Szerkesztő:SZERVÁC Attila/Tóth Aladár Zeneiskola

Tóth Aladár Zeneiskola
A montázson a Tóth Aladár Zeneiskola Városligeti fasori illetve a jelenlegi Szív utcai épületének homlokzata
Alapítva	1903
Hely	Budapest, Magyarország
Típus	alapfokú művészeti iskola, zeneiskola
Hallgatói létszám	800
Elérhetőség
Cím	1063 Budapest, Szív utca 19-21-
A Tóth Aladár Zeneiskola weboldala

A Tóth Aladár Zeneiskola délutáni oktatás keretében működő alapfokú művészeti iskola, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorló iskolája. Növendékei - óvodás gyermekektől az egyetemista fiatalokig - hangszeres, énekes és a hangszertanulást segítő elméleti képzést kapnak, emellett csatlakozhatnak az iskola különböző együtteseinek munkájához. A zeneiskola központi épülete Budapesten, a VI. kerületben, Terézvárosban a Szív u. 19-21. szám alatt található.

A Tóth Aladár Zeneiskola működése, felépítése

Kihelyezett tagozatok

A Tóth Aladár Zeneiskola jelenleg 800 növendéke közül sokan a központi épületben tanulnak, de közel azonos számú tanulót a kerület általános iskoláiban, gimnáziumaiban, úgynevezett kihelyezett tagozatokon (telephelyeken) tanítanak. Ez azért is fontos, hogy a kisebb gyerekek a saját általános iskolájuk épületében – amit már jól ismernek - kezdhessék el zenei tanulmányaikat, így nem kell őket hozni-vinni a szülőknek. A kihelyezett tagozatokon a tanszakok széles kínálatából lehet választani.

A zenetanulás kezdete - Előképző

A zenetanulás első szakasza - a zenei képességek fejlesztése - az előképzős csoportokban történik. A szolfézstanárok június elején és szeptember elején kezdik szervezni az óvodákban és az általános iskolák 1-2. osztályaiban az előképzős csoportokat. Sok játék, mozgás, gyermekdal segítségével itt ismerkednek meg a kisgyermekek (5-8 éves korban) a zenei írás-olvasás legegyszerűbb elemeivel. Az előképzős csoportokban folyó munka megalapozza a későbbi eredményes hangszertanulást.

Hangszertanulás

A hangszertanulást általában 8 éves kor körül kezdhetik el a gyerekek. A szaktanárok segítenek a hangszerválasztásban: megvizsgálják a jelentkezők kezét, száját, termetét, hallását, ritmusérzékét, tehát az adottságok alapján felmérik, hogy a kisgyermek milyen hangszeren bontakoztathatja ki leginkább zenei tehetségét. 8 éves kor után a legtöbb hangszeren biztonsággal el lehet kezdeni a tanulmányokat. Ezt segíti az is, hogy néhány hangszerfajta (pl. gordonka, hegedű, gitár, fuvola, kürt) ,,kicsinyített” méretben is létezik.   Bizonyos tanszakokon a fizikai adottságok határozzák meg a hangszertanulás  kezdetét: például a magánének tanulását 16-18 éves kor körül érdemes elkezdeni. Egyes fúvós hangszerek (pl. oboa, fagott) előtt érdemes 1-2 évet furulyázni. Hasonlóképpen, egyes vonós hangszerek (pl. brácsa, nagybőgő) előtt javasolt néhány éven keresztül hegedülni, gordonkázni. Azokat a hangszereket, amelyekből az iskola tud kölcsönözni, térítésmentesen kérhetik a beiratkozott növendékek.

Tagozatok

A hangszeres órák egyéni oktatás keretében „A” és „B” tagozaton zajlanak. Az ,,A” tagozaton a tanórák heti 2x30 percesek. A 2. zenei osztály után ,,B” tagozaton, magasabb óraszámban, heti 2x45 percben tanulhatnak a tehetségesebbek, illetve a zenei pálya választását fontolgatók. Mindkét tagozat növendékei minden félév végén számot adnak tudásukról, fejlődésükről, vagy nyilvános vizsgahangverseny keretében, vagy szűkebb körben, a tanszakon tanító tanárok előtt. A szolfézs és zeneirodalom tárgyakból év végén nyilvános órákat szerveznek.

Kötelező tárgyak, zenei közösségek

A hangszertanulást az első négy évben heti 2x45 percben a kötelező szolfézs tárgy egészíti ki. A szolfézstanulás segíti a zenei írás-olvasási készségek, a zenei hallás és a memória fejlesztését. A négy éves szolfézs alapképzés mellett, illetve utána, az alábbi kötelező tárgyak közül lehet választani: zeneirodalom, zeneelmélet, kórus, kisebb kamaraegyüttesek, vonós- és szimfonikus zenekarok, operastúdió. Az egyéni hangszeres órán megszerzett tudás, akár már 2-3 év tanulás után kamatoztatható a különböző együttesek munkájában. A közös zenélés a legnagyobb élmény, ezért a zeneiskola kiemelt gondot fordít zenei közösségek létrehozására, életben tartására. A TAZI együttesei, zenekarai rendszeresen részt vesznek  hazai és külföldi fesztiválokon, versenyeken. Az elmúlt években az alábbi országokban jártak: Németország, Szlovénia, Szlovákia, Csehország, Ausztria, Olaszország, Dánia, Norvégia, Svájc, Spanyolország, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok, Kína.

Koncertélet

A zenetanuláshoz a kezdetektől hozzátartozik a nyilvánosság előtti szereplés. Ez célt ad a napi gyakorláshoz, valamint a szülők, barátok számára lehetőséget nyújt, hogy kövessék a gyerekek hangszeres tudásának fejlődését. A tanszaki hangversenyek és egyéb fellépések olyan ünnepi alkalmak, amelyekhez kényelmes és szép helyszínt biztosít az iskola 90 fős – a zeneiskola alapítójáról, Fodor Ernőről elnevezett - hangversenyterme (Fodor-terem). Gyakran külső helyszíneken szerveznek növendékhangversenyeket: a tagiskolákban illetve olyan reprezentatív helyszíneken, mint a Művészetek Palotája, a Régi Zeneakadémia Liszt Ferenc Kamaraterme, a Terézvárosi Ávilai Nagy Szent Teréz-plébániatemplom, Szent Család Templom, a Nádor Terem, Evangélikus Gimnázium, az Orosz Kulturális Központ, vagy a Zeneakadémia Nagyterme.

Táborok

Több éves hagyományra tekintenek vissza a TAZI jó hangulatú, kellemes vidéki környezetben szervezett nyári táborai – kamarazenei tábor (Enese), együttesek tábora (Balatonszemes), magánénekesek tábora (Verőce) -, változatos szabadidős programokkal.

A Tóth Aladár Zeneiskola története

Az ország egyik legrégebbi alapfokú művészetoktatási intézményét Fodor Ernő alapította 1903-ban.

