával osztozik az uralkodó személyén, ezeket a királyságokat nem hivatalosan nemzetközösségi királyságoknak neevezik; többek közt[9] a perszonálunió,[10] a perszonálunió egy formája,[11][12] és megosztott monarchia[13] kifejezesékell írták le ezt a kapcsolatot, nincs azonban megegyezés arról, hogy melyik kifejezés a legpontosabb.[14] A kanadai monarchia így elkülönült és megosztott jelegzetességgel is rendelkezik, és a királyság megszűnt kizárólag brit intézmény lenni, bár történelmi, politikai és kényelmi okokból gyakran nevezik britnek. A kanadai államot érintő ügyben az uralkodó kizárólag kanadai szövetségi koronaminisztereir hallgat,[2] és a Constitution Act, 1982 (1982-es törvény az alkotmányról) hatályba lépése óta semelyik brit vagy más birodalom kormánya nem adhat tanácsot a királynőnek a Kanadát érintő ügyekben.[15]

Ilyen körölmények között lehetetlennek tartják a kanadai uralkodó számára hogy nagykövetet fogadjon vagy küldjön egy olyan országból vagy olyan országba ahol szintén uralkodó; ezzel gyakorlatilag saját magához küldene követet. Így kialakult annak a gyakorlata hogy főmegbízottat (High Commissioner) küldenek, aki a kormányának képviselője egy másik királyságban.

Címe és megszólítása szerkesztés

A korona megosztott és helyi aspektusait az uralkodó kanadai címe is jelzi, mely jelenleg II. Erzsébet, Isten kegyelméből, az Egyesült Királyság, Kanada és más birtokok és területek királynője, a Nemzetközösség feje, a hit védelmezője (angolul Elizabeth the Second, by the Grace of God, of the United Kingdom, Canada and Her other Realms and Territories Queen, Head of the Commonwealth, Defender of the Faith, franciául Elizabeth Deux, par la grâce de Dieu, Reine du Royaume-Uni, du Canada et de ses autres royaumes et territoires, Chef du Commonwealth, Défenseur de la Foi).

Az uralkodó kifejezett szerepét Kanada királynőjeként és egyben más nemzetek uralkodójának is Kanada különálló, ugyanakkor a királynő egyéb birtokaival közös megemlítése kommunikálja.

Általában az uralkodót kanada királynőjeként címezik, és ezt a megnevezést használják amikor Kanadában van vagy Kanada nevében végzi feladatait külföldön. Bár a királynő kanadai címe tartalmazza a „hit védelmezője” kitételt, sem a királynőnek sem kormányzóinak nincs semmi egyházi szerepe Kanadában; nem létezett állami egyház Kanadában az államszövetség létrejötte előtti koroktól.

Pénzügyek szerkesztés

Az uralkodó csak annyi pénzt von el a kanadai kincstártól amennyire szüksége van feladatai végrehajtására amikor Kanadában tartózkodik vagy Kanada királynőjeként cselekszik küldöldön; a kanadaiak nem fizetnek semennyit a királynőnek személyes jövedelemként vagy a Kanadán kívüli királyi lakosztályok fenntartására. Ugyanez igaz a királyi család többi tagjára is.[16] Általában az adófizetők pénzéből kizárólag

a főkormányzó és a tíz alkormányzó, a korona feladatainak ellátásához kapcsolódó költségeit, beleértve az utazást, biztonságot, lakosztályokat, irodákat és ceremóniákat fizetik.[16]

A tartományi és a szövetségi kormány nyílvántartja a koronához kapcsolható kiadásokat de nem készül hivatalos jelentés a monarchia teljes költségeiről. Háromévente a Monarchist League of Canada kiad egy áttekintést a Korona fenntartásának éves költségeiről a különböző szövetségi és tartományi költségvetésekre, kiadásokra és becslésekre építve. A 2005-ös felmérés szerint az intézmények körülbelül 49 millió kanadai dollárba kerültek 2004-ben.[17] A korábbi felmérések 1999-ben 22 millós,[18] és 2002-ben 34 milliós költséget állapítottak meg.[16](Az összegek nincsenek az inflációnak megfelelően kiigazítva.)

Öröklés szerkesztés

Az öröklés a férfi utódot preferáló elsőszülöttségi elvn történik, melyet az Act of Settlement 1701 és az 1689-es Bill of Rights szabályoz. Ezek az öröklést Zsófia hannoveri választófejedelemné természetes (azaz nem adoptált), legitim leszármazottaira korlátozza, és meghatározza, hogy az uralkodó nem lehet római katolikus, és nem is lehet házasságban római katolikussal, és a trónralépésekor az anglikán egyházhoz kell tartoznia; ezeket a kitételeket jogi kihívás érte. Bár az alkotmányjog Kanadára vonatkozó alkalmazása most már Kanadai Parlamentjének hatáskörében áll,[19] a Westminsteri Statútum elfogadásával és az alkotmány részévé tételével Kanada beleegyezett abba, hogy nem változtatja meg az öröklésre vonatkozó szabályokat a többi királyság egyhangú beleegyezése nélkül, kivéve, ha kifejezetten elhagyja a megosztott monarchián alapuló kapcsolatot. Ugyanezek a kitételek szimmetrikusan a többi királyságban, köztük az Egyesült Királyságban is érvényesek, és így őket egy az országok közötti szerződéshez hasonlították. A kanadai öröklési rend így megegyezik az Egyesült Királyságéval, azonban a kanadai jogban nincs olyan kitétel amely kimondaná hogy a királynak vagy a királynőnek ugyanannak a személynek kell lennie mint az Egyesült Királyság királya vagy királynője; ha az Egyesült Királyság megsértené a Westminsteri Statútum preambulumában megfogalmazott megállapodást és megváltoztatná a brit trón öröklési rendjét Kanada beleegyezése nélkül, a változtatásnak semmi hatása nem lenne a hatalmon lévő kanadai uralkodóra, örököseire illetve utódaira. [19] Az öröklés szabályai így nem fixek, azok az alkotmány módosításával megváltoztathatóak.

A demise of the Crown (azaz a „Korona elmúlása”, tehát az uralkodó halála vagy lemondása) esetén hagyomány, hogy a főkormányzó, az új uralkodó trónralépését követően a Rideau Hallban ülésező Királynő Kanadai Királyi Államtanácsa nevében nyilvános proklamáciüban jelenti be az új uralkodót. Ted McWhinney elmélete szerint a proklamáció elmulasztása üres trónt eredményezne Kanada számára, ezáltal a főkormányzó válna a teljesjogú államfővé;[20] ezt a javaslatot azonban a jogtudósok kritikája érte.[21] Függetlenül minden kiáltványtól az elhunyt uralkodó örököse azonnal és automatikusan trónra lép bármely megerősítés vagy további ceremónia nélkül. Innen ered az a mondás, hogy „Meghalt a király. Éljen a király!” (The King is dead. Long live the King!). A megfelelő hosszúságú gyászdőszak utn az ualkodót megkoronázzák az Egyesült Királyságban, bár ez a rituálé nem szükséges az uralkodónak az uralkodáshoz; például VIII. Eduárdot soha nem koronázták meg, mégis kétségkívül király volt a trónon töltött rövid ideje alatt. A hivatalban lévő alkirályokat, bírákat, köztisztviselőket, törvényhozókat, katonatiszteket, stb. nem érinti az uralkodó halála az 1927-es Act Respecting the Demise of the Crown (Törvény a Korona elmúlásáról) alapján, de újra le kell tenniük a hűségesküjüket.[22] Miután valaki trónra jut általában haláláig uralodik. Az uralkdók számára nem engedélyezett, hogy egyoldalúan lemondjanak a trónról; az egyetlen kanadai uralkodó, aki lemondott VIII. Eduárd volt aki a kanadai kormány a His Majesty's Declaration of Abdication Act 1936-ban (1936-os törvény őfelsége lemondási nyilatkozatáról) megjelenet engedélyével tette ezt. Később, egy külön kanadai törvényt, a Succession to the Throne Act 1937-et (1937-es törvény a trónutódlásról), hoztak ennek megerősítésére.

Az állam megszemélyesítése szerkesztés

VI. György uralkodása előtt, amikor a kanadaiak a törvény és személyes nézetük szerint is brit alattvalók voltak, a monarchiára úgy tekintettek, mint elsősorban vagy teljesen brit intézménye. Azonban az alkotmányjog változásaival és a kanadai nacionalizmus fejlődésével párhuzamosan a királyság kulturális szerepe megváltozott. Azóta a szövetségi és tartományi kormányok elismerték és támogatták az uralkodó különálló, az Egyesült Királyság uralkodójától elkülönülő pozícióját.[23][24][25]

Az első változásokat VI. György király és Erzsébet királyné 1939-es turnéján látták, amikor a miniszterelnök William Lyon Mackenzie King azt szerette volna hogy a király feladatait kifejezetten Kanada királyaként lássa el és ugyanezen minőségében utazonn az Egyesült Államokba[26] és John Diefenbaker ugyanerre kérte II. Erzsébetet is hogy így demonstrálják Kanada szuverenitását az Egyesült Királyságtól. II. Erzsébet uralkodásától kezdve a kanadai királyi szimbólumokat is megváltoztatták vagy újakat hoztak létre hogy kifejezetten kanadaivá tegyék őket. Így létrehozták a királynő kanadai királyi standardját, melyet 1962-ben kezdtek használni,[27] és a kanadai királyi címer módosították 1994-ben.[28]

Ma az uralkodót a kanadai állam megszemélyesítőjének vagy jogi személyiségének tartják,[4] melyet a Kanadai Örökség Minisztériuma a „hűség, egység és hatalom személyes szimbóluma minden Kanadai számára,”[29][30] mely képzet hasonlít XIV. Lajos francia király kijelentéséhez, miszerint „l'État, c'est moi”, azaz „az állam én vagyok”.[31] Ennélfogva az államra úgy utalnak, mint „Őfelsége a királynő Kanada jogán” (angolul Her Majesty the Queen in Right of Canada, franciául Sa Majesté la Reine du chef du Canada), és hasonlóan járnak el a tartományoknál is (pl. Ontario jogán, stb.).[32] Például ha beperlik a szövetségi kormányzatot az alperest hivatalosan az Őfelsége a királynő Kanada jogán (Her Majesty the Queen in Right of Canada), vagy egyszerűen Regina-ként írják le.[33] Hasonlóan, ha valaki például Saskatchewan tartományt és a szövetségi kormányt is bepereli, az alpereseket hivatalosan Őfelsége a királynő Saskatchewan jogán és Őfelsége a királynő Kanada jogán névvel illetnék.[34] Minden kanadai a korona jogöre alatt él, és bárki aki Kanadában születik, állampolgárok vagy bevándorlók szüleiként, a szokásjogi törvények alapján a korona természetesen született alattvalójának számít.[35]

Az uralkodó a tulajdonosa az összes állami földnek, épületnek és felszerelésnek,[36] az állami tulajdonú társaságoknak és az összes kormányzati kiadvány szerződi jogának (Crown copyright), ahogy a fogadott gyermekeknek is ő a gyámja, vagy Kanada vagy az érintett tartomány jogán,[37] uralkodói helyzete miatt és nem személyesen. A kormányzati személyzetet szintén az uralkodó alkalmazza, a Kanadai Legfelsőbb Bíróság az 1980-as Attorney General of Quebec v. Labrecque ügyében úgy találta hogy a kanadai köztisztviselőket nem egy olyan elvont személyiség, mint „az állam,” alkalmazza, hanem az uralkodó, akinek „általános szerződésktési képessége van az általános jog szerint.”[38]

A kormányzók, bírák, a kanadai haderő agjai, a rendőrség és a Kanadai Parlament tagjainak a helyzete is hasonló, ők is technikailag az uralkodónak dolgoznak. Ilyen szerepében van jelen az uralkodó a hűségeskűben; a Képviselők Házának szabályai kimondják, hogy a „hűség a királyhoz az országhoz való hűséget jelenti.”[39] Így a korona sok dolgozójának jogi kötelessége a hűségeskü elmondása hivalatba lépésük előtt, bár egy 2003-as törvény megszüntette a köztisztviselők számára a királynőhőz való hűségeskü elmondásának kötelezettségét. Továbba az állampolgársági törvény alapján az új állampolgároknak az állampolgári esküjükben hűséget kell fogadniuk az uralkodóhoz, mintegy viszonozva az uralkodó koronázási esküjét, amleyben megígéri, hogy „… Kanada … népeit a saját törvényeik és szokásaik szerint kormányozza”[40]

Alkotmányos szerep szerkesztés

Kanada alkotmányát brit és kanadai eredetű törvények és szokások alkotják amely Kanadának hasonló parlamentáris rendszert hoz létre, mint amilyen a többi nemzetközösségi királyságban is található és ahol a királynő és a főkormányzó szerepe egyszerre jogi és gyakorlati.

A Koronát egy társaságnak tekintik amelyben sok rész osztozik az egész hatalmában és a királynő áll az alkotmányos felépítmény középpontjában,[41] amely annyit tesz, hogy az állam minden jogköre alkotmányosan az uralkodóban nyugszik,[42] akit a szövetségi szinten a főkormányzó képvisel – akit az uralkdodó nevez ki a kanadai miniszterelnök javaslatára – a tartományi területeken pedig az alkormányzók – akiket a főkormányzó nevez ki a miniszterelnök javaslatára, általában az érintett tartományi miniszterelnökkel konzultálva,[43] és az uralkodót tájékoztatják a miniszterelnök választásáról mielőtt a főkormányzó kiadja a királyi jóváhagyást a kinevezéshez.[44] A királynő legtöbb hazai feladatát ezek az alkirályi képviselők látják el, bár kanadai miniszterei rendszeresen tájékoztatják az eseményekről és amikor lehetséges személyes meghallgatást is tart velük.[2]

A kormányzat minden intézménye hivatalosan az uralkodó jogkörén tevékenykedik; a koronához tartozó jogokat együtt a királyi előjognak nevezik. A parlament hozzájárulása nem szükséges a királyi előjog gyakorlásához, továbbá a Korona hozzájárulása szükséges mielőtt a parlament bármelyik kamarája elkezdhetne vitatni egy olyan törvényjavaslatot amely érinti az uralkodó előjogait vagy érdekeit. Bár a királyi előjog szerteágazó, nem határtalan; például az uralkodónak nincs előjoga új adók kivetésére – ehhez egy parlamenti törvány felhatalmazása szükséges. Továbbá az alkotmány megöveteli hogy az uralkodó vagy a kanadai képviselőinek pozíciójában bekövetkező változásokhoz a Szenátus, a Képviselőház és az összes tartomány törvényhozó gyűlésének hozzájárulása szükséges. A kanadai kormánya így hivatalosan úgy is utalnak, mint Öfelsége Kormánya (angolul Her Majesty's Government).[45][4]

Végrehajtás szerkesztés

Kanada alkotmányos rendszerében a Korona egyik fő feladata egy miniszterelnök kinvezése aki ezután vezeti a kormányt és tanácsot ad az uralkodónak és a főkormányzónak arról, hogyan hajtsák végre végrehajtó hatalmukat a kormányzat összes területe és a külügyek felett. Bát az uralkodó hatalma továbbra is része a végrehajtási folyamatnak – a kabinet munkáját hivatalosan Queen-in-Council-nak (’Királynő tanácsban’)[4] vagy Governor-in-Council (’Kormányzó tanácsban’) hívják – a neki adott tanács általában kötelező érvényű. Anna királynő, az utolsó brit kormányt vezető uralkodó, 1714-es halála óta, az uralodó uralkodik de nem kormányoz[46] Kanadában ez volt a helyzet a párizsi békeszerződés 1763 óta amely véget veett Kanada utolsó abszolutista uralkodójának, XV. Lajos uralkodásának. Ez azt jelenti hogy az uralkodó és így az alkirályok szerepe is majdnem teljesen szimbolikus és kulturális, a legális hatalom szimbolúmaiként szolgálva, mely hatalma alatt működik az összes kormány és ügynökség, míg a kormány irányítja a királyi előjog használatát, amelyek közé tartozik a háborúindítás joga, a királynő békéjének a fenntartása, a kanadai haderő műveleteinek irányítása, ahogy a parlament összehívása és elnapolása, a választások kiírása. Azonban fontos megjegyezni hogy a királyi előjog a Koronához tartozik és nem a miniszterek bármelyikéhez, még ha néha így is tűnhet, [41] és a királyi személyek egyoldalúan élhetnek ezekkel a hatalmakkal alkotmányos válságidőszakokban,[47][41] mint amikor Julian Byng főkormányzó megtagadta Mackenzie King miniszterelnök kérését a parlament feloszlatására és új választások kiírására. Továbbá John C. Bowen Alberta alkormányzója megtagadta királyi hozzájárulást William Aberhart Social Credit párti kormányának három törvényjavaslatához azon az alapon, hogy alkotmányellenesek.[48] és Frank Lindsay Bastedo Saskatchewan alkormányzója visszatartotta a királyi jóváhagyást egy 1961-es törvényjavaslathoz, továbbküldve azt a főkormányzó megfontolására.[49] Van egy pár elvégzendő feladat és jóváhagyásra váró törvényjavaslat amelyet kifejezetten csak a királynő tehet meg. Ezek közé tartozik a főkormányzó kinevezési papírjainak az aláírása, a kanadai kitüntetések megerősítése, és a kanadai címében bekövetkező változások jóváhagyása.[50] Időnként az uralkodónak személyesen részt kell vállalnia pártos ügyekben. Például ez történt amikor II. Erzsébet királynő Bian Mulroney miniszterelnök tanácsára elrendelte a szenátusi képviselők számának megnövelését hogy biztosítsák egy adótörvény elfogadását.

Az alkotmányos hagyományok értelmében az uralkodónak vagy a főkormnyzónak a kormányzás stabilitásának fenntartása érdekében olyan személyt kell választania miniszterelnöknek akinek a legnagyobb esélye van a Képviselőház bizalmának fenntartására: általában a legtöbb képviselővel rendelkező párt vezetőjét. Amikor nincs többséggel rendelkező párt vagy koalíció (kisebbségi kormányzás esetén) és más helyzetekben is szükség lehet a főkormányzó mérlegelésére a legmegfelőbb jelölt megtalálásában.[51] Szintén a főkormányzó nevezi ki a kabinet tagjait és a többi koronaminsztert, akik a demokratikusan választott Képviselőháznak, illetve azon keresztül a népnek felelősek. A királynőt tájékoztatja az alkirálya a miniszterelnök lemondásának elfogadásárol és az új miniszterelnök és miniszterek eskütételéről[51] és a minisztereivel folytatott rendszeres kommunikáció, és amikor lehetséges személyes találkozókon keresztül folyamatosan tájékoztatva van mindenről.[30]

A különböző állami ügynöségek tagjait és más tisztségviselőket is a Korona nevez ki. Az alkormányzó, királyi államtanácsosok, szenátorol, a Szenátus elnökének, a Legfelsőbb Bíróság bíráinak, a tartományi felsőbb és megyei bíróságok bíráinak (egy-két kisebb kivetellel) kinevezése a királyi előjog alá esek, de ezeket a feladatokat, a Constitution Act, 1867 (1867-es törvény az alkotmányról) kifejezetten a főkormányzó hatáskörébe rendeli. A nyílvános vizsgálatokat szintén a Korona indítványozza királyi végzésen (angolul Royal Warrant) keresztül, a létrejövő bizottságokat királyi bizottságnak (angolul Royal Commission) nevezik.

Külügyek szerkesztés

A királyi előjog a külügyekre is kiterjed: az uralkodó vagy a főkormányzó tárgyal és ratifikálja a szerződéseket, szövetségeket és nemzetközi megállapodásokat. Mint az előjog más eseteinél is, nincs szükség parlamenti jóváhagyásra; azonban a szerződések nem változtathatják meg a kanadai törvényeket, ilyen esetekben a parlament cselekedhet. A főkormányzó a királynő nevében akkreditálja a kanadai főmegbízottakat és nagyköveteket, és fogadja is más országok diplomatáit. Ezek a feladatok az uralkodó kizárólagos jogkörében voltak 1977-ig amikor Pierre Trudeau miniszterelnök irányítása alatt II. Erzsébet királynő beleegyezett hogy megengedje a főkormányzónak ezen feladatok elvégzését a nevében,[52] és 2005-ben a megbízó- és visszahívó leveleket megváltoztatták hogy a hivatalban lévő főkormányzó nevében legyenek, a megszokott nemzetközi gyakorlat követése helyett, amely szerint ezeket a leveleket az egyik államfő küldi a másik államfőnek.[52] Ezen felül az útlevelek kiadása is a királyi előjog alá esik,[53] így a kanadai útleveleket az uralkodó nevében adják ki.

Parlament szerkesztés

Az uralkodó a Szenátus és a Képviselőház mellett a parlament három összetevőjének egyike, mely szerepét Queen-in-Parliament-nek (’Királynő a Parlamentben’) hívnak.[4] A Korona hatalmát a parlamenten belül az egyes házak jogara testesít meg, mindkettő csúcsán szerepel egy korona. A királynő és az alkirály azonban nem vesznek részt a törvényhozó folyamatban a királyi jóváhagyás megadásán kívül. Ezeken túl a Constitution Act, 1867 kimondja, hogy a főkormányzó egyedül felelős a Képviselőház összehívásáért, de az uralkodó előjoga marad a parlament berekesztése és a feloszlatása, amely után az országos választásra szolgáló iratokat kiadja a főkormányzó a Rideu Hall rezidencián. Az új parlamenti ülésszakot a Parlament ünnepélyes megnyitása kezdi, amely során az uralkodó vagy a főkormányzó felolvassa a trónbeszédet. Mivel az uralkodó és az alkirály nem léphet be a Képviselőházba, a felolvasás és a királyi jóváhagyás megadása a Szenátus üléstermében történik; a képviselőket ide a Korona hírvivője az Usher of the Black Rod szólítja, miután bekopogtat és bezárják előtte az alsóház ajtaját szimbolizálva az uralkodó eltiltását a Képviselőháztól.[54]

A kanadai törvények csak azután lépnek hatályba, hogy az alkirály vagy az uralkodó megadta a királyi jóváhagyást hozzájuk; ezt általában a főkormányzó vagy az érintett alkormányzó végzi el, Kanada nagy pecsétjét vagy a megfelelő tartományi pecsétet használva. Vita van arról, hogy az alkotmány alapján az uralkodó személyesen megadhatja-e a királyi jóváhagyást a tartományi törvényjavaslatoknak,[55] viszont megteheti ugyanezt a szövetségi parlament törvényeivel (ahogy ezt VI. György 1939-ben megtette) és a főkormányzó is továbbíthat törvényeket közvetlenül az uralkodó jóváhagyására. A tartományi alkormányzók hasonlóan átküldhetik a törvényjavaslatot a főkormányzónak, aki továbbküldheti azt az uralkodónak, akinek joga van bármelyik törvényjavaslatot visszautasíani egy, az alkotmányban meghatározott határidőn belül.

Bíróságok szerkesztés

Az uralkodót az igazság forrásának tartják,[56] és ő a felelős az igazságszolgáltatásért minden alattvalója számára, ezen szerepe Queen on the Bench néven ismert.[4] Azonban személyesen nem ítélkezik; az igazsászolgáltatási feladatokat az ő nevében végzik el. A szokásjog szerint az uralkodó „nem tehet rosszat”; az uralkodót nem lehet bűnügyi eljárás alá vonni a saját bíróságaiban. A polgári perek a Korona ellen nyilvános kapacitásában (azaz, a kormányzat elleni perek) engedélyezettek, az uralkodó személye elleni perek nem indíthatóak. A nemzetközi ügyekben az uralkodó a nemzetközi jog szokásjoga alapján a kanadai királynő nem perelhető be külföldi bíróságon saját kifejezett beleegyezése nélkül.[45] Az uralkodó és kiterjesztéssel a főkormányzó gyakorloják a kegyelem királyi előjogát is,[57][58] és megkegyelmezhetnek a Korona elleni bűnöket elkövetőknek a bírósági eljárás előtt, alatt vagy után is.

Az uralkodó továbbá a bíróságok legitimitásának és igazságszolgáltatási hatalmának a szimbóluma is. A kiránynp vagy Őfelsége Kanadán jogán való címere mindig ki van függesztve a kanadai tárgyalótermekben; kivételt képeznek British Columbia; Newfoundland és Labrador Legfelsőbb Bírósága és Ontarion néhány bírósága ahol Őfelsége az Egyesült Királyság jogán való címere van kifüggesztve az igaszságszolgáltatás szimbólumaiként.[59][60] A vándorló bírák a királynő képét és Kanada zászlaját helyezik ki amikor a megszokott tárgyalótermeken kívül üléseznek; ilyen helyzet Kanada azon részein fordul elő ahol egy adott bírósági ügy érintettjei földrajzilag túlságosan izoláltak hogy a rendes üléseken részt tudjanak venni.

Tartományok szerkesztés

A kanadai monarchia föderális felépítési ahol a Korona egységes az egész országban, az államfőség nem része sem a szövetségi sem a tartományi hatásköröknek sem, ami azt jelenti hogy a szuverenitás nem a főkormányzón vagy a kanadai parlamenten keresztül oszlik el hanem a Koronán magán. Így hiába egységes, mégis 11 jogi illetékességre, 11 Koronára „oszlik”; egy szövetségire és tíz tartományira.[61] Az államszövetség létrehozói az alkotmányos monarchia ezen felépítését a föderáció széttöredezései elleni bástyaként tekintették.[62]

Egy alkormányzó szolgál a királynő képviselőjeként mindegyik tartományban, elvégezve a nevében az uralkodó összes alkotmányos és ceremoniális feladatát. A kanadai Nunavut, Yukon és Északnyugati Területek biztosait (commisioner) a kormányzó (Governor-in-Council) nevezi ki a szövetségi indián és északi fejlesztésért felelős miniszter javaslatára, azonban mivel a területek nem szuverén entitások, így az élükre kinevezett biztosok nem képviselői az uralkodónak.

Kulturális szerep szerkesztés

Királyi jelenlét és feladatok szerkesztés

A királyi család tagjai az 1700-as évek óta jelen voltak Kanadában, hadműveletekben, hivatalos utakon vettek részt vagy a brit illetve később a kanadai uralkodó alkirályi képviselői voltak.

