Főmenü megnyitása

Szvijazsszk

település Oroszországban

Szvijazsszk (oroszul: Свияжск, tatár nyelven: Зөя) falu és történelmi emlékhely Oroszország európai részén, Tatárföld Zelenodolszki járásában, a Szvijaga öböllé szélesedő torkolatának egyik szigetén. A települést a folyóról nevezték el. Kolostorának épületegyüttesét 2017-ben fölvették az UNESCO Világörökség listájára.

Szvijazsszk
Панорама Ансамбль Успенского монастыря Свияжск Татарстан.jpg
Szvijazsszk címere
Szvijazsszk címere
Szvijazsszk zászlaja
Szvijazsszk zászlaja
Közigazgatás
Ország Oroszország
Irányítószám 422520
Népesség
Teljes népesség243 fő (2017)[1] +/-
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Szvijazsszk (Oroszország)
Szvijazsszk
Szvijazsszk
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 55° 46′ 20″, k. h. 48° 39′ 35″Koordináták: é. sz. 55° 46′ 20″, k. h. 48° 39′ 35″
A Wikimédia Commons tartalmaz Szvijazsszk témájú médiaállományokat.
Szvijazsszk
Világörökség
Az Uszpenyije-kolostor két temploma (2013)
Az Uszpenyije-kolostor két temploma (2013)
Adatok
OrszágOroszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokII, IV
Felvétel éve2017
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Szvijazsszk témájú médiaállományokat.

A falu állandó lakossága: 242 fő.[2]

ElhelyezkedéseSzerkesztés

A település Kazántól kb. 25 km-re nyugatra, a Volgába ömlő Szvijaga torkolatának szigetén helyezkedik el. Eredetileg a Szvijaga bal partjára épült, de a Volgán kialakított Kujbisevi-víztározó 1957-ben a Szvijaga vizét is visszaduzzasztotta, és Szvijazsszk az így kialakult öböl szigete lett.

Azóta már keskeny földnyelvvel kapcsolódik a parthoz. Az M-7-es főútról Iszakovónál letérve érhető el gépkocsival, Kazánnal pedig menetrend szerinti hajójárat köti össze.

TörténeteSzerkesztés

A település elődje, a folyó magas partján alapított egykori orosz erődítmény 1551-ben épült. IV. (Rettegett) Iván cár seregének előretolt bázisaként szolgált Kazán (az azonos nevű kánság központja) 40 napos ostroma során. A vár egyik első épülete a fából épült Szentháromság- (Troickij-) templom volt.

A fallal, bástyákkal körülvett cölöpvár részeit jóval korábban, a távoli Uglics mellett készítették el, majd tavasszal a Volgán leúsztatták és a helyszínen meglepetésszerűen, egy hónap alatt állították össze. A következő évben Kazán elesett, és ezzel megnyílt az út a moszkvai állam további terjeszkedése előtt. Szvijazsszk az orosz ortodox egyház egyik helyi központjává vált, újabb egyházi és igazgatási épületei keletkeztek. 1781-ben ujezd székhelyeként város lett. A 18–19. században három kolostor városa volt, melyek mindegyikéhez több falu és nagy földterület tartozott.

A szovjet korszakban Szvijazsszkban is számos tragikus esemény történt; a templomokat bezárták és lerombolták vagy pusztulni hagyták. A települést 1932-ben „visszaminősítették” faluvá, ahol előbb fiatalkorúak kommunáját, majd 1936-ban javítóintézetet rendeztek be. Amikor a Kujbisevi-víztározót 1957-ben feltöltötték, Szvijazsszk szigeten találta magát. A környezetétől elvágott településen megállt az élet. Az Uszpenyije-kolostor területén 1953-tól 1994-ig pszichiátriai kórház működött.

1997-ben a kolostorok épületeit visszaadták az egyháznak, a szigeten egy női és egy férfi kolostor létesült. 2008-ban elkészült a bal partra vezető földnyelv. 2010-ben elkezdődött a műemlék épületek újjáépítése és a sziget turisztikai célú rendbehozása. Legnagyobb kolostorát és annak katedrálisát (mindössze 3,25 ha területen) 2017-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

A világörökség részeiSzerkesztés

Az Uszpenyije-kolostort (Uszpenyije Bogorogyici, magyarul: Istenanya elszenderedése) 1555-ben alapították és a moszkvai államhoz újonnan csatolt földek keresztény térítésének Volga-vidéki központjaként hozták létre. A 18. századig szinte az egész Középső-Volga vidékének leggazdagabb kolostora volt. Két központi, ma is álló templomát Pszkovból érkezett építőmesterek építették az alapítás első évtizedében.

Közülük a Nyikola-templom a sziget legrégebbi építménye (1556). Legékesebb épülete azonban maga az Uszpenyije-katedrális, melyet 1560-ban szenteltek fel. Belső falait több mint 1000 m²-en a 16. század második feléből és a 17. század elejéről származó freskók borítják. Ezen kívül csak egy-két olyan templom akad Oroszországban, melyben IV. Iván cár idején készült falfestmények maradtak fenn. A kolostor fölé emelkedik a 43 m magas harangtorony.

Az épületegyüttes többi része, (a főszerzetes háza, a szerzetesek lakóépülete, az iskola) a 17–18. század folyamán keletkezett. Az 1997 óta ismét működő (férfi) kolostor látogatható.

További épületek, látnivalókSzerkesztés

A Keresztelő Szent János- (Ioanna Predtyecsi-) kolostor a sziget másik működő, de női kolostora. Itt található az a fából emelt Szentháromság- (Troickij-) templom, melynek elődje, Szvijazsszk első – még sátortetős – temploma 1551-ben épült. Mai formáját a 18. században kapta, amikor az eredeti sátortetőt kupolára cserélték és a templomdobot is átalakították. Az eredeti fatemplomból mára csak a berendezés egy része és az ikonosztáz szerkezete maradt fenn.

A kolostor másik régi, impozáns épületét, a Szent Szergij-templomot a 17. században emelték. Az étkező (refektórium) és a nagyméretű bizánci stílusú katedrális a 19–20. század fordulóján keletkezett. Egyéb épületei: a szerzetesek cellái, a kaszárnya, a börtön, a kórház épületei a 19. századból valók.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés