Szojuz TM–7

orosz, háromszemélyes szállító űrhajó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. november 20.

Szojuz TM–7 orosz, háromszemélyes szállító űrhajó, nemzetközi expedíciót vitt a Mir űrállomásra.

Szojuz TM–7
Mir-program
OrszágSzovjetunió
ŰrügynökségSzovjet űrprogram
HordozórakétaSoyuz-U2
Start1988. november 26.
StarthelyBajkonuri űrrepülőtér, 1. indítóállás
A Wikimédia Commons tartalmaz Szojuz TM–7 témájú médiaállományokat.

Küldetés

szerkesztés

Az űrhajó csatlakozását követően mentőegységként, illetve visszatérő eszközként került alkalmazásra. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyeznek a Szojuz TM–1 űreszközzel.

Jellemzői

szerkesztés

1988. november 26-án a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Kétnapos önálló repülést követően november 28-án csatlakozott a Mir űrállomáshoz. Az orbitális egység pályája 88,7 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 218 kilométer, apogeuma 315 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm.

Dokkolásnál első alkalommal alkalmazták a nyomásmentes, több ponton kapcsolódó adaptert. Egy teherűrhajó 240 kilogramm kutatási anyagot szállított a helyszínre. Az űrállomáson különböző tudományos munkákat végeztek: Föld-megfigyelés, geofizikai kísérletek különböző anyagokkal (Mir laboratorium), biológiai és biotechnológiai műveletek, kísérletek. Szolgálati idejük alatt karbantartó, javító munkálatokat végeztek. Chrétien lett az első nem amerikai, nem szovjet űrhajós, aki űrsétát végezhetett. A francia kutatási program keretében 16 különböző kísérletet végeztek.

1989. április 27-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon Zsezkazgan várostól 140 kilométerre sikeresen visszatért a Földre.

Személyzet

szerkesztés

Tartalék személyzet

szerkesztés

Elődje:
Szojuz TM–6

Szojuz-program
1986–2003

Utódja:
Szojuz TM–8