Szerkesztő:Kreamar/Gyáripar

A gyáripar fogalma

A gyáripar a termelésnek olyan módja, amely az ipari árucikkeket gépekből álló szervezet felhasználásával, nagy tömegben állítja elő. A gyáripar a kapitalista gazdálkodás terméke.

A gyáripar Magyarországon

„A magyar gyáripar és a gyáripari munkásság
A magyar gyáripar óriásit fejlődött, kiterjedt és megnőtt az elmúlt két évtized óta. Jól kihasználta a rendkívüli, kedvező körülményeket: az ipari védővámokat, az exportlehetőségeket, az alacsony termelési költségeket és munkabéreket, a magasabb munkaidőt és a háború utáni áruhiányt. A gyáripar megvédte az árszintet is a mezőgazdasági érdekeltséggel szemben azzal az indokkal, hogy tőkeképződésre van szükség, mert a gyáripar az újabb befektetéseket csak így tudja vállalni. Erre az időre esik a kartellek alakulása és néhány új iparág meghonosítása is, olyanoké, amelyek a háború előtt a külföldről származó import miatt nem tudtak meghonosodni. A magyar gyáripar 1929-ben érte el fejlődésének csúcspontját. A nagyipari konjunktúra idejében a gyáripar közel 250.000 munkást foglalkoztatott. Innen kezdve belekerültünk a gazdasági válságba, a foglalkoztatott munkások létszáma állandóan csökkent és 1932-ben már csak 176.000 gyáripari munkás dolgozott.

„A gyáripar versenyképes lett és biztosította magának a továbbfejlődés lehetőségét is" — állapítja meg dr. Farkasfalvy Sándor a gyáriparról szóló kitűnő tanulmányában. „Ha ez nem sikerül, — mondja tovább —, talán soha többé nem tudja elérni azt, hogy a világgazdaságban ismét számottevő szerepet töltsön be." Valóban, a magyar gyáripar rendkívül kedvező és nem ismétlődő adottságokat használt fel. A bethleni gazdasági és pénzügyi politika volt az alapja ennek a fejlődésnek, amely túlzott mértékben nyújtott védelmet a gyáriparnak, a fogyasztók és a munkások rovására. A gyáripar alacsony termelési költségekkel és magas árakkal dolgozott. Jövedelmét és fejlődését fokozta a racionalizálás, az új termelési eljárások gazdaságosabbá tették a termelést, tíj (?) nyersanyagokkal és üzemanyagokkal tökéletesítették üzemeiket és az új munka-módszerekkel, a bedóval végsőkig fokozták a termelést és egyben rövidebb idő alatt használták el a munkások munkaerejét.

A gyáripar ebben az időben rendkívüli jövedelemmel járt. Az ipari üzemek aranyesőt hoztak, de azért ridegen visszautasították a munkanélküliség esetére szóló biztosítás bevezetését azzal az indokkal, hogy a termelés ezt a terhet nem bírja el. Hogy a termelés mennyi és minő terheket bírt el, azt azóta már a gyáripari tőkések is tapasztalatból tudják, ha a legutóbbi évtized „rendkívüli" terheire gondolnak. Gyáriparunk 1939-ben már rendkívüli viszonyok között dolgozott, végrehajtotta a nagy beruházási programot és kitűnő konjunktúrának örvendett, mert az európai háború kitörése fokozta a vállalkozást, megnövelte az áru után való keresletet. Farkasfalvy szerint „gyáriparunk teljesítményét még soha el nem ért csúcspontra juttatta". 1939-ben túlszárnyalta az 1929. évi csúcs-konjunktúra munkáslétszámát; a foglalkoztatott munkások létszáma a művezetőkkel és az otthon dolgozó munkásokkal együtt 364.900, az előző évi 308.000-rel szemben, az emelkedés 56.000.

A háború kezdete lényeges változásokat idézett elő. Bizonyos iparágak megduzzadtak, mások meggyengültek, sőt meg is szűntek. A gyáripari termelés ma már a meglevő nyersanyag szerint termel a legfontosabb szükséglet kielégítésére, míg egyes üzemek és iparágak kénytelenek más ipari termelésre áttérni vagy szünetelni. 1939-ben nemcsak a munkások létszáma, hanem a kibővített és új gyárak száma is növekedett. Növekedett az alkalmazott motorikus erők száma, megnőtt 18,4 millió pengővel a termelés értéke is 1938-cal szemben.

