Szlávics Ernő

politikus, lakatosmester, antifasiszta ellenálló

Szlávics Ernő, anyakönyvi bejegyzés szerint Slavits Ernő (Budapest, 1902 január 19. – Győrszentiván, 1983) magyarországi lakatosmester, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja, tisztségviselője, id. Szlávics László képzőművész édesapja.

ÉleteSzerkesztés

1902 januárjában született Budapesten. Édesanyja Slavits Irma zalai származású szakácsnő. Édesapja kiléte nem ismert.

Édesanyja egyedül nevelte, majd lakatostanoncnak adta egy mesterhez akinél kitanulta a lakatos szakmát, ami égész életén át kereseti forrása lett.

A családi legendárium szerint fiatalon rövid ideig szerepet vállalt a Magyarországi Tanácsköztársaság eseményeiben ami miatt később bujkálnia kellett.

Az 1920-as évek elején feleségével, Burucs Mária, Zala megyében Henyehegyen családot alapított. Összesen, tizenegy gyermekük született.[1]

A család 1930-ban Győrszentivánra költözött, mert itt kapott munkát. A győri Magyar Waggon- és Gépgyár-ban helyezkedett el. Emellett alkalmi magánmegrendelésekre továbbra is önállóan dolgozott.

1945-ben, korabeli dokumentum szerint, az MSZDP küldötte-ként a Győri Nemzeti Bizottság titkára volt.

Az MSZDP és az MKP egyesülésekor 1948 kizárták a párt tagjainak sorából. Politikai nyomás ellenére nem lépett be az "egyesült" Magyar Dolgozók Pártjába. Ezt követően a továbbiakban nem folytatott politikai tevékenységet.

Jegyzetek[2]Szerkesztés