Napjainkban, bár az uralkodó és a királyi család többi tagja főként az Egyesült Királyságban él, a királyi család tagjai kellően gyakran látogatnak Kanadába ahhoz, hogy egyes kanadai királyi turnékat a helyi monarchisták „Királyi hazatérés”-nek tekintsék. Kanadában kezdődött a királyi sétá gyakorlata, amikor a Erzsébet királyné (a későbbi anyakirályné) 1939-ben spontán módon elszakadt a királyi társaságtól és odament beszélgetni az összegyűlt veteránokhoz; azóta ez központi része lett a legtöbb nyilvános királyi eseménynek.[63] Általában a fontos mérföldkövek, évfordulók és a kanadai kultúra ünneplése megkívánja az uralkodó jelenlétét, míg a királyi család többi tagját kérik fel a kevésbé fontos eseményeken való részvételre. Az uralkodó és családja amikor a kanadai kormány iránymutatása alatt tevékenykedik, hivatalos és nemhivatalos feladatokat látnak el.

 
Az ottawai Nemzeti Háborús Emlékművet felszenteli VI. György és Erzsébet királyné 1939-ben.

A hivatalos feladatok részeként az uralkodó képviseli az államot otthon vagy külföldön, vagy a királyi család más tagjai részt vesznek a kormány által szervezett ünnepségeken Kanadában vagy azon kívül.[64][65][66][67][68] Jelenleg a Kanadai Örökség Minisztériumának, különösen a protokollfőnöknek,[69] a feladata a királyi család részvételével járó hivatalos események megszervezése.[70][71] Az uralkodó segítésére és ellátására egy háztartás is a királyi társaság részét képezi. Az uralkodó és a családja különböző rendezvényeken és eseményeken vettek már részt, centenáriumi és bicentenáriumi ünnepségeken, a Canada Nappn, az Olimpia és más játékok megnyitásán, az őslakosokkal kötött szerződések évfordulóin, díjátadókon, a normandiai partraszállás emléknapjain, az uralkodó trónralépésének évfordulóin és hasonló eseményeken. Továbbá, bár az uralkodó és családja gyakrabban képviseli az Egyesült Királyságot külföldön, a brit kormány utasításai alapján, és tipikusan a főkormányzó, mint az uralkodó képviselője, vesz részt az állami látogatásokon és ő látja el Kanada nevében a többi külföldi feladatot is,[72][73] a királyi család részt vesz tengerentúli kanadai eseményeken; pl. VIII. Eduárd avatta fel a Kanadai Nemzeti Vimy Emlékművet Franciaországban;[74] VI. György és felesége Kanada királyaként és királynéjaként tettek látogatást az Egyesült Államokban; és II. Erzsébet feladatokat vállalt Kanada nevében az Egyesült Államokban, [75][76][77] az Egyesült Királyságban,[78][79] és Franciaországban.[79][80][81][82] A királyi család más tagjai is részt vettek kanadai ceremóniákon vagy vállaltak külfldi feladatokat, mint Károly herceg a D-Day évfordulóján Franciaországban,[83] és Eduárd herceg a belgiumi passchendaelei csata évfordulóján,[84][85] és Andrew herceg kanadai csapatokkal találkozott Afganisztánban.[86]

A nem hivatalos feladatokat a királyi család tagjai különböző kanadai szervezetek nevében végzik, amelyeknek patrónusai lehetnek, a jótékonysági alkalmakon való megjelenéssel, a kanadai haderő csapatainak meglátogatásával, illetve bizonyos fontos évfordulók megtartásával.[68] Az ezen tevékenységekre való meghívás és a költségek fedezése általában az érintett szervezet feladata. 2002-ben a királyi család 117 kanadai eseményen vett részt, 57-en 2003-ban, 19-en 2004-ben és 76-on 2005-ben.

Szimbólumok, társaságok, kitüntetések szerkesztés

 
A királynő személyes kanadai zászlaja.

A monarchia fő szimbóluma maga az uralkodó, akit a „Korona kanadai személyes kifejeződése”-ként írnak le.[87] A királynő képe megjelenik a fizetőeszközön, a középületekben elhelyezett portrékon és megemlítik dalok, köszöntők és tisztelgések tárgyaként is.[88][89] A monarchia, mint a hatalom forrása, illusztrálására egy korona szerepl a kitüntetéseken, a tartományi és nemzeti címereken, a rendőrség és a kanadai haderő jelvényein és rangjelzésein.

A hivatalban lévő uralkodó hivatalos születésnapját a Victora Day keretében ünneplik meg.[90] A kanadai uralkodókról és a királyi család tagjairól Kanada szerte többszáz helység van elnevezve, a legtöbb Viktória királynőről.[91] Kanadai uralkodóit több száz szobor és emlékmű is megörökíti, általában a kormányzati épületekhez és a nagyobb közparkokhoz tartozó területeken. Továbbá, királyi hattyúk két fajtája él Ottawában (bütykös és fekete hattyúk),[92] melyek első hat párját II Erzsébet királynő adományozta a városnak 1967-ben Kanada centenáriumának alkalmából. Azóta a királyi hattyúk száma annyira megnőtt, hogy elfoglalják a Rideau-folyó vizét a Carlton University épületei és a Cummings híd között.[93]

A kormányzati és katonai intézmények mellett több kanadai polgári szervezet is ápol kapcsolatokat a királysággal. Ennek egyik lehetősége, hogy királyi okirattal (Royal Charter) alapították őket (mint, ahogy a Hudson's Bay Companyt,[94]Saint John városát,[95] a Scouts Canada kanadai cserkészszövetséget,[96] és a McGill egyetemet[97]). Másik lehetőség, hogy az adott szervezetnek megengedték a royal, azaz ’királyi’ előtag használatát (pl. a Royal Ottawa Golf Club vagy a Royal Canadian Regiment esetében); végül, ha a királyi család valamelyik tagja az adott szervezet pártfogója.

Néhány jótékonysági és önkéntességi szervezetet a Kanada uralkodóinak, vagy a királyi család egyes tagjainak ajándékul vagy tiszteletére alapítottak, mint a Victorian Order of Nursest (ajándékul Viktória királynő 1897-es gyémánt jubileumára), a Canadian Cancer Fund (V. György tiszteletére hozták létre 1935-ös ezüst jubileumán) illetve a Queen Elizabeth II Fund to Aid in Research on the Diseases of Children.

Számos kanadai kitüntetést a királyi család korábbi vagy jelenlegi tagjainak a nevében adományozzák.

History szerkesztés

 Bővebben: History of monarchy in Canada
 
Francis I of France; established colonies in Acadia and Canada, 1534.

The current Canadian monarchy can trace its ancestral lineage back to the Anglo-Saxon period, and ultimately back to the kings of the Angles and the early Scottish kings. The Crown in Canada specifically has grown over the centuries since parts of the territories that today comprise Canada were claimed under King Francis I in 1534,[4] while others were claimed by Queen Elizabeth I in 1583; both of whom are blood relatives of the current monarch. Though the first French and British colonizers of Canada interpreted the hereditary nature of some indigenous North American chieftainships as a form of monarchy, it is generally accepted that Canada has been the territory of a monarch, or a monarchy in its own right, only since the establishment of New France.[98][99][100]

Throughout the 18th century, via war and treaties, the Canadian colonies of France were ceded to King George III. The colonies were confederated by Queen Victoria in 1867 to form Canada as a kingdom in its own right,[29] the Crown became uniquely Canadian after the passage of the Statute of Westminster in 1931,[4] and the country was proclaimed fully independent, via constitutional patriation, by Queen Elizabeth II in 1982. That act is said to have entrenched the monarchy in Canada, due to the stringent requirements, as laid out in the amending formula, that must be met in order to alter the monarchy in any way.

The emergence of a distinct monarchy for Canada was demonstrated in the abdication of King Edward VIII in 1936 – when Canada had to pass its own Succession to the Throne Act, which effected changes to the rules of succession in Canada so that they matched those within the other realms of the British Commonwealth[101] – as well as when King George VI and Queen Elizabeth travelled from Canada into the United States as King and Queen of Canada.[102] As ease of travel increased, visits by the sovereign and other Royal Family members became more and more frequent, seeing the Queen Elizabeth II officiate at such important moments as the opening of the Saint Lawrence Seaway in 1959; the Canadian Centennial in 1967; the opening of the 1976 Olympics in Montreal; the patriation of the Constitution in 1982, the 500th anniversary, in 1997, of Cabot's landing at Bonavista; and more.

Through the 1960s and 1970s, the rise of Quebec nationalism and changes in Canadian identity created an atmosphere where the purpose and role of the monarchy came into question. Some references to the monarch and the monarchy were removed from the public eye, and moves were made by the federal government to constitutionally alter the Crown's place and role in Canada; but, provincial and federal ministers, along with loyal national citizen's organisations, ensured that the system remained essentially the same.[103] Still, by 2002, the year of The Queen's Golden Jubilee: a Canadian Celebration,[104] it was revealed in a poll that only 5% of Canadians were aware that the monarch was their head of state,[105] though the royal tour and associated fêtes for the jubilee proved popular with Canadians.[106][107][108]

Canadian Royal Family szerkesztés

The Canadian Royal Family is a group of people closely related to the monarch of Canada;[109] it is a non-resident royal family, as those who comprise the group live predominantly in the United Kingdom, but is not regarded as a foreign family;[110] some members have lived in Canada for extended periods as viceroy, such as Alexander Cambridge, 1st Earl of Athlone. Members often perform ceremonial and social duties but, aside from the monarch, have no role in the affairs of government. Those who compose the Royal Family carry the style His or Her Majesty (HM), His or Her Royal Highness (HRH), or sometimes The Right Honourable (in French: Sa Majesté (SM), Son Altesse Royale (SAR), and Le très honorable), which usually results in the application of the term to the monarch, the consort of the monarch, the widowed consorts of previous monarchs, the children of the monarch, the male-line grandchildren of the monarch, and the spouses and the widowed spouses of a monarch's son and male-line grandsons.

