Tímár István (jogász)
Tímár István, született Schwartz (Budapest, Terézváros, 1913. április 5.[3] – Budapest, 1991. december 19.) jogász, államvédelmi tiszt, Halász Stefánia gyermek- és tüdőgyógyász férje.
| Tímár István | |
| Született | Schwartz Gusztáv 1913. április 5. Budapest |
| Elhunyt | 1991. december 19. (78 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Halász Stefánia (1937–1978) |
| Gyermekei | három gyermek |
| Szülei | Schwartz Gusztáv Tuchmann Regina |
| Foglalkozása | jogász |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1938) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (2/3-1-33/34)[1][2] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésSchwartz Gusztáv (1877–1930) magánhivatalnok és Tuchmann Regina (1877–1933) gyermekeként született zsidó családban. Tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán végezte, ahol 1938-ban szerezte meg oklevelét. A második világháború alatt munkaszolgálatra hívták be, de 1944 őszén sikerült megszöknie.
1944 decemberében a Debrecenben megalakult Ideiglenes Nemzeti Kormány belügyminisztere, Erdei Ferenc kinevezte rendőrfogalmazónak. 1945 januárjában a Tömpe András vezette politikai nyomozócsoporttal érkezett a fővárosba. 1948 decemberéig a politikai rendőrségen teljesített szolgálatot. 1947 decemberétől Péter Gábor helyettese volt az Államvédelmi Osztálynál, ahonnan ezredesi ranggal távozott. A politikai rendőrség egyik főtisztjeként és a vizsgálati főosztály vezetőjeként, ő hallgatta ki Szálasi Ferencet és a főbb háborús bűnösöket, majd a későbbiekben vezető szerepet játszott a „Magyar Közösség-ügy" és a „MAORT-ügy” vizsgálatának lefolytatásában.
1948-as távozását követően az MDP Szervező Bizottságának javaslatára kinevezték az Igazságügyi Minisztérium Büntetőjogi és Ügyészi Főosztályának élére. 1953 januárjában letartóztatták, és a Péter Gábor és 17 társa elleni perben – népellenes, hivatali titoksértéssel folytatólagosan elkövetett vesztegetés bűntette miatt – 1953. december 24-én 12 évi, majd 1954. január 15-én jogerősen 11 évi börtönre ítélték. 1956. október 15-én szabadult. A legfőbb ügyészi óvás után, 1957. február 4-én a Legfelsőbb Bíróság Katonai Tanácsa rehabilitálta és kárpótlásként 60 ezer forintot kapott. Ezt követően visszatért az Igazságügyi Minisztériumba, ahol a törvény-előkészítő osztály vezetője lett, majd 1962. január 13-án kinevezték a Legfelsőbb Bíróság első elnökhelyettesévé.[4]
1960 augusztusában az ország képviseletében részt vett a Londonban megrendezett ENSZ büntetőjogi konferencián. Az MSZMP KB 1962. augusztusi, a munkásmozgalomban részt vettek elleni törvénysértő perek lezárásáról hozott határozatát követően, szeptember 30-án felmentették tisztségéből.[5] A Szerzői Jogvédő Hivatal főigazgatói székébe került, ahonnan 1977-ben vonult nyugalomba.
1966 és 1978 között a szocialista országok közül az egyedüli volt, aki tagja, alelnöke, majd elnöke is lehetett a szerzői jogi társaságok nemzetközi szervezetei végrehajtó irodájának, a CISAC-nek. 1967-ben az ő kezdeményezésére jött létre a magyar–szovjet szerzői jogi egyezmény, amely az első ilyen megállapodása volt a Szovjetuniónak.[6]
A Farkasréti temetőben nyugszik (2/3-1-33/34).
Családja
szerkesztésFelesége Halász Stefánia volt, akit 1937. július 20-án Budapesten vett nőül. 1938 decemberében kikeresztelkedtek a katolikus vallásra.[7]
Gyermekei:
- Tímár András (1940–) mérnök
- Tímár Anna (1944–) jogász, ügyvéd
- Tímár Krisztina (1944–) orvos
Főbb művei
szerkesztés- A szerzői jog kézikönyve. Szerkesztette Benárd Auréllal. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1973)
Díjai, elismerései
szerkesztés- A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1947)[8]
- A Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948)[9]
- Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1952)
- Az Igazságügy Kiváló Dolgozója (1958)
- Szocialista Munkáért emlékérem (1958)
- Munka Érdemrend (1959)
- Munka Érdemrend arany fokozata (1973, 1977)[10][11]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Születési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári születési akv. 1068/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 21.)
- ↑ Kinevezés (1962. január 13.) Magyar Közlöny, 2. szám
- ↑ Felmentés (1962. szeptember 15.) Magyar Közlöny, 69. szám
- ↑ „Szeretettel köszöntjük dr. Timár Istvánt”, Film Színház Muzsika, 1983. április 2., 20. oldal (Hozzáférés: 2021. február 21.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 309/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. február 20.)
- ↑ Rendőrségi közlöny (1947. március 15.) 3. évfolyam, 6. szám
- ↑ Köztársasági Elnök Elismerésének Bronz Koszorúja (1948. július 16) Magyar Közlöny, 158-159. szám
- ↑ Munka Érdemrend arany fokozata (1973. április 29.) Magyar Közlöny, 30. szám
- ↑ „Munka Érdemrend arany fokozata”, Népszabadság, 1977. június 30., 9. oldal (Hozzáférés: 2021. február 21.)
Források
szerkesztés- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
- Tímár István (rev.hu)
- Tímár István (1956-os intézet)
- Új magyar életrajzi lexikon VI. (Sz–Zs). Főszerk. Markó László. Budapest: Helikon. 2007. ISBN 963-547-414-8
