Főmenü megnyitása

A szuperpozíció elve lineáris egyenletekkel leírható fizikai rendszerre vonatkozó általános elv. A klasszikus fizikában valamely fizikai mennyiségek független összegződésének elve. A szuperponálódó ok hatása olyan, mintha vektoriálisan összegeznénk a külön-külön ható kölcsönhatások hatását. A kvantummechanikában nem a fizikai mennyiségekre, hanem az állapotegyenlet által leírt általában komplex állapotfüggvényekre, azaz hullámfüggvényekre vonatkozik, amelyek összegének abszolútérték-négyzete adja meg az érintett fizikai mennyiségek esetén adott érték mérésének valószínűségét. [1]

Tartalomjegyzék

A klasszikus mechanikábanSzerkesztés

A szuperpozíció elve érvényesül:

Az elektronikábanSzerkesztés

A kvantummechanikábanSzerkesztés

A kvantummechanikában a szuperpozíció elve alapvető pozitív elvvé lép elő, amely a hullámfüggvényre vonatkozik. Tegyük fel, hogy egy a   állapotban levő fizikai rendszeren (pl. egy elektron, ahol q a koordinátákat jelöli) végzett mérés biztosan az 1 eredményre vezet, ha pedig a   állapotban van, akkor biztosan a 2 eredményre. Ekkor a   (ahol   és   tetszőleges konstansok ) függvény olyan állapotot ír le, amelyben a mérés vagy az 1, vagy a 2 eredményre vezet. [2] A két lehetséges végeredmény relatív valószínűsége úgy aránylik egymáshoz, ahogy   és  . [3] Továbbá ha az egyes állapotok időfüggését is ismerjük, akkor ezek lineáris kombinációja szintén egy lehetséges időfüggését írja le az állapotnak. A szuperpozíció elvéből következik, hogy a hullámfüggvényre vonatkozó valamennyi állapotegyenlet lineáris  -ben. [4]

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

HivatkozásokSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés