Sztibin
| Sztibin | |
 |
|
| IUPAC-név | Sztibán |
| Más nevek | Antimon-hidrogén |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 7803-52-3 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | SbH3 |
| Moláris tömeg | 124,784 g/mol |
| Megjelenés | színtelen gáz |
| Sűrűség | 5,48 g/l |
| Olvadáspont | −88 °C |
| Forráspont | −17 °C |
| Oldhatóság (vízben) | rosszul oldódik |
| Kristályszerkezet | |
| Molekulaforma | Trigonális piramis |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás |  Xn  N
|
| NFPA 704 |  4
4
2
|
| R mondatok | R20/22 R50/53 |
| S mondatok | (S2) S61 |
| Rokon vegyületek | |
| Rokon vegyületek | Ammónia, Foszfin, Arzin Bizmutin |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A sztibin egy szervetlen antimonvegyület, kémiai képlete SbH3. Az antimon kovalens hidridje, szerkezete az ammóniáéhoz hasonló. A sztibin standard körülmények között színtelen, záptojásszagú, gyúlékony gáz. Vízben igen rosszul oldódik.
SzerkezeteSzerkesztés
A sztibin az ammóniához és a foszfinhoz hasonló szerkezetű molekulákat alkot. A molekula alakja trigonális piramis, benne a kötésszögek 91,7°-osak. Az antimon és hidrogénatomok távolsága 1,707 Å (170,7 pm).
Kémiai tulajdonságaiSzerkesztés
A sztibin kémiai tulajdonságai hasonlók az arzinéhoz.[1] A többi nehéz-hidridhez hasonlóan a sztibin instabil, szobahőmérsékleten lassan, de már 200 °C-on is hevesen bomlik elemeire:
- 2 SbH3 → 3 H2 + 2 Sb
A bomlás autokatalitikus folyamat, és járhat robbanással is.
A sztibin könnyen oxidálható, akár levegővel is, hasonló reakciók játszódnak le kénnel és szelénnel is:
- 2 SbH3 + 3 O2 → Sb2O3 + 3 H2O
A sztibin nem mutat bázikus tulajdonságokat, de deprotonálható:
- SbH3 + NaNH2 → NaSbH2 + NH3
Fémekkel hevítve antimonidokat képez, ezt a folyamatot a félvezetőiparban alkalmazzák.
FelhasználásSzerkesztés
A sztibint a félvezetőiparban a szilícium kis mennyiségű antimonnal való dópolására használják a kémiai gőzfázisú leválasztás (CVD) nevű eljárás során.
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Holleman, A. F.; Wiberg, E.. Inorganic Chemistry. San Diego: Academic Press (2001)
FordításSzerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Stibine című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.