It has been stated by the Canadian Royal Heritage Trust that Prince Edward, Duke of Kent, due to his having lived in Canada between 1791 and 1800, and his being father of Queen Victoria, is "the ancestor of the modern Canadian Royal Family".[111] However, the concept of the Canadian Royal Family did not emerge until after the passage of the Statute of Westminster in 1931. Though the act came into effect during the reign of King George V, Canadian officials only began to overtly consider putting the principles of Canada's new status as an independent kingdom into effect during the late 1930s.[112] At first, the monarch was the only member of the Royal Family to carry out public ceremonial duties solely on the advice of Canadian ministers; King Edward VIII became the first to do so when he dedicated the Vimy Memorial in July, 1936 – one of his few obligations performed during his short reign.[113] Over the decades, however, the monarch's children, grandchildren, cousins, and their respective spouses began to perform functions at the direction of the Canadian government, representing the monarch within Canada or abroad.

Despite the length of service, it was not until October 2002, when the term Canadian Royal Family was first used publicly and officially by a member of it: in a speech given to the Nunavut legislature at its opening, Queen Elizabeth II stated: "I am proud to be the first member of the Canadian Royal Family to be greeted in Canada's newest territory".[114] Still, the Canadian media often still refer to the Royal Family as the British Royal Family.[115][116]

Composition szerkesztés

See also: List of Members

Queen Elizabeth II is the head of the Royal Family; her family is considered Canada's Royal Family.[117] Those in the direct line of succession owe their allegiance to Elizabeth II specifically as the Queen of Canada,[118] and, according to the Department of National Defence, members of the family who bear the style Royal Highness are subjects specifically of the Canadian monarch,[119] They are entitled to Canadian consular assistance and to the protection of the Queen's armed forces of Canada when they are outside of the Commonwealth realms, and in need of protection or aid.[118] Their position as subjects but not citizens of Canada is reflected in the confusion that arises around the awarding of honours to members of the Royal Family; for example, the Queen Mother was appointed a Companion of the Order of Canada on only an honorary basis, though the Canadian Forces Decoration awarded to her was substantive.[120][121] Similarly, her son-in-law and husband to Queen Elizabeth II, Prince Philip, Duke of Edinburgh, refused an honorary appointment to the Order of Canada on the grounds that, as the consort of the Queen, he was a Canadian, and thus entitled to a substantive appointment rather than an honorary one,[122] while he received the Canadian Forces Decoration and Commemorative Medal for the Centennial of Saskatchewan as full honours.

Hiba: érvénytelen vagy nem létező kép

Although there is no strict legal or formal definition of who is or is not a member of the Royal Family[123] – a royal family is loosely defined as the extended family of a monarch – according to former Minister of Canadian Heritage Sheila Copps, the Canadian federal government does maintain an official list of Royal Family members for matters of honours and protocol.[124] Because of the shared nature of the Crown, most members of the Canadian Royal Family are also members of the British Royal Family, and are thus also members of the House of Windsor. There are some exceptions, however; for instance Angus Ogilvy was included in the Department of Canadian Heritage's Royal Family list,[125] whereas he was not considered a member of the British Royal Family.

There have been two marriages of Canadian citizens into the extended royal family. In 1988, Sylvana Jones (née Tomaselli) married George Windsor, Earl of St Andrews, a great-grandson of George V. On May 18, 2008, Autumn Kelly, originally from Montreal, married Peter Phillips.[126]

Phillips is the son of Princess Anne, and the eldest grandchild of Queen Elizabeth II. Divorced spouses of the monarch's descendants are removed from the official government list of Royal Family members, as was the case with Diana, Princess of Wales.[124]

Canadian poet George Elliott Clarke has publicly opined on a fully First Nations royal family, asking "why can't a truly Canadian royal family be Aboriginal or Métis? I think the project ... would do wonders for national identity and national unity".[127] However, this would contravene the convention laid out in the preamble to the Statute of Westminster (a part of the Canadian Constitution).

The existence of a Canadian royal family has been contested by some, mostly in the small Canadian republican movement. However, Lieutenant Governor of British Columbia Iona Campagnolo has also stated she feels Canada does not "really have a royal family".[43]

Styles szerkesztés

Unlike in the United Kingdom, in Canada the sovereign is the only member of the Royal Family who has a title established through law. Though it would be possible for other members of the Royal Family to be granted distinctly Canadian titles (as is the case for the Duke of Rothesay in Scotland), they have always been, and continue to only be accorded the use of a courtesy title, which is the style they have been granted via Letters Patent in the United Kingdom.

However, in Canada these styles are also translated to French. The most senior members of the Royal Family are styled as follows:

Popularity szerkesztés

The popularity of the Royal Family with Canadians, as well as individual members of it, has fluctuated over the years. Mirroring the mood in the United Kingdom, the family's lowest approval was during the mid-1980s to 1990s when the children of the monarch were enduring their divorces, and were the targets of negative tabloid reporting. Some recent poll results follow:

  • An EKOS Research Associates Poll conducted in May 2002, concluded that 35% of Canadians found the Royal Family boring, 52% saw them as interesting, with 12% stating neither. 44% said they were irrelevant, 46% said the opposite, and 8% said neither. 59% saw the Royal Family as tired, 22% deemed them vibrant, and 17% put them at neither.[128]
  • A March 2005, Decima Research Poll found some interesting support levels for members of the Royal Family. 71% of Canadians had a favourable impression of the Royal Family. Only 20% had an unfavourable impression of the Royal Family. The poll found that 28% of Canadians saw the Queen as their favourite member of the Royal Family, Prince William was second with 26%, Prince Harry was third with 9%, Prince Charles was fourth with 6% and Prince Philip last with 2%.

Residences and royal household szerkesztés

 
Rideau Hall, the monarch's principal Canadian residence, though foremostly that of the Governor General.

The sovereign's primary official residence is Rideau Hall,[112][129][130][4] in Ottawa; however, this is also, and predominantly, the official home of the Governor General.[131] Rideau Hall is the site of most state banquets, investitures, swearing-in of ministers, and other ceremonies;[131] moreover, visiting heads of state usually reside at the palace. Another principal residence of the Governor General is La Citadelle, in Quebec City. Each of these residences holds pieces from the Crown Collection, made up of antique and contemporary furniture and works of art from each province and territory of Canada, as well as Europe, Asia, and other regions, the majority of which came from donations to the Canada Fund.[132] The provinces of British Columbia, Manitoba, Nova Scotia, New Brunswick, Newfoundland and Labrador, and Prince Edward Island also maintain residences, used primarily by the respective lieutenant-governor, though the monarch or other members of the Royal Family will reside there when in the province.

Though never used, Hatley Castle, in British Columbia was purchased by King George VI in Right of Canada in 1940 to use as his home during the course of World War II; it was used instead for Royal Roads Military College.[133] Another war-time residence was the Emergency Government Headquarters, built at CFS Carp, completed in 1959 and decommissioned in 1994; the facility included a residential apartment for the sovereign or Governor General in the case of a nuclear attack on Ottawa.[134][135]

The aforementioned buildings and artworks belong, or belonged, to the Crown; they are held in trust for future rulers, and cannot be sold by the monarch. However, monarchs have owned homes and land in Canada in a private capacity: King Edward VIII owned Bedingfield Ranch, near Pekisko, Alberta.[136] Princess Margaret, Countess of Snowdon, sister of Queen Elizabeth II, also owned Portland Island; the land was presented to her during a visit to the province in 1958. She held it until her death in 2002; however, she offered it on permanent loan to the Crown in Right of British Columbia in 1966, after lengthy correspondence between the Lieutenant-Governor and Kensington Palace. The island and surrounding waters eventually became Princess Margaret Marine Park.[137] As it is convention to conceal royal wills from the public, it is unknown as to whom the island was bequeathed by the Princess after her passing.[138]

To assist the Queen in carrying out her official duties on behalf of Canada, she appoints various people to her Canadian household. Along with the Acting Canadian Secretary to the Queen,[69] the monarch's entourage includes two Ladies-in-Waiting, the Canadian Equerry-in-Waiting to the Queen, the Queen's Police Officer, the Duke of Edinburgh's Police Officer,[139] the Queen's Honorary Physician, the Queen's Honorary Dental Surgeon, and the Queen's Honorary Nursing Sister, the latter three being drawn from the Canadian Forces.[33] There are also three Household Regiments specifically attached to the Royal Household: the Governor General's Foot Guards, the Governor General's Horse Guards, and the Canadian Grenadier Guards.

