Szidóni Balian vagy Grenier Balian (1195 körül – 1240 vagy 1241) Ibelin Helvis és Szidóni (Grenier) Rajnald fia, Ibelin Balian és Komnéna Mária unokája, az Ibelin nemzetség tagja. Apja halála után, 1202-ben örökölte meg Szidón városát és uradalmát, és ezzel a legjelentősebb jeruzsálemi bárók sorába lépett. Három keresztes hadjáraton át szolgálta hazája és a kinn született (poulain) arisztokrácia érdekeit.

Az Ibelin-címer

ÉletútjaSzerkesztés

Ötödik keresztes hadjáratSzerkesztés

Az ötödik keresztes hadjárat alatt, 1217 végén ő volt az, aki figyelmeztette II. András magyar király hadának egyik különítményét, hogy ne törjenek be a szidóni uradalom sivatagi határvidékére, a Bekaa-völgybe, ahol a szaracénok az urak.[1] A magyarok nem hallgattak rá, és majdnem ötszázan ottvesztek egy turkomán rajtaütésben.

Hatodik keresztes hadjáratSzerkesztés

1225-ben elkísérte II. Izabellát Dél-Itáliába, ahol II. Frigyes házasságot kötött vele.[2] A hatodik keresztes hadjárat idején Frigyes jeruzsálemi trónigényét támogatta, olyannyira, hogy 1228-ban csapatával csatlakozott a Nicosia (vagyis tulajdonképpen nagybátyja, I. Ibelin János bejrúti úr) ellen vonuló császári sereghez.[3] Tárgyalt Filangieri Richárddal, Szicília marsalljával, akit Frigyes 1228-ban előreküldött Akkóba, hogy megérkezéséig képviselje őt. Abban az időben a helyi bárók nem fogadták szívesen az új keresztes urakat; Balian lett az egyik legfőbb szövetségesük, aki Frigyes híveként is igyekezett megakadályozni minden vérontást, és tiltakozott például Bejrút alkotmánysértő megtámadása ellen.[4] A Frigyes és al-Kámil egyiptomi szultán között létrejött 1229. február 18-ai egyezséget, amelynek értelmében rövid időre Jeruzsálem visszakerült a keresztény királysághoz, Acerrai Tamás és Balian többszöri követjárása készítette elő.[5] A császár még 1229-ben rábízta Türoszt, 1231-ben pedig a Jeruzsálemi Királyság régenshelyettesévé (baillie) nevezte ki. Miután Frigyes hazautazott, Balian többször fellépett megbízottja, Filangieri túlkapásai ellen (1232-ben például kizárta Akkóból[6]), és Ibelin-rokonságának oldalára állt.[7][8]

A bárók keresztes hadjárataSzerkesztés

1239-ben az I. Theobald navarrai király vezette bárók keresztes hadjárata során egyes források szerint részt vett a gázai csatában a keresztesek egy része és az egyiptomi erők között, unokatestvérével, Ibelin János arszúfi úrral együtt.[9] Más források szerint IV. Hugó burgundiai herceg csapatában voltak, amely még az összecsapás előtt elhagyta a csatateret. A csatában résztvevő keresztesek vereséget szenvedtek, több európai nemes fogságba került vagy elesett. Ha Balian mégis részt vett az ütközetben, azon kevés túlélő közé tartozott, akiket nem ejtettek foglyul a muszlim erők. 1240-ben a Theobald által kötött béke értelmében a keresztesek kezére jutott Beaufort vára, amely Baliané lett. (Beaufort-t apja, Rajnald veszítette el Szaladinnal szemben 1190-ben.)[10]

A jogtudósSzerkesztés

Szidóni Balian unokatestvérével, Ibelin János jaffai és aszkaloni gróffal együtt a királyság legnagyobb jogtudósai közé tartozott.[11] Türoszi Vilmos krónikájának folytatása, az Estoire d’Eracles feljegyezte egy híres beszédét, amelyet Filangierihez intézett. 1231-ben, amikor II. Frigyes marsallja I. Ibelin János bejrúti úr városát és fellegvárát ostromolta távollevő uralkodója nevében, és segítségül meg akarta nyerni magának a de facto főváros, Akkó népét, nem a nemesi parlamentet, az Haute court hívta össze, hanem példátlan módon a jelenlevő nemeseket és polgárokat együtt. Kétszeresen is kudarcot vallott: a polgárok kommunát alakítottak ellene, így támogatva Bejrútot, a nemesek üzenetét pedig Balian vitte meg Filangierinek:

Azzal bíztak meg, hogy nevükben és a magam nevében közöljem veled, amikor ezt a földet elfoglaltuk, nem király állt az élünkön. Keresztes hadjárat, az összegyűlt zarándokok népe hódította meg. És amikor meghódították, királyt választottak maguknak közös egyetértésben, és megbízták a birodalom irányításával. És akkor tiszteletre méltó emberek közös egyetértésben intézményeket és törvényeket hoztak létre, amelyeknek megtartásával és használatával biztonságot élvezzen a király és a nép, a jogok csorbítatlanok maradjanak, és megesküdtek, hogy megtartják és a királlyal is megtartatják ezeket. Azóta is erre esküsznek a birodalom királyai, és erre esküdött a császárod is.

Ibelin János jaffai gróf egy nemzedékkel később ezt a beszédet elemezte és bővítette ki nevezetes műve, A Jeruzsálemi Legfelsőbb Bíróság rendeletei első három fejezetében.[12]

HázasságaSzerkesztés

Reyneli Idát, Brienne-i János anyai ági unokahúgát vette nőül 1218-ban.[* 1] Öt gyermekük született:

  • Egyed (meghalt 1240 előtt)
  • Gyula, Szidón utolsó ura (meghalt 1275-ben)
  • Fülöp, Beaufort ura (meghalt 1261 márciusa után)
  • Izabella
  • Ágnes, feleségül ment Vilmos botruni úrhoz

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. A Kenneth Setton által szerkesztett monumentális, hatkötetes, 1955-től 1989-ig készülő kereszteshadjárat-történet (University of Wisconsin Press) azt a tévedést ültette el a köztudatban, hogy Idát csábította el saját nászéjszakáján II. Frigyes, amikor II. Izabellát 1225-ben feleségül vette. Ida azonban már 1218-ban Balian felesége volt, a hírhedett történet pedig egy másik Brienne lánnyal, Brienne-i Valter Anais nevű lányával esett meg. Steven Runciman a Setton-sorozattal egy időben írta a maga háromkötetes munkáját, ironikusan panaszkodott is, hogy ugyan mire képes egy árva brit toll az Egyesült Államok írógéptömegével szemben. Ezt a csatát mégis ő nyerte meg: ő nem tévesztette össze a Brienne lányokat.[13]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Borosy 1996 22. o.
  2. Runciman 1999 770. o.
  3. Runciman 1999 776. o.
  4. Edbury 1991 62. o.
  5. Runciman 1999 779. o.
  6. Edbury 1991 64. o.
  7. Runciman 1999 786–787. o.
  8. Riley-Smith 2014 264. o.
  9. Runciman 1999 800. o.
  10. Runciman 1999 801. o.
  11. Riley-Smith 2014 260–261. o.
  12. Prawer 1980 56. o.
  13. Runciman 1999 771. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Borosy 1996: Borosy András: A keresztes háborúk és Magyarország II. rész. Hadtörténelmi Közlemények, CIX. évf. 2. sz. (1996) 11–51. o. Hozzáférés: 2019. márc. 16.
  • Edbury 1991: Edbury, Peter W: The Kingdom of Cyprus and and the Crusades 1191–1374. Cambridge: Cambridge University Press. 1991.  
  • Prawer 1980: Prawer, Joshua: Crusader Institutions. Oxford: Clarendon Press. 1980.  
  • Riley-Smith 2014: Riley-Smith, Jonathan: The Crusades. A History. Third Edition. London: Bloomsbury Publishing. 2014.  
  • Runciman 1999: Steven Runciman: A keresztes háborúk története. Szerk. Veszprémy László, ford. Bánki Vera és Nagy Mónika Zsuzsanna. Budapest: Osiris. 1999. ISBN 963 379 448 X