Bennünket nagyon érdekel a munkaórák és a munkabérek alakulása is. 1939-ben átlagosan 283 az üzemnap, az előző évvel szemben emelkedett. Az emelkedés főleg a honvédelmi szükségletek kielégítését ellátó iparokra esik, ahol 300-ra emelkedett fel. Érdekes egyébként, hogy a munkaórák száma csökkent, ami egyenes következménye a fokozott munkateljesítménynek, a racionalizált, bedó munkarendszernek. Azt írja Farkasfalvy, hogy „a gyári munkások helyzete 1939-ben mind a munkaidő, mind pedig a munkabérek tekintetében számottevő mértékben javult". A „számottevő mérték" dolgában eltérő a felfogásunk és az értékelésünk. A munkáslétszám 15.4%-kal emelkedett, a teljesített munkaórák száma 13.9%-kal, a munkabérek összege 21.9%-kal növekedett. Igaz tehát, hogy a kifizetett munkabérek összege emelkedett az előző évihez képest, de hogy mit jelent ez az emelkedés az átlagos heti vagy évi munkabérösszegben és annak reálbérértékét alapul véve, az a továbbiakból kitűnik. Igaz, hogy az iparvállalatok 1939-ben összesen 422,9 millió pengőt fizettek ki a munkásoknak, ehhez hozzá kell még venni az otthondolgozó munkások 5 millió pengő bérét, ezzel együtt a kifizetett munkabér 65,7 millió pengővel több az 1938. évinél. A munkás egyévi átlagos keresete 1267 pengő, vagyis 5,4%-kal magasabb az előző évinél. Az átlagos órabérek évi 49 fillérről 53 fillérre emelkedtek. De a megélhetési index számai közben összehasonlíthatatlanná váltak, mert míg az indexszámok ármaximálás alá eső legelsőrendű cikkekre vonatkoznak, addig a nem elsőrendű, de mégis elmaradhatatlan szükségletek kielégítésére szolgáló cikkek árdrágulása jóval túlhaladta a normális mértéket. Farkasfalvy szerint „a gyárakban fizetett átlagos órabérek átlag 4 fillérrel, a reálbérek legfeljebb 5 fillérrel emelkedtek", — de ha megnézzük a gyáripari átlagos béreket, mindjárt más képet kapunk. A gyáripari átlagos évi kereset 1929-ban 1435 P vett; a sokszorosítóiparban 2960 P, a vas- és fémiparban 1555 P, a gépgyártásban 1650 P, az elektromos iparban 2690 P, a ruházati iparban 1515 P, a vegyészeti iparban 1490 P. Ezeket a munkabéreket törték le a gazdasági válság ideje alatt, 1932-ben az átlagos évi bér már csak 1243 P volt. Az egyes iparágakban a csökkenés nagyon jelentős: a sokszorosítóiparban 2386, a vas- és fémiparban 1252, a gépgyártásban 1336, az elektromosiparban 2023, a ruházati iparban 1011, a vegyészeti iparban 1459. Ha ezeket a béreket összehasonlítjuk az 1939. évi gyáripari munkások átlagos évi keresetével, szomorúan kell megállapítanunk azt, hogy a „számottevő mértékben" való javulást nem tudtuk felfedezni. Azt azonban megállapíthattuk, hogy 1932-ben, a gazdasági válság mélypontjának idejében, az átlagos évi kereset 1248 P és 1939-ben — 1267 P. A megélhetés 1932-ben, a nagy agrárválság idejében sokkal olcsóbb volt, mint 1939-ben, amikor az áruhiány már érezhető volt. Tehát fokozottabb védelmet igényel és joggal vet számot azzal, hogy a gyáripar konjunkturális nyereségéből több jusson munkabérre már annak a kormányzói szózatnak az értelmében is, amely tisztességes megélhetés biztosítását tartotta szem előtt minden dolgozó számára.