1903-1945: A Fodor Zeneiskola

Fodor Ernő (Csabdi, 1878. április 25. – Budapest, 1944. október 15.) már zeneakadémista korában eltervezte, hogy zongoraművészi diplomájának megszerzése után saját zeneiskolát hoz létre. Célja az volt, hogy olyan iskolát alapítson, amelyben alap- és középfokú oktatás folyik, mely előkészíti a felsőfokú zenei tanulmányokat. Akkoriban ugyanis különösebb előképzettség nélkül be lehetett iratkozni a Zeneakadémiára, s ez jelentősen megnehezítette és lelassította az ott tanító nemzetközi hírű professzorok munkáját. Fodor Ernő nagy körültekintéssel készült az első tanévre: 1902-től egyéves európai hangversenykörútra indult Perotti Gyula tenoristával és Földesy Andor gordonkaművésszel. Útközben tanulmányozta Bécs, Berlin, London, Róma zenei tanintézeteit. Mivel a hangversenykörút nem hozott anyagi sikert, 1903 nyarán zenetanári állást vállalt egy vidéki földbirtokos családnál. 400 koronát tudott így összegyűjteni, amelyből kibérelt egy háromszobás lakást a Zeneakadémiához közel, az Andrássy út 40. számú házban. Zongorákat kölcsönzött és szeptemberben 11 tanárral, 160 növendékkel elindította iskoláját. Vállalkozása olyan sikeres lett, hogy pár év alatt megsokszorozódott a jelentkezők száma, így a tantestület szigorúbb felvételi és tanulási követelményeket vezethetett be. A Fodor Zeneiskola hamarosan mintává vált a következő évtizedekben egyre szaporodó alapfokú zeneiskolák számára. Az első években a következő tárgyakat tanították: zongora (mindig ez volt a legnépesebb szak), hegedű, gordonka, ének, cimbalom, zeneszerzés, hangszerelés és partitúra-olvasás. Majd évről évre újdonságokkal gazdagodott az intézet: énekkar, zenekar, kamaraegyüttesek, szavalókórus alakult, és lehetett mozgásművészetet is tanulni. Sok olyan újítást vezettek be, melyek ma már természetesek: 1.   Csak szakképzett, diplomás tanárok taníthattak az iskolában. 2.   Módszeresen kidolgozott tantervet vezettek be, amelyet a Zeneakadémia határozott meg 3.   A tanulóknak „ellenőrzési füzete” volt. Ezt a mainál is szigorúbban vezették: bele kellett írni a napi gyakorlás mennyiségét, melyet a szülő aláírásával igazolt. Sok akkoriban újdonságnak számító pedagógiai eszközt vezetett be, és ezekkel megalapozta a világhírűvé vált magyar zeneoktatást. Évről évre egyre többen tanultak az iskolában, ezért újabb és újabb helyiségeket kellett kibérelni. (Andrássy út 55., Andrássy út 56., Jókai tér 4.) A Fodor Zeneiskola gyarapodása mellett újabb zeneiskolák nyíltak, ezért országszerte egyre több zenetanárra lett szükség. A Zeneakadémia ekkor még nem képzett tanárokat, csak a követelményeknek megfelelő vizsga lehetőségét nyújtotta, melyre minden tanárjelöltnek egyénileg kellett felkészülnie. A felkészítő tanfolyamok legelső helyszíne „A Fodor” lett. Senn Irént, az iskola kiváló zongoratanárát hamarosan meghívták a Zeneakadémiára a zongoratanár-képző szak vezetésére. Jól mutatja a Fodor Zeneiskola szakmai rangját, hogy az 1918-1925 között diplomát szerző zenetanárok csaknem fele hosszabb vagy rövidebb ideig falai közt tanult.  A Fodor Zeneiskola legmagasabb osztályaiba járó növendékek számára eleinte lehetőség, később kötelezettség lett a Zeneakadémián vizsgázni. Külön tagozatot indítottak a zenei pályára készülők és a kedvtelésből tanulók számára. A tanári karban olyan világhírű muzsikusok tanítottak, mint dr. Kovács Sándor, Prahács Margit, Rados Dezső, Reiner Frigyes, Siklós Albert, Varró Margit, Waldbauer Imre, Weiner Leó. A korabeli rangos folyóiratok rendszeresen hírt adtak a Fodor Zeneiskola munkájáról. Az 1920-as évek koncertműsorai és a folyóiratokban rendszeresen megjelenő kritikák tanúsága szerint a zongora tanszak mellett egyre nagyobb rangja lett a vonós tanszaknak. Ez többek között Waldbauer Imrének és Rados Dezsőnek volt köszönhető. Rados 1920-tól tanított a zeneiskolában - számos kitűnő hegedűst és hegedűtanárt nevelt. Az 1945 után megújuló magyar zeneoktatásban részt vállaló hegedűtanárok valósággal zarándokoltak hozzá módszertani segítségért. Az első világháború éveitől nagy hangsúlyt fektetett az iskola a kortárs magyar zene támogatására, ezzel a programmal több magyar zeneszerző gyermekdarabjainak (pl. Bartók Béla: Gyermekeknek című sorozata) megszületéséhez is hozzájárult. Fodor Ernő ösztönzésére készült sok pedagógiai munka, például olyan szerzőktől, mint Bartók Béla, Weiner Leó, Farkas Ferenc, Szervánszky Endre, Kadosa Pál. Az 1929/30-ban megalakult, főként a kortárs magyar zene megismerésével és megismertetésével foglalkozó diák-önképzőkör tagjai közül több jeles zenetörténész került ki.

