Szilágyi Zsófia (irodalomtörténész)

Szilágyi Zsófia (Cegléd, 1973. március 26. –) magyar irodalomtörténész, egyetemi tanár, kritikus, irodalmi szerkesztő.

Szilágyi Zsófia
Született 1973. március 26. (48 éves)
Cegléd
Nemzetisége magyar
Foglalkozása irodalomtörténész
kritikus

Szilágyi Miklós néprajzkutató, múzeumigazgató lánya, Szilágyi Márton irodalomtörténész húga.

ÉletpályájaSzerkesztés

A középiskolát a budapesti Apáczai Csere János Gimnáziumban végezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Kar (BTK) magyar-orosz szakán folytatta tanulmányait, 1996-ban diplomázott. 2001-ben az ELTE irodalomtudományi iskolán PhD-fokozatot szerzett. Doktori disszertációját M. Ju. Lermontov Korunk hőse című regényéből írta. Russzistának indult, 2000–2002 között az ELTE Eötvös Collegium Szlavisztikai Műhelyének vezetője volt. Később a magyar irodalom került kutatói és oktatói tevékenységének középpontjába.

Több alkalommal részesült kutatói ösztöndíjban, illetve 2009–2010-ben Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjban. 2013-ban az irodalomtudomány habilitált doktora, 2015-ben az MTA doktora lett. Kutatási területe: a 20. századi és kortárs irodalom (próza), Móricz Zsigmond és Kosztolányi Dezső életműve.

2001-ben kezdett irodalmat tanítani: a Pannon Egyetemen (korábbi nevén Veszprémi Egyetemen) 2007-ig egyetemi adjuntus, 2007-től 2010-ig egyetemi docens volt. 2010–2012 között tudományos munkatársként részt vett az ELTE BTK projektjében, majd kurzusokat is tartott az egyetemen. 2012-től – előbb tudományos munkatárs, majd tudományos tanácsadó – az MTA-ELTE Hálózati Kritikai Szövegkiadás Kutatócsoport munkájában, a Kosztolányi kritikai kiadás rövidprózai munkák szerkesztője. 2014-ben a Szegedi Tudományegyetem BTK Magyar Irodalmi Tanszékén folytatta oktatói tevékenységét: egy évig egyetemi docens, 2015. szeptember 1-étől egyetemi tanár, 2017-től a tanszék vezetője. Tanárként elsősorban a 20-21. századi magyar irodalommal foglalkozik.

2008 óta a Kaligram folyóirat és kiadó szerkesztője. Tanulmányai, kritikái olvashatók az irodalmi folyóiratokban, többek között az Ex Symposionban,[1] a Jelenkorban[2] a Literán.[3] Tanulmányaiból és kritikáiból állította össze A féllábú ólomkatona című kötetét is, mely a Kalligram Könyvkiadónál jelent meg 2005-ben. A 2010-es évek végén azonban a kritikusinál fontosabbnak ítélte irodalomtörténészi feladatait.[4] A Móricz Zsigmond Társaság elnöke, a Szépírók Társaságának alelnöke.

Minden bizonnyal eddigi (2020) legjelentősebb műve a Móricz Zsigmond című nagymonográfia, melyen sok éven át dolgozott (könyvalakban 2013-ban jelent meg). „Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmond című monográfiája minden korábbi, hasonló jellegű próbálkozáshoz képest gazdagabb, kiterjedtebb és sokszínűbb élet-, kor- és irodalomtörténeti forrásanyagra támaszkodva rajzolja meg író hősének életútját és pályaképét. (…) Sok tekintetben mítosz- és kultuszromboló, legenda-oszlató könyvről van szó…” (I.m. Benyovszky Krisztián bírálata)

MunkáibólSzerkesztés

Könyvek, szerzőkéntSzerkesztés

  • Az éretlen Kosztolányi; Budapest, Pesti Kalligram, 2017
  • Móricz Zsigmond; Pozsony, Kalligram, 2013 (Móricz Zsigmond nagymonográfia, 782 o.)
  • A továbbélő Móricz; Pozsony, Kalligram, 2008
  • A féllábú ólomkatona: Irodalmi mű-hibák; Pozsony, Kalligram, 2005
  • Ferdinandy György; Pozsony, Kalligram, 2002
  • „volt benne valami különös”: M. Ju. Lermontov Korunk hőse című regénye; Veszprémi Egyetemi Kiadó, 2002