Although not specifically attached to any residences, there are two Chapels Royal in Canada, that are part of the Royal Household. Both in Ontario, the The Queen's Chapel of the Mohawks, built in 1785, is in Brantford, and Christ Church, Her Majesty's Royal Chapel of the Mohawks, founded in 1784 and rebuilt in 1843, is situated near Deseronto. Both were granted the status of Royal Chapel by Queen Elizabeth II in 2004.

The Crown and aboriginal peoples szerkesztés

 Bővebben: The Canadian Crown and First Nations, Inuit and Métis

The Crown has a long relationship with the First Nations, Inuit, and Métis peoples of Canada.[140] As with the Māori and the Treaty of Waitangi in New Zealand, Canada's First Nations view their treaties as being agreements directly between them and the Crown, not with the ever-changing government of Canada. The Royal Proclamation of 1763 remains an important document,[141] mentioned in the Canadian Charter of Rights and Freedoms, outlining the Crown's responsibility to protect First Nations' territories, and act as a fiduciary between the government and aboriginal peoples in Canada.[142][143][144] It is thus, and further outlined in the Constitution Act, 1867, solely the responsibility of the federal Crown to establish reserves and negotiate further treaties, though the maintenance of reserves may fall to the relevant provincial crown.[142]

Over the centuries there have been literal and symbolic gestures to demonstrate the nation-to-nation relationship, from the commemoration by Queen Anne of the Four Mohawk Kings in 1710,[145] to Queen Elizabeth II donating a piece of Balmoral granite engraved with the ciphers of Queen Victoria and herself to the First Nations University of Canada in 2005.[146] The First Nations, in return, honour members of the Royal Family with ceremonies and traditional titles.

The Crown and the Canadian Forces szerkesztés

 Bővebben: The Canadian Crown and the Canadian Forces
 
Equestrian statue of Elizabeth II, Commander-in-Chief of the Canadian Forces, on Parliament Hill, Ottawa.

As the repository of all authority in Canada, the Crown sits at the pinnacle of the Canadian Forces. The monarch is the Commander-in-Chief of the entire forces, though the Governor General holds this title and usually exercises the duties on behalf of the sovereign.[147] The monarch is also the Honorary Commissioner of the Royal Canadian Mounted Police.[148]

The sovereign's position and role in the military is reflected by naval vessels bearing the prefix Her Majesty's Canadian Ship (HMCS) – His Majesty's Canadian Ship during the reign of a king – and all members of the forces must swear allegiance to the Queen and her heirs and successors. Members of the Royal Family are also Colonel-in-Chief of many Canadian regiments. As such, they have presided over military ceremonies both abroad and at home, including Troopings of the Colour, inspections of the troops, and anniversaries of key battles; whenever the sovereign or a member of her family is in Ottawa, they lay a wreath at the National War Memorial.

Debate szerkesztés

 Bővebben: Debate on the monarchy in Canada

To date, there has been little national debate centring on the monarchy of Canada, in contrast to some other Commonwealth realms, where the issue has gained a relatively higher profile. Many Canadians, though, continue to be unaware that the Queen serves as their head of state; a 2002 EKOS poll found that only five percent of the population could correctly identify Elizabeth II as their head of state (the majority believing it to be the Prime Minister).[149]

Where debate does exist, it tends to be a largely academic one, and several books have been written that explore the subject from a political science perspective. Unlike some other Commonwealth realms, Canada has never had a head of government who has been openly republican. Neither of Canada's two most prominent political parties, the Liberal Party or the Conservative Party, is officially in favour of abolishing the monarchy; though the latter makes support for constitutional monarchy a founding principle in its policy declaration.[150] The New Democratic Party (NDP) has no official position on the role of the monarchy, while the leaders of the Bloc Québécois are vocally opposed to the Crown.[151][152][153] Some politicians, having pledged allegiance to the Queen, have occasionally publicly voiced their opinion on the matter, following former-Deputy Prime Minister John Manley's 2002 statement that he was in favour of abolishing the monarchy.[154]

Though it was not the case prior to the 1960s,[155] shifting attitudes in Quebec nationalism have made it the one province that has recently shown significant republican sentiment; the Parti Québécois has, like its federal counterpart, at times expressed hostility to the institution of the monarchy. However, as the party views Quebec sovereignty as a more pressing concern, and sees the Crown as a purely federal institution (despite the existence of the Crown in Right of Quebec),[156] it has recently tended to decline comment on the issue.

Canada has two special-interest groups representing the debate, who frequently argue the issue in the media: the Monarchist League of Canada and Citizens for a Canadian Republic.[157][158] There are also other loyal organizations, such as the The United Empire Loyalists' Association of Canada, the Canadian Royal Heritage Trust, the Democratic Canadian Union, and the Orange Order in Canada.

See also szerkesztés

Canada szerkesztés

Other szerkesztés

Other realms: royal family szerkesztés

Bibliography szerkesztés

  • Bousfield, Arthur & Toffoli, Gary (1991), Royal Observations: Canadians and Royalty, Hamilton: Dundurn Press, ISBN 1550020765
  • Coates, Colin (2006), Majesty In Canada: Essays On The Role Of Royalty, Hamilton: Dundurn Press, ISBN 1550025864
  • MacLeod, Kevin S. (2008), A Crown of Maples: Constitutional Monarchy in Canada, Ottawa: Supply and Services Canada, ISBN 978-0-662-46012-1
  • McCulloch, Tony, Roosevelt, Mackenzie King and the British Royal Visit to the USA in 1939
  • McKinnon, Frank (1976), The Crown in Canada, Calgary: Glenbow-Alberta Institute, ISBN 9780771210167
  • Monet, Jacques (1979), The Canadian Crown, Toronto-Vancouver: Clarke, Irwin & Company Ltd., ISBN 0772012520
  • Munro, Kenneth, ed. Coates, Colin (1977). „The Crown and French Canada: The role of the Governors-General in Making the Crown relevant, 1867-1917”. Imperial Canada, 109–121. o, Kiadó: The University of Edinburgh.  
  • Munro, Kenneth (2001. March). „Canada as Reflected in her Participation in the Coronation of her Monarchs in the Twentieth Century”. Journal of Historical Sociology, 21–46. o.  
  • Noonan, Peter (1998), The crown and constitutional law in Canada, Toronto: Sripnoon Publications, ISBN 0968353401
  • Smith, David E. (1995), The Invisible Crown: The First Principle of Canadian Government, Toronto-Buffalo-London: University Of Toronto Press, ISBN 0802077935
  • Smith, David E. (1999), The Republican Option in Canada: Past and Present, Toronto-Buffalo-London: University Of Toronto Press, ISBN 0802044697
  • Tasko, Patti (2007), Canada's Queen: Elizabeth II: A Celebration of Her Majestys Friendship with the People of Canada, Toronto: John Wiley & Sons, ISBN 0470154446
  • Tidridge, Nathan & Guthrie, Gavin (2007), The Canadian Monarchy: Exploring the role of Canada's Crown in the day-to-day life of our country, Toronto: Monarchist League of Canada, ISBN 0-9781853-0-7
  • Vaughan, Frederick (2004), Canadian Federalist Experiment: From Defiant Monarchy to Reluctant Republic, Montreal: McGill-Queen's University Press, ISBN 0773525378