A Fodor Zeneiskolától a Tóth Aladár Zeneiskoláig

1945-től 1986-ig Fodor Ernő zeneiskolája háromszor is nevet váltott. Az alapító igazgató halála után – 1952-ig - Zeneoktató Munkaközösség néven működött tovább. A növendékek létszáma annyira lecsökkent a háború alatt, hogy 1945-re kevesebben tanultak itt, mint az első években. Mégis, a Fodor Zeneiskola – s benne azon értékek, melyeket képviselt – egyfajta mentsvár lett azok számára, akik még bíztak a művészet humanista erejében. Fodor Ernő egészen a náci megszállásig el tudta érni, hogy azok a tanárok, akik a zsidótörvények életbe léptetése után nem taníthattak a Zeneakadémián, itt folytathassák munkájukat. 1944-ben bekövetkezett halála után rövid ideig özvegye vezette az iskolát, majd az 1945 utáni átmeneti években az intézmény munkaközösségként működött. 1952-ben – miután szinte az összes korábban működő zeneiskolát államosították – megalakult a Fővárosi Zeneiskolai Szervezet. Központja a Fodor Zeneiskola első helye, a mai Andrássy út 40. számú épület lett. Főigazgatójává az intézmény egykori neveltjét, Irsai Verát nevezték ki. Fodor Ernő iskolájából I. számú Körzeti Zeneiskola lett. Az igazgató Czövek Erna lett, a magyar zongoraoktatás egyik legjelesebb tanáregyénisége, akinek tevékenységét az elődök és a hagyományok tisztelete, az új dolgok felkarolása jellemezte. Kiváló érzékkel válogatta ki munkatársait, tantestületéhez tartoztak többek között: Dénes László, Dobszay László, Kertész Ottó, Nógrádi László, Béres János, Pálfalvi József, Papp Lajos, Szokolay Sándor, Tarjáni Tóth Ida, Wilheim Ferenc. Ösztönözte a zenepedagógiai munka fejlesztését, többek között a szolfézs tanárok szakmai összejöveteleinek és tanácskozásainak támogatásával – ennek eredménye lett például a Dobszay László által formába öntött tankönyv-sorozat, A hangok világa című kiadvány, a mai napig a szolfézsoktatás alapműve. Czövek Erna utóda 1962-ben Horváth Károlyné lett, akinek múlhatatlan érdeme a fúvós tanszak létrehozása, a szimfonikus zenekar fúvós hangszereinek szinte teljes választékával, illetve olyan zenekari szólisták megnyerése a tanításnak, mint Bántai Vilmos, ifj.Hara László, Friedrich Ádám. A hangszerek beszerzését úgy oldotta meg, hogy az első időkben különböző zenekaroktól, felsőbb iskoláktól elkérte a kiselejtezett hangszereket. A kezdők tanításához szükséges kottakiadványok jelentős részét a tanárok írták vagy állították össze – például a Dénes-Lányi-Kállay-Mező-féle Hegedűiskola, Béres János Furulyaiskolá-i - ezeket a hangszeriskolákat a mai napig használják a magyar zeneoktatásban. 1968-ban megváltoztatták a fővárosi zeneiskolák szervezeti formáját: kerületi állami zeneiskolákat hoztak létre. Az I. számú Körzeti Zeneiskola fenntartója a VI. kerületi tanács lett. Az állami gondoskodás anyagilag biztonságosabbá tette a működést, ennek köszönhetően jelentősen javultak a zenetanítás tárgyi feltételei. Az oktatás az Andrássy úti központi épületben és a kerület általános iskoláiban folyt, kihelyezett tagozatokon. 1975-ben az Andrássy úti házat életveszélyesnek minősítették, és az iskolát „ideiglenesen” áthelyezték a Városligeti fasor 6. szám alatti villa épületébe.

