Szojuz TM–8

Szojuz TM–8 orosz háromszemélyes, de két űrhajóst szállító, negyedik generációs űreszköz, az 5. hosszútávú expedíció tagjait vitte a Mir űrállomásra.

Szojuz TM–8
Mir-program
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	Szovjet űrprogram
Hordozórakéta	Soyuz-U2
Start	1989. szeptember 5.
Starthely	Bajkonuri űrrepülőtér

Küldetés

Az űrhajó csatlakozását követően mentőegységként, illetve visszatérő eszközként került alkalmazásra. A 7. személyzettel ellátott űrvállalkozás. Az űrhajó felépítése, technikai adatai megegyeznek a Szojuz TM–1 űreszközzel.

Jellemzői

1989. szeptember 5-én a bajkonuri űrrepülőtér indítóállomásról egy Szojuz–U2 típusú hordozórakétával juttatták Föld körüli, közeli körpályára. Kétnapos önálló repülést követően szeptember 7-én csatlakozott a Mir űrállomáshoz. Az orbitális egység pályája 92,4 perces, 51,6 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya-perigeuma 390 kilométer, apogeuma 392 kilométer volt. Tömege 7150 kilogramm.

Az automatikus dokkoló rendszer technikai okok miatt 4 méterre megállt az űrállomástól. Viktorenko átvette az irányítást, az űrhajót 20 méter távolságba elmozgatta, majd kézi vezérléssel végrehajtotta a dokkolást. Az űrhajó összesen 166 napot, 6 órát, 58 percet és 15 másodperc töltött a világűrben. Szolgálati ideje alatt 2680 alkalommal kerülte meg a Földet.

Az űrállomáson különböző tudományos munkákat végeztek: Föld-megfigyelés, geofizikai, csillagászat, kísérletek különböző anyagokkal (Mir laboratorium), űrtechnológia, biológiai és biotechnológiai műveletek, kísérletek. Teherűrhajók szállították a helyszínre a kutatási anyagokat. 1990. január 8-án 2 óra 56 perces (műszerek, kísérleti anyagok kihelyezése), január 11-én 2 óra 54 perces (kihelyezett anyagok, eszközök visszavétele), majd január 26-án 3 óra 2 perces és február 1-jén 4 óra 59 perces karbantartói űrsétát végeztek. Az ötödik űrsétára február 5-én 3 óra 45 perces időtartamban került sor.

1990. február 19-én földi parancsra belépett a légkörbe és hagyományos – ejtőernyős leereszkedés – módon Arkalik (oroszul: Арқалық) várostól 55 kilométerre sikeresen visszatért a Földre.

Személyzet

Felfelé

• Alekszandr Sztyepanovics Viktorenko kutatásfelelős parancsnok
• Alekszandr Alekszandrovics Szerebrov fedélzeti mérnök

Tartalék személyzet

• Anatolij Jakovlevics Szolovjov kutatásfelelős parancsnok
• Alekszandr Nyikolajevics Balangyin fedélzeti mérnök

Források

• Szojuz TM–8. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
• Szojuz TM–8. wikisource.org. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
• Szojuz TM–8. jsc.nasa.gov. [2009. augusztus 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
• Szojuz TM–8. sg.hu. (Hozzáférés: 2013. július 21.)
• Szojuz TM–8. lib.cas.cz. [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. július 21.)

Elődje: Szojuz TM–7

Szojuz-program 1986–2003

Utódja: Szojuz TM–9