Wikipédia

Téglás Gábor (régész)

(1848–1916) középiskolai igazgató, régész, az MTA levelező tagja
Ez a szócikk a régészről szól. Hasonló címmel lásd még: Téglás Gábor (egyértelműsítő lap).

Téglás Gábor (Brassó, 1848. március 30. – Budapest, 1916. február 4.)[2] középiskolai igazgató, régész, az MTA levelező tagja (1888). Az erdélyi turisztika egyik úttörője.

Téglás Gábor
Született1848. március 30.
Brassó
Elhunyt1916. február 4. (67 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Gyermekei
Foglalkozásarégész,
muzeológus,
történész,
pedagógus
SírhelyeFarkasréti temető (felszámolták)[1]
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája szerkesztés

Téglás Gábor iparos és Csergeő Anna fia. Középiskoláit Nagyenyeden végezte, különösen Herepei Károly tanárára emlékezett vissza szeretettel, aki a természet- és történelemtudományok rejtelmeibe vezette be. 1871-ben tanári oklevelet szerzett a pesti egyetemen. 1871–1904 között a dévai állami főreáliskola tanára, 1883–1904 között igazgatója. Egyúttal a Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat dévai múzeumának igazgatója. 1904-es nyugdíjazása után Budapesten élt.

Még ifjú tanárként kezdett foglalkozni Hunyad vármegye geológiai és természetrajzi viszonyaival. Kutató kirándulásai közben keltették fel érdeklődését a barlangok, az őskori cseréptöredékek és a római kori bányászeszközök. Régészeti kutatásokba kezdett, emiatt tanulmányai kiegészítésére külföldi nagyobb múzeumokat és régiségtárakat is felkereste. 1894 nyarán Udvarhely vármegye keleti részén a Hargita alján levonuló Kabosbarázda, Ördögárok nevű sáncokat tanulmányozta és a Limes dacicus keleti szakaszát kutatta. 1895 nyarán a Peutinger táblának Daciába vonuló nyugati útvonalát fejtette meg. 1896 után az országos közoktatási tanács tagja, ugyanakkor kapta főigazgatói kinevezését. Király Pállal együtt vezette a sarmizegetuzai (Várhely) ásatásokat és a várhelyi amphitheatrum ásatási munkálatait. Tagja volt a Földrajzi Társulatnak (levelező), az Országos Embertani és Régészeti Társulatnak és a Magyar Néprajzi Társaságnak.

Fia ifjabb Gábor fiatalon hunyt el 1900-ban.