A szociális szellemnek a profit csökkenésében kell kifejezésre jutni s ez az, amit hiába kerestünk eddig. Pedig gyáriparunk 1939-ben 3,6 milliárd értéket képviselt s ez több mint félmilliárd pengővel magasabb, mint 1938-ban. Ez a termelési érték 100 %-kal magasabb, mint 1933-ban és 25.8 %-kal több, mint az 1929. évi konjunktúra csúcsteljesítménye. Egy-egy gyár átlag 10.1 %-os értékemelkedést ért el. A gyáripari tiszta termelési értéktöbbletérték a kiadások levonása után 253 millió pengővel nagyobb, mint az előző évben és 22,5%-kal haladta túl az 1929. évi konjunktúra nyereségét és 2,6 %-kal múlta felül az előző évit. Szociális szellem gyakorlati érvényesítését követeljük, amikor a rendkívüli viszonyok között elért nyereségek csökkentését jogosnak és természetesnek hirdetjük. A nyereség csökkentése révén el kell tüntetni a jövedelmek aránytalanságát. Ez az első és legsürgősebb lépés egy valóban szociálisabb szellemű Magyarország kialakulásához. Ezen a téren kell valóságos eredményeket elérni, ezért kell küzdenünk. ”

(Népszava, 1941. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)1941-01-12 / 9. szám )

A gyáripar Ausztriában

arcanum.com

Kapcsolódó fogalmak

A gyár fogalma

„A gyár fogalmának meghatározása igen nagy nehézséggel jár. Majd a termelés módját, a használt eszközöket, majd a munkások számát, az eladás rendszerét,a tőkenagyságát tekintik a meghatározásnál. Ahol könnyebben vagy statisztikai felvételek céljából szükségessé vált a fogalom meghatározása, leginkább a munkások számából indultak ki, mint a legkényelmesebb meghatározási módból, azonban a munkások számát tekintve ismét nagy eltérés van a felfogásban; majd 20, majd 10-nél kezdődik a gyár, sőt van állam, mely zárt területhez és 5 munkáshoz köti a gyár fogalmát. Összefoglalva a gyári üzemre nézve legfontosabb elemeket, az mondható, hogy a gyár nagyobbszámú munkásoknak egy megfelelő nagyobb helyiségben (tehát nem otthon) iparcikkeknek gépek segítségével nagyban és kiterjedtebb piac számára való előállítása céljára szolgáló egyesítése oly vállalkozó részéről, ki mint tőkés a vállalathoz szükséges termelési eszközökkel rendelkezik, maga a vezetésre szorítkozik inkább. Magyarországon az 1907. III. t.-c. végrehajtási utasításának 1. §-a szerint gyárnak tekintendők mindazok az ipartelepek, melyeken rendszerint zárt helyiségekben, legalább 20 munkás állandó foglalkoztatása mellett, gépek vagy készülékek segítségével és tömeges gyártásra alkalmas munkamegosztással iparcikkeket állítanak elő. A 20 munkás állandó foglalkozásától el lehet tekinteni, ha az előállításnál alkalmazott eljárások mineműsége és a termelt iparcikkek mennyisége és értéke ezek nélkül is kétségtelenné teszik a gyári jelleget, mint pl. az elektromos áramfejlesztő telepeknél, vegyészeti gyáraknál, mechanikai fonó-és szövőgyáraknál, tejet gépek igénybevételével iparcikkekké feldolgozó telepeknél, mezőgazdasági szeszgyáraknál stb. Magyarországon a kereskedelemügyi minisztérium 1898-ban és 1906-ban vetetett fel gyáripari termelési statisztikákat, akkor 2515, utóbb 4251 gyárat véve fel. Ez azonban nem meríti ki a gyárak számát; e számok csak a jelentősebb gyárakat mutatják. ”

Magyarországon a kereskedelemügyi minisztérium 1893—1894 folyamán összegyűjtött adatai szerint akkoriban 3713 gyár volt, nem számítva ide a szélmalmokat és a 10 lóerőnél kevesebb erővel bíró kis vizi malmokat, valamint a fűrésztelepeket.

„Gyár. Az iparvállalat önálló termelési és irányítási egysége, amelyben a termékeket gépi technikával állítják elő. A gyár önelszámoló egység is, rendszerint külön telephellyel. A nagyvállalatokban, a kombinátokban természetesen több gyár is tartozik egy vállalathoz, és az sem ritka, hogy ezek egy telephelyen vannak (pl. Csepel Vasművek).
A nagyválllalatok szervezetében egy-egy gyár gyakran gyáregységként működik, élén a gyáregységvezető vagy igazgató. Ilyen szervezeti felépítésben működnek mindenekelőtt a 60-as években létrehozott nagyvállalatok korábban önálló vállalatokat képező egységei. ”

„Gyár, a nagyüzemű gépi termelés helye. Gazdasági szempontból gyár minden olyan üzem, amelyben az árucikkeket tömegesen, gépi erővel állítják elő. A rabszolgakorszakban is voltak műhelyek (fegyverkészítés), illetve munkahelyek (piramisépítés), ahol nagyobb tömegek dolgoztak, de ezek nem voltak gyárak. Az újkor teremtette meg a kézi-nagyüzemet (manufaktúra), munkamegosztásával ez tette lehetővé és szükségessé a gép feltalálását, illetve alkalmazását. A gyárak nem a céhműhelyekből, hanem a szabad kikötővárosokban létesített manufaktúrákból kelekeztek. Az első gyárak a textiliparban fejlődtek ki; a vas felhasználása gépgyártásra új iparágak sorozatát (gép-, motor-, vegyiipar stb.) teremtette meg. A gyárban a gép nem önálló termelőeszköz, hanem a nagyobb termelőegység része; a gépet kiszolgáló munkás önállósága is megszűnik. A tömegtermelő nagyüzemek csak néhány típust gyártanak, az alkatrészek kicserélhetőségét a szabványok (egyforma méretek megállapítása) biztosítják. Az általános gyárak helyébe mindinkább különleges üzemek lépnek, másrészt a gyárak arra törekednek, hogy a nyersanyagtól a hulladékfeldolgozáson keresztül a végtermékig mindent maguk állítsanak elő. Gyár létesítése és üzemben tartása nagy tőkét igényel, többnyire részvénytársaság formájában, esetleg bankkölcsönnel biztosítják működését. A gyár többnyire más üzemeknek vagy nagykereskedőknek szállít, a fogyasztók közvetlen kiszolgálása nem tartozik gazdasági feladatai közé és elvonná tőkéje egy részét a termelőfolyamattól. Iparjogi szempontból gyáripar a kézműves jellegű iparűzés kereteit meghaladó ipari tevékenység. Gyárszerű akkor az üzem, ha elemi erővel hajtott munkagépeket használ, legalább 10 alkalmazottat foglalkoztat és kizárólag tovább-eladók részére termel; vagy ha a termelés közvetlenül a fogyasztók kielégítésére történik, elemi erővel hajtott munkagépeket használ és legalább 20 alkalmazottat foglalkoztat; vagy ha minden egyéb körülményre tekintet nélkül legalább 25 alkalmazottat foglalkoztat. A megkívánt legkisebb munkáslétszámnak állandóan, illetve az idényhez kötött iparoknál legalább az idényben meg kell haladnia az alsó határt. Csak a műszaki tisztviselőket és az illető ipar körébe vágó szakmunkát végző munkásokat lehet számításba venni, a tanoncokat nem. A képesítéshez kötött iparok ebben a terjedelemben űzve szabad iparokká válnak, azaz gyakorlásukhoz a szakképzettség megszerzését igazolni nem kell és kereskedelmi tőketársaságok részéről is gyakorolhatók.

