Wikipédia

Tímár István (jogász)

(1913–1991) jogász
Disambig.svgEz a szócikk a jogászról szól. Hasonló címmel lásd még: Tímár István (egyértelműsítő lap).

Tímár István, született Schwartz (Budapest, Terézváros, 1913. április 5.[1] – Budapest, 1991. december 19.) jogász, államvédelmi tiszt, Halász Stefánia gyermek- és tüdőgyógyász férje.

Tímár István
Született Schwartz Gusztáv
1913. április 5.
Budapest
Elhunyt 1991. december 19. (78 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Halász Stefánia (1937–1978)
Gyermekei három gyermek
SzüleiSchwartz Gusztáv
Tuchmann Regina
Foglalkozása jogász
Iskolái Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1938)
Sírhelye Farkasréti temető (2/3-1-33/34)
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉleteSzerkesztés

Schwartz Gusztáv (1877–1930) magánhivatalnok és Tuchmann Regina (1877–1933) gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán végezte, ahol 1938-ban szerezte meg oklevelét. A második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, de 1944 őszén sikerült megszöknie. 1944 decemberében a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, Erdei Ferenc kinevezte rendőrfogalmazónak. 1945 januárjában a Tömpe András vezette politikai nyomozócsoporttal érkezett a fővárosba. 1948 decemberéig a politikai rendőrségen teljesített szolgálatot. 1947 decemberétől Péter Gábor helyettese volt az Államvédelmi Osztálynál, ahonnan ezredesi ranggal távozott. A politikai rendőrség egyik főtisztjeként és a vizsgálati főosztály vezetőjeként, ő hallgatta ki Szálasi Ferencet és a főbb háborús bűnösöket, majd a későbbiekben vezető szerepet játszott a „Magyar Közösség-ügy" és a „MAORT-ügy” vizsgálatának lefolytatásában. Az 1948-as távozását követően az MDP Szervező Bizottságának javaslatára kinevezték az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és Ügyészi Főosztályának élére. 1953 januárjában letartóztatták, és a Péter Gábor és 17 társa elleni perben – népellenes, hivatali titoksértéssel folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt – 1953. december 24-én 12 évi, majd 1954. január 15-én jogerősen 11 évi börtönre ítélték. 1956. október 15-én szabadult. A legfőbb ügyészi óvás után, 1957. február 4-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta és kárpótlásként 60 ezer forintot kapott. Ezt követően visszatért az Igazságügyi Minisztériumba, ahol a törvény-előkészítő osztály vezetője lett, majd 1962. január 13-án kinevezték a Legfelsőbb Bíróság első elnökhelyettesévé.[2] 1960 augusztásában az ország képviseletében részt vett a Londonban megrendezett ENSZ büntetőjogi konferencián. Az MSZMP KB 1962. augusztusi, a munkásmozgalomban részt vettek elleni törvénysértő perek lezárásáról hozott határozatát követően, szeptember 30-án felmentették tisztségéből.[3] A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatói székébe került, ahonnan 1977-ben vonult nyugalomba. 1966 és 1978 között a szocialista országok közül az egyedüli volt, aki tagja, alelnöke, majd elnöke is lehetett a szerzői jogi társaságok nemzetközi szervezetei végrehajtó irodájának. a CISAC-nek. 1967-ben az ő kezdeményezésére jött létre a magyar–szovjet szerzői jogi egyezmény, amely az első ilyen megállapodása volt a Szovjetuniónak.[4]

A Farkasréti temetőben nyugszik (2/3-1-33/34).

CsaládjaSzerkesztés

Felesége Halász Stefánia volt, akit 1937. július 20-án Budapesten vett nőül. 1938 decemberében kikeresztelkedtek a katolikus vallásra.[5]

Gyermekei:

  • Tímár András (1940–) mérnök
  • Tímár Anna (1944–) jogász, ügyvéd
  • Tímár Krisztina (1944–) orvos

Főbb műveiSzerkesztés

  • A szerzői jog kézikönyve. Szerkesztette Benárd Auréllal. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973)

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1947)[6]
  • Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948)[7]
  • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1952)
  • Igazságügy Kiváló Dolgozója (1958)
  • Szocialista Munkáért Emlékérem (1958)
  • Munka Érdemrend (1959)
  • Munka Érdemrend arany fokozata (1973, 1977)[8][9]

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1068/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 21.)
  2. ↑ Kinevezés (1962. január 13.) Magyar Közlöny, 2. szám
  3. ↑ Felmentés (1962. szeptember 15.) Magyar Közlöny, 69. szám
  4. ↑ „Szeretettel köszöntjük dr. Timár Istvánt”, Film Színház Muzsika, 1983. április 2., 20. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 21.) 
  5. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 309/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 20.)
  6. ↑ Rendőrségi közlöny (1947. március 15.) 3. évfolyam, 6. szám
  7. ↑ Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948. július 16) Magyar Közlöny, 158-159. szám
  8. ↑ Munka Érdemrend arany fokozata (1973. április 29.) Magyar Közlöny, 30. szám
  9. ↑ „Munka Érdemrend arany fokozata”, Népszabadság, 1977. június 30., 9. oldal (Hozzáférés ideje: 2021. február 21.) 

ForrásokSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tímár_István_(jogász)&oldid=25243628”