Szerkesztő:Raczrobert/Poszt-strukturalizmus
A posztstrukturalizmus fogalma különböző szellemtudományi és filozófiai módszereket jelöl, amelyek az 1960-as évek végén Franciaországban jöttek létre. A strukturalizmus olyan képsívelői mint Roman Jakobson, Ferdinand de Saussure vagy Claude Lévi-Strauss a posztstrukturalizmus egyes képviselői más más módon ítélik/határozzák meg. Leginkább abban látnak különbséget, hogy a posztstrukturalizmusban a struktúrákat és diszkurzusokat nem annyira statikus stabil képződményekként kezelik, hanem jobban koncentrál a történelmi diszkontinuitásokra, törésvonalakra és leginkább a struktúrák kialakulásának feltételeire. Jellemzö a kritikus megközelítése a strukturalista fogalmaknak, elöíró elképzelések és elméleti pricipiáknak. klasszikus metafizikai rendstrukzuralizmus szerek elrendeződésének/felépítésének érvényességük feltételeit felülvizsgálja és elemzi és ehhez pszichoanalízis, diskuranalízis, szemiotika nyelvfilozófiai módszereket felhasználva.a posztstrukturalizmzs vonzáskörébe olyan személyeket számolunk mint
Helye a filozófiatörténetben
Der Begriff Poststrukturalismus kennzeichnet unterschiedliche geisteswissenschaftliche und philosophische Ansätze und Methoden, die Ende der 1960er Jahre zuerst in Frankreich entstanden. Die Abgrenzungen zum klassischen Strukturalismus eines Roman Jakobson, Ferdinand de Saussure oder Claude Lévi-Strauss und anderer werden von einzelnen Poststrukturalisten unterschiedlich bestimmt. Meist werden Unterschiede darin gesehen, dass Poststrukturalisten bestehende Strukturen und Diskurse weniger als statische und stabile Gebilde sehen, sondern den Blick stärker auf die historischen Diskontinuitäten, Brüche und vor allem auf die Konstruktionsbedingungen von Strukturen richten. Typisch sind eine kritische Herangehensweise an strukturierende Begriffe, normative Vorstellungen und theoretische Prinzipien. Ordnungsprinzipien klassischer metaphysischer Systeme werden auf die Bedingungen ihrer Geltung hin befragt und analysiert. Dabei werden psychoanalytische, diskursanalytische, semiotische und sprachphilosophische Methoden verwendet. Dem Poststrukturalismus werden Theoretiker wie Michel Foucault, Jacques Derrida, Gilles Deleuze, Roland Barthes, Jacques Lacan, Louis Althusser, Jean Baudrillard, Slarvoj Žižek, Ernesto Laclau, Chantal Mouffe, Judith Butler und Hélène Cixous zugerechnet.
A posztstrukturalizmus fogalma különböző szellemtudományi és filozófiai módszereket jelöl, amelyek az 1960-as évek végén Franciaországban jöttek létre. A strukturalizmus olyan képsívelői mint Roman Jakobson, Ferdinand de Saussure vagy Claude Lévi-Strauss a posztstrukturalizmus egyes képviselői más más módon ítélik/határozzák meg. Leginkább abban látnak különbséget, hogy a posztstrukturalizmusban a struktúrákat és diszkurzusokat nem annyira statikus stabil képződményekként kezelik, hanem jobban koncentrál a történelmi diszkontinuitásokra, törésvonalakra és leginkább a struktúrák kialakulásának feltételeire. Jellemzö a kritikus megközelítése a strukturalista fogalmaknak, elöíró elképzelések és elméleti pricipiáknak. klasszikus metafizikai rendstrukzuralizmus szerek elrendeződésének/felépítésének érvényességük feltételeit felülvizsgálja és elemzi és ehhez pszichoanalízis, diskuranalízis, szemiotika nyelvfilozófiai módszereket felhasználva.a posztstrukturalizmzs vonzáskörébe olyan személyeket számolunk mint
Helye a filozófiatörténetben
A posztstrukturalizmus fogalma különbözö a szellemtudományok és filozófia különbözö áramlatait és megközelítését jelöli, amelyek a 60-as évek végén eleinte Franciaországban jöttek létre. A választóvonal meghúzása a klasszikus strukturalizmushoz Roman Jakobson, Ferdinand de Saussure vagy Claude Lévi-Strauss nevéhez füzödö és másokat az egyes posztstrukturalisták más és másként ítélik meg. A különsébegeket általában abban látják, hogy a posztstrukturalizmusban létezö struktúrák és dizskurzusok kevésbé statikus és stabil képzödmények, hanem a tekintetet/fókuszt erösebben a történelmi diszkontinuitásra, törésekre és mindenek elött a struktúrák konstrukciós feltételeire irányítja. Tipikus a kritikus megközelítése a strukturáló fogalmaknak, normatív elképzeléseknek és elméleti elveknek. A klasszikus metafizika rendszereinke rendezöelveit érvényességük feltételei szerint értékeli. Ehhez pszichoanalitikai, diszkurzuselemzö, szemiótikai és nyelvfilozófiai módszereket használ. A posztstrukturalizmus holdudvarában tartják számon
Michel Foucault, Jacques Derrida, Gilles Deleuze, Roland Barthes, Jacques Lacan, Louis Althusser, Jean Baudrillard, Slarvoj Žižek, Ernesto Laclau, Chantal Mouffe, Judith Butler és Hélène Cixous .