A gyárak iparfelügyelet alatt állanak, alapításukhoz az iparjogosítványon felül gyakran telepengedélyre is szükség van. Ipardíjuk az általánosnál magasabb. Róluk külön iparlajstromot vezetnek az iparhatóságok. Iparfejlesztési szempontból különféle kedvezményeket élveznek, a közszállításokban aránylagos részt kapnak. A gyárakban külön munkarend van, amely a gyári alkalmazottak munkaszerződésének kiegészítő része. A gyári munkások jogviszonyait az ipartörvény külön szabályozza. A gyárosok ipartestületbe csak akkor tartoznak, ha tanoncot alkalmaznak. Az egészségügyi rendelkezések betartásán az iparfelügyelőségek őrködnek. Magyarországon első ízben 1898-ban történt teljes gyár statisztikai felvétel. Újabban évente, rendszeresen folyik. ”

„gyár (főnév)
1. Termelő nagyipari üzem, amely munkásokat foglalkoztat. Itt a nyersanyagokat, félgyártmányokat, különféle alkatrészeket gépek segítségével nagy tömegben másfajta félgyártmánnyá vagy kész iparcikké szerelik összeépítik az itt acéllemezekből préselt és összehegesztett karosszériákba.
2. Nagyipari üzem épülete, vagy az összetartozó épületek összessége.
3. A nagyipari üzemben dolgozók összessége. ”

A gyárépület fogalma

Gépekkel felszerelt, rendszerint nagyobb épület, amelyben vmely gyár működik, amelyben gyári munka, gyári termelés folyik.

A nagyipar fogalma

„nagyipar: Az iparnak az az ága, amelyben a gépi erő széleskörű felhasználása alapján, fejlett munkamegosztással nagyüzemi tömegtermelés folyik. Kapitalista, szocialista nagyipar.”

Az üzem fogalma

„üzem 1862: üzem (NyÜSz.); 1874: „üzem: . . . Űzési mód" (CzF.). J: 1. 1862: Vállalat, gyár; Betrieb, Anlage, Werk'

2. 1874

'gazdálkodási mód; Wirtschaftsform'; 3. 1889/1951: 'termelőeszköz, gép működése; Gang, Arbeitsprozeß, Betrieb'* (Munkásmozg. tört. 1: 561: NSz.). — Sz. ~i 1891: üzemi (AkÉrt. 2: 650) Iel 1956: üzemelnek gr. (Urbán E.: Istenítélet Cs. 10/2. 630: NSz.) -eket 1958: üzemeltetjük gr. (MN. aug. 20. 4. NSz.).

Nyelvújítási alkotás: az űz igéből képezték az akkor kedvelt -am -em képzővel; vesd össze: állam, dallam, elem, érem, illem, ütem stb. Voltaképpen a német Betrieb fordítása. 2. jelentése szótárírói félreértésen alapul, későbbről nem adatolható. Körösi: Nyr. 25: 307; Lukács Lőrincz: Nyr. 25: 508; Tolnai: Nyúl. 210®; Szóf Sz. üzlet ”

Az üzem a hétköznapi szóhasználatban a gyárépület (-komplexum) szinonímája; általános értelemben az intézmény és a hozzá tartozó szerepkör együtttes neve (pl. idegenforgalmi üzem = szálloda, fizetővendég-szolgálat + vendégforgalom; ipari üzem = a gyárépületek + a gyártási technológia.

A gyártó fogalma

„Gyártó:
A gyártó az a természetes vagy jogi személy, aki kozmetikai terméket gyárt, illetve ilyen terméket terveztet vagy gyártat, és az adott kozmetikai terméket saját nevével vagy védjegyével ellátva értékesíti.

A Közösség területén belül letelepedett gyártó egyben az általa forgalomba hozott termékekhez rendelt felelős személy. A gyártó írásbeli meghatalmazással kinevezhet egy, a Közösség területén letelepedett felelős személyt, aki ezt írásban fogadja el.

A Közösség területén kívül letelepedett gyártónak ki kell neveznie egy, a Közösség területén belül letelepedett felelős személyt (jogi vagy természetes személyt), aki ezt írásban fogadja el.”

Források

• Társadalmi Lexikon - Madzsar József szerk. (Budapest, 1928) 244. old.
• Népszava, 1941. január (69. évfolyam, 1–25. sz.)1941-01-16 / 12. szám

Kapcsolódó szócikkek

• Gyár
• Gyáriparosok Országos Szövetsége
• Kézműipar
• Manufaktúra (kézi gyártómű)

További információk

• ksh.hu (1923)
• A modern gyári nagyipar kora Magyarországon
• Magyar könyvészet