A szirman géb (Ponticola syrman) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe, a gébfélék (Gobiidae) családjába és a Benthophilinae alcsaládjába tartozó faj.

Szirman géb
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Tüskésúszójúak (Acanthopterygii)
Csoport: Percomorpha
Rend: Sügéralakúak (Perciformes)
Alrend: Gébalkatúak (Gobioidei)
Család: Gébfélék (Gobiidae)
Alcsalád: Benthophilinae
Nemzetség: Ponticolini
Nem: Ponticola
Iljin, 1927
Faj: P. syrman
Tudományos név
Ponticola syrman
(Nordmann, 1840)
Szinonimák
  • Gobius eurystomus Kessler, 1877
  • Gobius hybridus Iljin, 1956
  • Gobius syrman Nordmann, 1840
  • Gobius trautvetteri Kessler, 1859
  • Neogobius syrman (Nordmann, 1840)
  • Neogobius syrman eurystomus (Kessler, 1877)
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Szirman géb témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Szirman géb témájú médiaállományokat és Szirman géb témájú kategóriát.

Előfordulása szerkesztés

A szirman géb előfordulási területe a Fekete-tenger északi része, beleértve az Azovi-tengert is, és a Kaszpi-tenger északnyugati része. A sekély parti részeket kedveli, ahonnét a brakk- és édesvízbe úszik.

Megjelenése szerkesztés

A hal testhossza 18-22 centiméter, legfeljebb 24,5 centiméter. 56-78, többnyire 58-71 pikkelye van egy hosszanti sorban. Fejtetőjén és a fej hátulsó részén nincsenek pikkelyek, a kopoltyúfedők felső harmada viszont pikkelyekkel fedett.

Életmódja szerkesztés

Mérsékelt övi gébféle, amely egyaránt megél a sós-, édes- és brakkvízben is. A törmelékes, homokos és iszapos fenéket kedveli. Tápláléka főként apró rákokból, kagylókból, soksertéjűekből és árvaszunyoglárvákból (Chironomidae) áll, de kisebb gébféléket is fogyaszt.

Legfeljebb 4 évig él.

Szaporodása szerkesztés

Egy-kétévesen válik ivaréretté. Március-júniusban ívik. A nőstény legalább kétszer ívik ebben az időszakban. A hím őrzi és gondozza a ragadós ikrákat, amelyeket a nőstény vízinövényekre, kagylóhéjakra és kövekre rakott le.

Források szerkesztés