Művei szerkesztés

  • Egy új csontbarlang Bedellő határában. Budapest, 1882. (Mathem. és természettud. Közlemények).
  • A Buhuj (Bagolyvár) nevű csontbarlang Stajerlak-Anina határában. Budapest, 1883. (Math. és Term. Közlemények XIX.).
  • Déva legközelebbi vidékének őstelepei. Déva, 1887. (Különny. a dévai reáliskola Értesítőjéből).
  • Az erdélyi medencze őstörténelméhez 340 praehistoricus telep ismertetése. Kolozsvár, 1887. (Orvos-természettud. Értesítő).
  • Őskori nemes fémbányászatunk némely adalékai. Uo. 1887. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).
  • Adalékok Dácia feliratához. 128 feliratos téglabélyeg és karczolat. Uo. 1888. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).
  • Ampelum a dáciai aranybányászat hatósági központja. Uo. 1888. (Különny. az Erdélyi Múzeum-egylet Kiadványaiból).
  • Ujabb barlangok az erdélyi Érczhegység övéből. Bpest, 1888. (Math. és Term. Közlemények XXII.).
  • Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. 1 térképpel. Székfoglaló értekezés. Uo. 1889. (Értekezések a tört. tud. köréből XIV. 6.).
  • A Korábia bányászata és kettős sírmezeje Zalatna közelében. 1890. (Archaeologiai Közlemények).
  • Tanulmányok a rómaiak daciai aranybányászatáról. Az aranybányászat ethnologiai és administrationális szervezete Daciában. Uo. 1891. Két rész. (Értekezések a tört.-tud. köréből XV. 1.).
  • Kalauz. EMKE uti kalauz Magyarország erdélyi részeiben. Kolozsvár, 1891.
  • Ujabb adalékok az aldunai zuhatagok sziklafelirataihoz s az aldunai határvédelem viszonya Dacia történetéhez egészen Trajanus felléptéig. Budapest, 1894.
  • Dák várak Udvarhelymegye keleti és északi hegyvidékein. Kolozsvár, 1895. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Az Al-Duna felső zuhatagjainak szerepe a rómaiak történetében Trajanus fölléptéig. Budapest, 1896. (Különny. a Századokból).
  • Dácia délvidékének legrégibb feliratos emlékei s ezek történet-helyrajzi jelentősége. Temesvár, 1897. (Délmagyarországi tört. és rég. Értesítő).
  • A székelyudvarhelyi római castrum és katonai fürdője. Két rajzzal. Kolozsvár, 1897. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Herodotos Daciára vonatkozó földrajzi adalékainak kritikai méltatása. Budapest, 1899. (Értek. a tört. tud. kör. XVIII. 1.).
  • Tanulmányok Dacia délkeleti hadi szervezetéről. Négy rajzmelléklettel. Budapest, 1901. (Ért. a tört. tud. kör. XIX. 5.).
  • Hunyadmegye története. I. kötet. Hunyadmegye története az őskortól a honfoglalásig. Budapest, 1902. (Gróf Kuun Géza és Torma Zsófia czikkeivel).
  • Hunyadmegyei Kalauz. Kolozsvár, 1902.
  • Uti Kalauz a dévai áll. főreáliskola tanárainak és ifjúságának 1902. jún. 7. ünnepi kirándulására. Déva, 1902.
  • Kalauz... a gyulafehérvári tanulmánykirándulására. Déva, 1903. 35 képmelléklettel.
  • A dévai reáliskola története és elhelyezése máig vagyis 1871-től 1903-ig. Déva, 1903. (Dévai reáliskola Értesítője).
  • Hunyadmegye közgazdasági leírása. Budapest, 1903. (Különny. a Közgazdasági Szemléből).
  • Ujabb adatok Domician két daciai hadjáratához. Kolozsvár, 1904. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Tocilescu Gergely régészeti felfedezései Alsó-Daciában. Kolozsvár, 1904. (Különny. az Erdélyi Múzeumból).
  • Az alföldi sánczok maros-dunaközi csoportjának helyrajza és technikai szerkezete. Bpest, 1905. (Ért. a tört. tud. kör. XX. 2.).
  • Történelmi-régészeti adalékok a daciai aranybányászat mintájául szolgált Thrácia, Macedónia és Moesia őskori bányászatának központjairól. 1 térképpel. Bpest, 1905. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • Torma Károly r. tag emlékezete. Budapest. 1905. (Emlékbeszédek XII. 9.).
  • Limes-tanulmányok. Budapest, 1906. (Értek. a tört. tud. kör. XXI. 2.).
  • A háromszékmegyei Bodra szorosban Románia határán 1887-ben talált arany rudak bélyegváltozatai és azok bányatörténelmi jelentősége, Budapest, 19. Uo. 1905. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • Budapest őskora. Budapest, 1905. (Különny. a Budapesti Szemléből).
  • Hogyan néztek ki a rómaiak daliás aranybányászai? Budapest, 1908. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • A vasbányászat őshazája s a nyugatázsiai és kelet-európai vasipar úttörői. Budapest, 1908. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • A római vasbányászat daciai administratiójának emlékköre... Budapest, 1808. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).
  • A görögök és rómaiak aranybányászatáról általában. Budapest, 1908. (Kül. ny. a Bány. és Koh. Lapokból).
  • Az iparvilágban ismert és használt fák és cserjék a görög és római íróknál. Budapest, 1908. (Különny. az Erdészeti Lapokból).
  • Adalékok a rómaiak ólombányászatához, tekintettel Dacia és Pannonia ólomcultusemlékeire. Budapest, 1909. 28 rajzzal. (Különny. a Bányászati és Kohászati Lapokból).

Szerkesztette a dévai m. kir. állami főreáliskola Értesítőjét 1891-1898 között, Hunyadmegye monográfiáját, a hunyadmegyei tört. és rég. társulat Évkönyvének VIII. kötetét (1893-96.), részt vett az erdélyi Kárpát-egylet Erdély című folyóiratának szerkesztésében.

Emlékezete szerkesztés

A Déván 2005-ben megalakult magyar iskola az ő nevét viseli (Téglás Gábor Elméleti Líceum).

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

További információk szerkesztés

  Ez a társadalomkutatóról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Téglás_Gábor_(régész)&oldid=26759252”