Notes szerkesztés

  1. ↑ Department of Canadian Heritage: The Canadian Monarchy
  2. ↑ a b c Buckingham Palace: The Queen and Commonwealth: Canada
  3. ↑ a b Forsey, Eugene; How Canadians Govern Themselves: Introduction; Library of Parliament; sixth edition; pg. 1
  4. ↑ a b c d e f g h i MacLeod, Kevin S.; A Crown of Maples: Constitutional Monarchy in Canada; The Queen in Right of Canada; 2008
  5. ↑ Grey Papers; Grey to Edward VII; March 4 and 1 Sept. 1905
  6. ↑ Constitution Act, 1867; 30 & 31 Victoria, c. 3. (U.K.); III.9; March 29, 1867
  7. ↑ a b Forsey, Eugene; How Canadians Govern Themselves: The Institutions of Our Federal Government; Library of Parliament; sixth edition; pg. 1
  8. ↑ Governor General: Role
  9. ↑ P. E. Corbett (1940). „The Status of the British Commonwealth in International Law”. The University of Toronto Law Journal 3 (2), 348–359. o. DOI:10.2307/824318.  
  10. ↑ Mansergh, Nicholas. The Irish Free State - Its Government and Politics. Read Books, 263. o. (1934) 
  11. ↑ F. R. Scott (1944. 1). „The End of Dominion Status”. The American Journal of International Law 38, 34–49. o. DOI:10.2307/2192530.  
  12. ↑ Boleslaw, Adam Boczek. International Law: A Dictionary. Scarecrow Press (2005). ISBN 0810850788, 9780810850781 
  13. ↑ Trepanier, Peter (Summer 2004). „Some Visual Aspects of the Monarchical Tradition” (PDF). Canadian Parliamentary Review, Ottawa 27 (2), 27–31. o, Kiadó: Parliament of Canada. (Hozzáférés: 2008. október 25.)  
  14. ↑ Bailey, K.H.. The Australian Quarterly. Australian Institute of Political Science, 36–38. o. (1930) 
  15. ↑ 1997-ben Tony Blair brit miniszterelnök egy nem öröklődő főrangi kitüntetést (life peerage) szeretett volna adni Conrad Black kanadai üzletembernek. Az 1919-es Nickle-határozatra hivatkozva a kanadai kormány tájékoztatta a királynőt hogy ők évek óta ellenzik az ilyen kitüntetéseket. Ha Blair nem vonja vissza a jelölést a királynő olyan helyzetbe került volna, ahol az Egyesült Királyság miniszterelnökének tanácsára meg kellett volna adnia a kitüntetést, míg ugyanakkor kanada királynőjeként a kanadai miniszterelnök, Jean Chrétien tanácsára el kellett volna utasítania a kitüntetés odaítélését. A problémát az oldotta meg, hogy Black lemondott a kanadai állampolgárságáról, így Kanada többé nem tiltakozott és megkaphatta a főrangi címet, így Crossharbour lordjává válhatott.
  16. ↑ a b c The Cost of Canada's Constitutional Monarchy: $1.10 per Canadian
  17. ↑ $1.53 per Canadian: The Cost of Canada's Constitutional Monarchy, 2005PDF(1.08 MB)
  18. ↑ The Cost of Canada's Constitutional Monarchy: 74 Cents per Canadian
  19. ↑ a b Toporoski, Richard; Monarchy Canada: The Invisible Crown; Summer, 1998
  20. ↑ McWhinney, Edward (2005). The Governor General and the Prime Ministers. Vancouver: Ronsdale Press, 16-17; 34. ISBN 1-55380-031-1
  21. ↑ Ian Holloway, Dean of Law of the University of Western Ontario, as quoted in Ed.; Canadian Monarchist News: Liberal Stalking Horse for Stealth End of Monarchy?; Spring, 2005; No. 23; pg. 2
  22. ↑ Documents on Canadian External Relations; Volume #18 - 1, Chapter 1, Part 1; Death and Accession of the Monarch
  23. ↑ Canada: a Constitutional Monarchy
  24. ↑ Biography: Her Majesty Queen Elizabeth II Queen of Canada
  25. ↑ Saskatchewan Government Relations: The Crown in Canada
  26. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) Lanctot nevű lábjegyzeteknek
  27. ↑ Franco, Guida; Canadian Almanac & Directory 2006; Toronto: Micromedia ProQuest; 2006; p. 3. ISBN 1-895021-90-1.
  28. ↑ Royal Heraldry Society of Canada: The Coat of Arms
  29. ↑ a b The Crown in CanadaPDF(376 KB)
  30. ↑ a b Buckingham Palace: The Queen and Commonwealth: Canada: The Queen's role in Canada
  31. ↑ Committee Transcripts: Standing Committee on the Legislative Assembly - April 10, 1996 - Bill 22, Legislative Assembly Oath of Allegiance Act, 1995
  32. ↑ Memorandum for Understanding of Cooperation on Addressing Climate Change; May 21, 2004
  33. ↑ a b Bousfield, Arthur and Toffoli, Garry; The Canadian Royal Heritage Trust: Facts About Canada's Monarchy
  34. ↑ Lac La Ronge Indian Band vs. Her Majesty the Queen In Right of Canada, and Her Majesty the Queen in Right of the Province of Saskatchewan; Q. B. No. 2655 of 1987
  35. ↑ Parliament of Australia: Parliamentary Library: Prince, Peter; Research Paper no. 3 200304: We are Australian–The Constitution and Deportation of Australian-born Children; Law and Bills Digest Group; November 24, 2003
  36. ↑ National Defence: Crown held automobiles
  37. ↑ Natural Resources Canada: Map of Canada
  38. ↑ Angolul: „enjoys a general capacity to contract in accordance with the rule of ordinary law.” Smith; 79. oldal
  39. ↑ Beauchesne, Arthur; Rules & Forms of the House of Commons of Canada; Fourth Edition; The Carswell Company Limited; Toronto; 1958; p. 14
  40. ↑ Angolul: „to govern the Peoples of ... Canada ... according to their respective laws and customs”. The Form and Order of Service that is to be performed and the Ceremonies that are to be observed in the Coronation of Her Majesty Queen Elizabeth II in the Abbey Church of St. Peter, Westminster, on Tuesday, the second day of June, 1953
  41. ↑ a b c Cox, Noel; Murdoch University Electronic Journal of Law: Black v Chrétien: Suing a Minister of the Crown for Abuse of Power, Misfeasance in Public Office and Negligence; Volume 9, Number 3 (September 2002)
  42. ↑ Accountable Government: A Guide for Ministers and Secretaries of State; Library and Archives Cataloguing in Publication; 2007; 49. oldal
  43. ↑ a b McCullough, John; Interview with Lieutenant Governor Iona Campagnolo; 2004. április 23.
  44. ↑ Forsey, Eugene; How Canadians Govern Themselves; Parliament of Canada
  45. ↑ a b Documents on Canadian External Relations: Chapter VIII: Relations with the United States; Part III
  46. ↑ Angolul: „reign but not rule”.
  47. ↑ Forsey, Eugene: 'How Canadians Govern Themselves: Parliamentary Government (pg. 2). Queen's Printer for Canada
    Forsey, Eugene: '    How Canadians Govern Themselves: The Institutions of Our Federal Government (pg. 2). Queen's Printer for Canada
    Forsey, Eugene: 'How Canadians Govern Themselves: Canadian and American Government (pg. 2). Queen's Printer for Canada
    Zolf, Larry: CBC News: Boxing in a Prime Minister'    . CBC News, 2002. június 28.
    'By Executive Decree: The Governor General. Library and Archives Canada
    Governor General of Canada: Role and Responsibilities of the Governor General. Office of the Governor General of Canada
    McWhinney, Edward. The Governor General and the Prime Ministers. Vancouver: Ronsdale Press, 16–17; 34. o. (2005). ISBN 1-55380-031-1 
  48. ↑ The Citizen's Guide to the Alberta Legislature Part I: The Foundation
  49. ↑ "Frank Lindsay Bastedo", Encyclopedia of Saskatchewan
  50. ↑ Speech by Governor General Roland Michener, Nov. 19, 1970
  51. ↑ a b Governor General of Canada: The Swearing in of a new Ministry
  52. ↑ a b Ed.; Canadian Monarchist News: Martin Government Removes Queen From Diplomatic Documents; Spring 2005; No. 23; pg. 2
  53. ↑ Canadian Passport Order; Registration SI/2006-95; June 28, 2006; Canada Gazette; Part II, Vol. 140, No. 13
  54. ↑ Parliament of Canada: Officers and Officials of Parliament
  55. ↑ Munro, Kenneth and Toporoski, Richard; Canadian Monarchist News: Can the Queen Give Royal Assent in a Provincial Legislature?; Fall/Winter 2005; pg. 17
  56. ↑ Debates of the Senate (Hansard); 2nd Session, 36th Parliament;Vol. 138, Is. 29; February 17, 2000 (1500)
  57. ↑ Dimmock, Gary; Ottawa Citizen: The quality of mercy; February 27, 2008
  58. ↑ Dunsmuir, Molly; Euthanasia and Assisted Suicide; Library of Parliament: Parliamentary Information and Research Service; November 22, 2004
  59. ↑ Courts of British Columbia
  60. ↑ Supreme Court of Newfoundland and Labrador - Home
  61. ↑ Jackson, Michael; Canadian Monarchist News: Golden Jubilee and Provincial Crown; Spring, 2003
  62. ↑ Smith; p. 8
  63. ↑ Benoit, Paul; Canadian Parliamentary Review: The Crown and the Constitution; 2002; vol. 25, no. 2
  64. ↑ CBC News: Queen arrives in Saskatchewan; May 18, 2005
  65. ↑ Royal Insight Magazine: The Queen and The Duke of Edinburgh pay a centenary visit to Canada, 17-May 24, 2005
  66. ↑ Department of Canadian Heritage: The 2005 Royal Visit - Day 9
  67. ↑ Buckingham Palace: Guidelines and Procedures for the Acceptance, Classification, Retention and Disposal of Gifts to Members of the Royal Family