Könyvek, szerkesztőkéntSzerkesztés

  • Szilágyi Zsófia (szerk.), Szabó Gábor (szerk.): Hagyomány és fordulópont: Esterházy recepciója a kelet-európai régióban; Budapest, Magvető, 2017
  • Bengi László (szerk.), Szilágyi Zsófia (szerk.): Móricz a jelenben; Budapest, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, 2015
  • Hermann Zoltán, Szilágyi Zsófia (szerk.): Szövegterek: Az anagrammák elméletéhez; Veszprém, Veszprémi Egyetemi Kiadó, 2002

A teljes publikációs lista 405 közleményből áll (2021 elején).

Könyveiről néhány recenzióSzerkesztés

Az éretlen Kosztolányi című könyvről:

A Móricz Zsigmond nagymonográfiáról:

A továbbélő Móricz című könyvről:

A féllábú ólomkatona című kötetről:

  • Kisantal Tamás: Hol a hiba? Jelenkor, 2007/3. sz., 348-351.[18]
  • Somogyi Gyula: Az olvasás mint átrajzolás; Alföld, 2006/11. sz., 97-102.

A Ferdinandy György című kismonográfiáról:

  • Bedecs László: Mestersége címere; Jelenkor, 2003/10. sz., 1048-1050.[19]
  • Kovács Gábor: Az átutazóról; Irodalomtörténet, 2003/4. sz., 661-667.[20]

Díjak, elismerésekSzerkesztés

ÖsztöndíjakSzerkesztés

  • 2001 – Móricz Zsigmond-ösztöndíj
  • 2002–2005 – Bolyai János kutatói ösztöndíj
  • 2006 – NKA alkotói támogatás
  • 2006–2007 – Deák Ferenc-ösztöndíj
  • 2009–2010 – Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíj

DíjakSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. [1]
  2. [2], (Jelenkor.net)
  3. [3] (Litera.hu)
  4. „Nem tartok attól, hogy a személyességtől tudománytalan leszek” – beszélgetés a Szépíró-díjas Szilágyi Zsófiával (arts.u-szeged.hu)
  5. Nagy Hilda: Szilágyi Zsófia: Az éretlen Kosztolány (Irodalomtörténet, epa.oszk.hu)
  6. Angyalosi Gergely: Egy életmű megnyitása (Studia Litteraria, lib.unideb.hu)
  7. Bengi László: A változatoktól a szövegkörnyezetig (Alföld, epa.oszk.hu)
  8. Kollarits Krisztina: Szilágyi Zsófia: Az éretlen Kosztolányi (Kortárs, epa.oszk.hu)
  9. [4]
  10. [5] (Élet és Irodalom, es.hu)
  11. Veres András: Kísérlet a nagymonográfia megújítására[halott link] (Literatura, balassikiado.hu)
  12. Deczki Sarolta: Beszél hozzánk (Irodalomismeret, real.mtak.hu)
  13. Kollarits Krisztina; Szilágyi Zsófia: Móricz Zsigmond (Kortárs, epa.oszk.hu)
  14. Tverdota György: Az írói nagymonográfia új perspektívái (Jelenkor, jelenkor.net)
  15. Maszárovics Ágnes: Szilágyi Zsófia: A továbbélő Móricz (Irodalomtörténeti Közlemények, itk.iti.mta.hu)
  16. Gere Zsolt: Írók irodalomtörténete (Revizor Online, revizoronline.com)
  17. Onder Csaba: Eljutni Móriczhoz (Műút, muut.hu)
  18. Kisantal Tamás: Hol a hiba? (Jelenkor, jelenkor.net)
  19. Bedecs László: Mestersége címere (Jelenkor, jelenkor.net)
  20. Kovács Gábor: Az átutazóról (Irodalomtörténet, epa.oszk.hu)
  21. Margócsy István: Nem levélnehezék Margócsy István laudációja (litera.hu, 2016-12-06)

ForrásokSzerkesztés