Szkhárosi Horvát András

Szkhárosi Horváth András (? – 1549 után) a reformáció korának énekszerzője, református prédikátor.

Szkhárosi Horvát András
Született nem ismert
Szkáros
Elhunyt 1549
Foglalkozása

Életének alig néhány adata ismert. A Gömör vármegyei Szkáros községből származott és a Zemplén vármegyei Tállya református papja volt. A Buda elfoglalása utáni években, 1542 és 1549 között írott tíz nagyobb terjedelmű éneke maradt fenn.

Romlást és pusztulást láthatott maga körül, de sok protestáns papköltőtől eltérően ő nem kesergésben, hanem élesen támadó hangú, gúnyos versekben tett bizonyságot hitéről, öntötte ki érzelmeit, gondolatait. Énekei elszánt reformátornak mutatják. Haragosan korholta a parasztok nyúzóit, az igazságtalan fejedelmeket, a kapzsi urakat és a katolikus papokat, a törököt pedig Isten átkának tartotta.

Ezeket a gúnyolódó, oktató énekeket Bornemisza Péter 1582. évi énekeskönyve őrizte meg, közülük némelyik megtalálható más régi énekgyűjteményekben is. Mind a tízet kiadta Szilády Áron, Régi Magyar Költők Tára II. 159–230. o.

ÉnekeiSzerkesztés

  • Vigasztaló ének (Jézus Krisztus segítségül hívása.)
  • Az Ántikrisztus országa ellen (Gúnyolja a katolikusokat, akik a szentektől földi segítséget kívánnak; magasztalja a papi házasságot.)
  • Az fejedelemségről (Az urak ostorozása számos bibliai vonatkozással.)
  • Kétféle hitről: a Krisztusbéli és a pápai foltos hitről (Szembeállítja a reformáció tanaival a katolikus vallást, pellengérezi a katolikusok szertartásait.)
  • Az fösvénységről (Szentírási példák arra, hogy bűn a szegény embereket sanyargató fösvénység és kapzsiság.)
  • Az Istennek irgalmasságáról és ez világnak háládatlanságáról (Soha nem volt annyi gonoszság a világon, mint most; nagy a tudatlanság az emberek között; az urak üldözik a jámbor igehirdetőket, félnek a házas papoktól, de nem félnek a hamis eskütől, káromkodástól, uzsoraságtól; süket a nemzet, nem hallgat a jó tanácsra; ezért ver minket ostorral Isten, ezért uralkodik rajtunk a török.)
  • Az átokról (Mózes átkozódása, a zsidó nép sorsa a magyarságra alkalmazva. „Ám Budáról az törökök igen prédikálnak, Nagy zengéssel mint az sáskák mireánk kiáltnak.”)
  • Pál érsek levelére való felelet (Névtelenül. Gúnyos válasz Várdai Pál esztergomi érseknek, aki a török miatt akkor már Nagyszombatba helyezte át székhelyét, az általa 1548-ban tartott zsinatból szétküldött pásztorlevélre.)
  • Panasza Krisztusnak, hogy ellene támadnak ez világiak (Elveszett az esze a világnak, az urak nem tisztelik Isten beszédét, a papok a római pápát követik.)
  • Emberi szerzésről (A szerzetesek szidalma és befejezésül ez a vallomás: „Ez éneket költé egy barátból lött pap, Bánta bolondságát, elrúgta csuklyáját”.)

ForrásokSzerkesztés