Wikipédia

Török Endre (irodalomtörténész)

Ez a szócikk az irodalomtörténészről szól. Hasonló címmel lásd még: Török Endre (egyértelműsítő lap).

Török Endre (Újpest, 1923. december 23. – Budapest, 2005. április 11.) Széchenyi-díjas irodalomtörténész, russzista, egyetemi tanár.

Török Endre
Született1923. december 23.
Újpest
Elhunyt2005. április 11. (81 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásairodalomtörténész,
egyetemi tanár
KitüntetéseiSzéchenyi-díj
Sablon • Wikidata • Segítség

Életútja szerkesztés

Újpesti tanító családban született. Középfokú tanulmányokat Rákospalotán a Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd egy magángimnáziumban folytatott. Érettségi után beiratkozott a budapesti egyetemre (1943/44), ahol magyar nyelv- és irodalmat, olasz, latin nyelveket tanult. A 2. világháború megszakította egyetemi éveit, két év múltán folytathatta tanulmányait, 1951-ben szerzett magyar-történelem szakos középiskolai tanári oklevelet. Tanári pályáját egy újpesti ipari tanuló iskolában kezdte, s dolgozott könyvkiadói lektorként is. 1952-ben aspirantúrára küldték a Szovjetunióba, ekkor tanult meg oroszul, három évet (1953-55) a Volga melletti Szaratovban élt, ahol száműzött, kiváló irodalomtudósok mellett tanult, Sztálin halála után már változó, szabadabb légkörben.

1955-ben hazaérkezve kinevezték a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára az Összehasonlító és Világirodalmi Tanszék egyetemi tanárának, ahol a 19. századi orosz irodalmat tanította (Gogol, Goncsarov, Turgenyev, Dosztojevszkij és Lev Tolsztoj) magyar-, orosz, stb. szakos hallgatóknak. Később a 20. századi európai regényről, főként Thomas Mann, Albert Camus és Franz Kafka prózájáról is tartott szakszemináriumokat. Sokat tett a tudományos diákköri munka fellendítéséért és a tehetségek kibontakozását segítette elő, a legjobb dolgozatoknak igyekezett kiadást biztosítani.

Szerkesztőbizottsági tagja volt az Acta Litteraria c. magyar és világirodalmi tanulmányokat idegen nyelveken közreadó negyedéves periodikának 1958-75 között, szerkesztette a Nagyvilág c. világirodalmi folyóiratot 1957-72 közt, majd a Kortárs c. magyar irodalmi folyóirat szerkesztőbizottságában is dolgozott, egyik főmunkatársa volt az Újhold Évkönyvnek. Ezen folyóiratokban, s még a Filológiai Közlönyben, a Szovjet Irodalomban és a Vigíliában jelentek meg tudományos közleményei. 1968-tól a Világirodalmi Lexikon egyik főmunkatársa. 1992-től a Századvég és az Orosz gondolkodók c. sorozat szerkesztője.

Hivatalosan 1985-ben vonult nyugdíjba, de a tanítást csak halála előtt 3 évvel hagyta abba betegsége miatt, tanított régi munkahelyén és eleget tett vidéki egyetemek meghívásainak.

2004. március 15-én Széchenyi-díjjal jutalmazták több tudós generációt felnevelő tudományos-tanári életpályájáért, illetve a Tolsztoj-életmű és az orosz vallásbölcselet kutatása terén elért eredményeiért.

Kötetei (válogatás) szerkesztés

  • Az orosz dráma áttekintése Osztrovszkijtól Gorkijig; Népművelési Intézet, Bp., 1959 (Színjátszó akadémia)
  • Orosz irodalom a XIX. században. (Budapest, 1970)
  • Lev Tolsztoj : világtudat és regényforma (Budapest, 1979)
  • Szemfényvesztések kora; Liget Műhely Alapítvány, Bp., 1993 (Liget könyvek)
  • Ki a szabad? : meditáció. (Szentendre, 2000)
  • Átragyogás. Az életmű foglalata; vál., szerk. Havasi Ágnes és Reisinger János; Oltalom Alapítvány, Bp., 2008[1]

Szerkesztéseiből szerkesztés

  • Valerij Brjuszov válogatott költeményei; szerk., utószó Török Endre; Magvető, Bp., 1959
  • Lev Tolsztoj művei, 1-10.; szerk. biz. Kardos László, Török Endre, Zöldhelyi Zsuzsa; Magyar Helikon, Bp., 1964-1967
  • Avvakum Petrovics (protopopa): Avvakum protopópa önéletírása / Jepifanyij szerzetes önéletírása; ford., jegyz. Juhász József, utószó: Török Endre; Magyar Helikon, Bp., 1971
  • 100 híres regény; szerk. Török Endre, Mihályi Gábor, Walkó György; 2. átdolg. kiad.; Táncsics, Bp., 1971
  • Beszélgetések Pilinszky Jánossal; vál., szerk. Török Endre; Magvető, Bp., 1983
  • Hamvas Béla (1897-1968): Scientia Sacra z őskori emberiség szellemi hagyománya; utószó Török Endre, életrajz, bibliogr. Dúl Antal; Magvető, Bp., 1988
  • Az orosz vallásbölcselet virágkora. Tolsztojtól Bergyajevig, 1-2.; vál., bev. Török Endre, ford. Baán István; Vigilia, Bp., 1988 (Vigilia)
  • Lev Tolsztoj: Napló; ford. Gellért György, Kozma András, szerk. Török Endre; Osiris, Bp., 1996

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Török Endre életrajzával, műveinek bibliográfiájával

Források szerkesztés

  • Új magyar irodalmi lexikon III. (P–Zs). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 2133. o. ISBN 963-05-6807-1  
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon, csaknem 20 000 kortársunk életrajza, főszerk. Hermann Péter, I–II, Budapest, Greger-Biográf, 1999, ISSN 1215-7066 – Török Endre szócikkét ld. II. köt. 1652. o

Külső hivatkozások szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Török_Endre_(irodalomtörténész)&oldid=24016833”