  68. ↑ a b Jackson, Michael; Canadian Monarchist News: The "Working" Princess: Saskatchewan Welcomes the Princess Royal; Summer, 2004
  69. ↑ a b Debates of the Senate; 2nd Session, 39th Parliament; Official Record (Hansard); Queen's Printer for Canada; Volume 144, No. 62; May 27, 2008
  70. ↑ Canada Post; Canada's Stamp Details: Queen Elizabeth: 1926-2006; Vol. XV No 1; January to March 2006
  71. ↑ Department of Canadian Heritage: Reinforcement of constitutional links with the institutions of the Canadian Monarchy
  72. ↑ Governor General of Canada: Report on Performance
  73. ↑ Library and Archives Canada: By Executive Decree: The Governor General
  74. ↑ Foot, Richard; The Vancouver Sun: Vimy memorial had a turbulent history of its own; April 4, 2007; p.A4
  75. ↑ The Queen's Speeches
  76. ↑ Time Magazine: Royal Visit; October 21, 1957
  77. ↑ Buckner, Phillip Alfred; Canada and the End of Empire; UBC Press; 2004
  78. ↑ Cout Circular: Wednesday, May 13, 1998
  79. ↑ a b The Canadian Royal Heritage Trust: Elizabeth II Queen of Canada
  80. ↑ Valpy, Michael; The Globe and Mail: A Queen and her agent may mix Flap over Clarkson's D-Day appearance with Queen based on false convention; June 8, 2004
  81. ↑ CTV News: Remembering Vimy - 90th Anniversary Celebrations on CTV, April 9; April 6, 2004
  82. ↑ Canadian Monarchist News: Royal Respect for Canada's Vimy Heroes, Queen of Canada Rededicates Memorial on French Soil; Summer, 2007; No. 26
  83. ↑ CTV News: Prince Charles, Clarkson honour D-Day fallen; June 6, 2004
  84. ↑ Court Circular: Sunday, April 14, 2007
  85. ↑ Canadian Monarchist News: Another Member of the Canadian Royal Family Performs Duties Abroad; Summer, 2007; No. 26
  86. ↑ Royal Insight Magazine: Out and About: The Duke of York visits troops in Afghanistan, 7 and June 8, 2008
  87. ↑ MacKinnon, Frank; The Crown in Canada; Glenbow-Alberta Institute; 1976; p. 69
  88. ↑ Department of National Defence: The Honours, Flags and Heritage Structure of the Canadian Forces; pg. 404
  89. ↑ Department of National Defence: The Honours, Flags and Heritage Structure of the Canadian Forces; pg. 449-450
  90. ↑ Heritage Canada: Victoria Day
  91. ↑ The Canadian Encyclopedia:Victoria
  92. ↑ Humane Society: Royal Swan FAQ
  93. ↑ City of Ottawa: Royal Swan Program
  94. ↑ Hudson's Bay Company: Corporate Collections: Reference: The Charter
  95. ↑ Canada's Cities: Unleash our Potential
  96. ↑ ScoutDocs: Scout Canada Act: Royal Charter of the Boy Scouts Association
  97. ↑ McGill University: Admin and governance: Secretariat: University Charter and Statutes: The Royal Charter of McGill University
  98. ↑ The Four Indian Kings
  99. ↑ Canada: History
  100. ↑ Ferguson, Will; The Lost Kingdom; Macleans, October 27, 2003
  101. ↑ O'Donohue v. Her Majesty The Queen in Right of Canada
  102. ↑ The Royal Tour of 1939
  103. ↑ Dr. Stephen Phillips; Republicanism in Canada in the reign of Elizabeth II: the dog that didn't bark
  104. ↑ Department of Canadian Heritage; Golden Jubilee: a Canadian Celebration; General Information
  105. ↑ Ekos; Trust and the Monarchy: an examination of the shifting public attitudes towards government and institutions; May 30, 2002
  106. ↑ CBC News: Queen drops puck, raises cheer in arena
  107. ↑ CBC News: Queen helps CBC TV mark 50th anniversary
  108. ↑ CBC News: Queen begins visit to New Brunswick
  109. ↑ Ministry of Indian and Northern Affairs: Commissioners of the Territories: Honours of Office
  110. ↑ Federal Court of Canada (21 January 2008), In the Matter of Aralt Mac Giolla Chainnigh v. the Attorney-General of Canada, T-1809-06, Ottawa: Queen's Printer for Canada, p. 5, 2008 FC 69, <http://decisions.fct-cf.gc.ca/en/2008/2008fc69/2008fc69.pdf>. Hozzáférés ideje: 7 February 2008
  111. ↑ Toffoli, Gary; The Royal Family and the Armed Forces; Canadian Royal Heritage Trust
  112. ↑ a b Galbraith, William; Canadian Parliamentary Review: Fiftieth Anniversary of the 1939 Royal Visit; Vol. 12, No. 3, 1989
  113. ↑ Veterans Affairs Canada: VAC Canada Remembers: The Battle of Vimy Ridge - Fast Facts
  114. ↑ Text of The Queen's address to the Legislative Assembly in Nunavut, Canada, October 4, 2002
  115. ↑ Peter; Toronto Star: Queen rules for city critics; December 20, 2006
  116. ↑ Canadian Press; Winnipeg Sun: Royal wedding details emerge; April 11, 2005
  117. ↑ Ministry of Indian and Northern Affairs: Commissionners of the Territories: Honours of Office
  118. ↑ a b Noonan, Peter C.; The Crown and Constitutional Law in Canada; Sripnoon Publications, Calgary; 1998
  119. ↑ Department of National Defence: The Honours, Flags and Heritage Structure of the Canadian Forces; pg 281
  120. ↑ Queen Mother appointed to Order of Canada
  121. ↑ Commemoration Service for Her Majesty Queen Elizabeth The Queen Mother,C.C.
  122. ↑ Valpy, Michael; The Globe and Mail: The Fresh Prince; September 28, 2002
  123. ↑ Heraldica: FAQ
  124. ↑ a b Copps, Sheila; Toronto Sun: PM should ignore flag bureaucrats; April 26, 2006
  125. ↑ Department of Canadian Heritage: Royal Family
  126. ↑ CBC News: Montrealer Autumn Kelly weds Queen's eldest grandson; May 17, 2008
  127. ↑ Lingley, Scott; University of Alberta Senate: Clarke calls on grads to help achieve the ideals of Canada; June 7, 2005
  128. ↑ EKOS: Trust and the Monarchy: and examination of the shifting public attitudes toward government and institutions; May 30, 2002
  129. ↑ Lanctot, Gustave; Royal Tour of King George VI and Queen Elizabeth in Canada and the United States of America 1939; E.P. Taylor Foundation; 1964
  130. ↑ Aimers, John; Monarchy Canada: The Palace on the Rideau; April 1996
  131. ↑ a b Governor General of Canada: Rideau Hall
  132. ↑ Governor General of Canada: The Crown Collection at Rideau Hall
  133. ↑ Office of the Lieutenant Governor: Speech by Iona Campolo, Retired Heads of Mission Association's Gala Dinner, Royal Roads University, Hatley Castle, Victoria, BC, February 5, 2007
  134. ↑ Boutros, Magdaline; "Deep History": Destinations; August/September, 2008; Vol. 5, No. 4
  135. ↑ CBC News: City designates Diefenbunker a heritage site; April 13, 2006
  136. ↑ Department of Canadian Heritage: Royal Visit 2001: Getting to Know the Prince(s) of Wales
  137. ↑ British Columbia Archives: The Legacy
  138. ↑ Hello Magazine: Princess Margaret leaves her fortune to her children; June 26, 2002
  139. ↑ Archives of Ontario: A Celebration of the Golden Jubilee of Queen Elizabeth II: Behind the Scenes
  140. ↑ In the Kawaskimhon Aboriginal Moot Court: Factum of the Federal Crown Canada; University of Manitoba, Faculty of Law; 2007; pg. 2
  141. ↑ Borrows, John; Wampum at Niagara: The Royal Proclamation, Canadian Legal History, and Self-Government; University of Victoria; pg. 170
  142. ↑ a b University of Manitoba; pg. 7
  143. ↑ A Historical Analysis of Early Nation to Nation Relations in Canada and New Zealand:The Royal Proclamation of 1763, the Treaty of Niagara and The Treaty of Waitangi
  144. ↑ Fundamental Treaty Principals
  145. ↑ Tyendinaga Mohawk Territory
  146. ↑ Monchuk, Judy; The Globe and Mail: Natives decry 'token' presence for Queen's visit; May 11, 2005
  147. ↑ Governor General of Canada: Commander in Chief of the Canadian Forces
  148. ↑ Land Forces: H.M. Elizabeth II Queen of Great Britain and Northern Ireland
  149. ↑ Eskos poll
  150. ↑ Conservative Party of Canada: Policy Declaration
  151. ↑ CTV News: Bloc Québécois leader calls monarchy "ridiculous"; May 7, 2008
  152. ↑ Thompson, Elizabeth; The Gazette: Royal rumble: Queen not welcome at Quebec celebrations, Duceppe says; April 17, 2007
  153. ↑ Panetta, Alexander; The Canadian Press: Separatists call GG 'ridiculous' after she promotes Canada in France; May 7, 2008
  154. ↑ CTV News: Manley regrets focus on anti-monarchy comments; October 6, 2002
  155. ↑ Canadian Monarchist Online: Anti-monarchy myths. Former Prime Minister Sir Wilfrid Laurier stated: "French-Canadians have not forgotten France [and their culture]... Here in France, people are surprised at the attachment French Canadians feel for the Queen, and we are faithful to the great nation which has given us liberty."
  156. ↑ Canadian Monarchist Online: Anti-monarchy myths
  157. ↑ The Monarchist League of Canada: Who we are and what we do
  158. ↑ Citizens for a Canadian Republic: Our goals

External links szerkesztés

Official sites from the Canadian government szerkesztés

Other external links szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Bdamokos/Előkészületben/4&oldid=26093116”