Tóth Aladár Zeneiskola

Az 1980-as években lett szokássá az iskolák névfelvétele. A tantestület számára egyértelmű volt, hogy újra Fodor Ernő nevét kellene viselnie az iskolának. Az akkori politikai vezetés azonban ezt nem hagyta jóvá. Olyan névadót kellett keresni, aki kötődik a VI. kerülethez és az iskola szellemiségéhez, így esett a választás 1986-ban Tóth Aladárra, aki neves zenekritikusként és az Operaház igazgatójaként a XX. század zenei életének kiemelkedő alakja volt. A zenei tanulmányaikat a Tóth Aladár Zeneiskolában kezdő gyerekek közül ma sokan a hazai és nemzetközi zenei élet elismert szereplői. Hosszú a híressé lett Fodor- illetve Tóth Aladár Zeneiskolások névsora - ide járt többek között Solti György karmester, zongoraművész, Kovács Dénes hegedűművész - aki sokáig a Zeneakadémia rektora volt -, Alpár Gitta színész-operaénekesnő, Gál György Sándor, aki számos közismert zenei ismeretterjesztő könyvet írt, Földes Andor, az Amerikában élő világhírű zongoraművész, a jazz-zongorista (ma is a TAZI-ban tanító) ifj. Rátonyi Róbert illetve az édesapja, Szabolcsi Bence zenetörténész, Vaszy Viktor zeneszerző, Prahács Margit zenetudós, Dés László, Gőz László jazz-muzsikusok, Szokolay Balázs, Csalog Gábor zongoraművészek. A jelenlegi növendékek közül többen sorra nyerik a zenei versenyeket. Az együttesek, a kórus, az operastúdió, a zenekarok járják a világot.

Referenciaintézmény, tehetségpont, gyakorlóiskola

Gyakorlóiskola: Az iskola kezdettől aktív szerepet vállalt a tanárképzésben. Az itt tanító tanárok a múltban és ma is a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem gyakorlatvezető tanáraiként irányítják a zongora-, a cselló-, a gitár-, a hegedű-, a fúvós- majd később a szolfézs szakos tanárjelöltek szakmai gyakorlatát.

Igazgatók

Fodor Ernő (1903-1944) Fodor Ernőné (1944-1945) Czövek Erna (1952-1962) Horváth Károlyné (1962- Fehér Lászlóné (1975-1982), Kovács Kálmánné (1982-1984) Wambach Ferencné (1985-2005) Magyar Margit (2005-től)

További információk

A 2011. évi CXC. tv. valamint a 20/2012 (VIII.30.) EMMI rendelet alapján a zeneiskolában tanulók térítési díjat fizetnek. Az iskola rendszeresen megjelenő Hírmondó című kiadványa tudósít a fontosabb eseményekről, betekintést nyújt a szülők és diákok számára az iskola életébe. A tanárok szakmai munkáját gazdag könyv-, kotta- és hanglemeztár segíti. A könyvtárban a kutatók betekinthetnek az eredeti Fodor Évkönyvekbe is.

A zeneiskola kiadványai

A 100. tanév alkalmából kiadott 100 éves a Tóth Aladár Zeneiskola, (Budapest, 2003, szerk.: Barth Márta-Ispánki Ferenc)